A szem evolúciója hálás téma, a különleges szemeké pedig duplán az. Írtunk már ennek apropóján "négyszemű" halakról, vaklazacokról, koponyájuk belsejéből, a fejük tetején keresztül kibámuló mélytengeri halakról, polipokról, stb. és még mindig csak a téma tetjét kapirgáltuk meg. A mostani kis történet bizton részese lehet a legérdekesebb szemek legendáriumának, bár ezúttal egy ízeltlábúról lesz szó.

Egy az Egyesült Államok területén élő csíkbogár fajról van szó, a Thermonectus marmoratus-ról, pontosabban annak is csak az egyik (vízben élő, ragadozó) lárvaalakjáról, még pontosabban annak is csak az egyik szeméről.

Budapest Science Meetup azért lett, hogy legyen egy hely, ahol kutatók mesélhetnek tudományról, nem csak (sőt, főleg nem) szakmabelieknek. Minden egyes Meetup-on a meghívott előadók röviden szólnek új eredményeikről, távlati terveikről, vagy éppen aktuális tudományos érdekességekről. Tudományfilozófiától elektronikáig, mikrobiológiától csillagászatig minden terítékre kerül. Az előadásokat követő beszélgetéseken konkrét kutatásokról, kutatói létről vagy bármilyen, a tudományhoz akár csak lazán kapcsolódó témáról is szó eshet, csak rajtatok múlik.

Az első alkalom szeptember 15., 18:00, helyszín a Tűzraktér kávézója, a három előadás pedig a mikrobiológia, csillagászat, exobolygók, és földön kívüli élet témákat öleli fel. Kontakt: twitter, mail: BpScienceMeetup [at] gmail.com

Ezzel a címmel jelent meg egy jó kis cikk Ted Goertzel tollából még valamikor a nyár elején az EMBO Reportsban. Akkor írni akartam róla, de aztán kiment a fejemből, most azonban takarítás közben szerencsére a kezembe került.

Egy kis ízelítő a cikkből:

"The logic of the conspiracy meme is to question everything the ‘establishment’—be it government or scientists—says or does, even on the most hypothetical and speculative grounds, and to demand immediate, comprehensive and definitive answers to all questions. A failure to give convincing answers is then used as proof of conspiratorial deception. Meanwhile, conspiracy theorists offer their own alternative theories with the flimsiest of evidence, challenging the authorities to prove them wrong. [...]

Szkeptikus barátaink kérték, hogy segítsünk az esemény hirdetésében.

Mutációk vannak, és ennek ezer bizonyítékát látjuk, például a gyorsan változó vírustörzsekben, a rezisztenssé váló baktériumokban. Szekvencia szinten is be tudjuk azonosítani őket, akár egymást követő generációkban, és különböző ötletes kísérletekkel meg tudjuk határozni az egyes élőlények ún. mutációs rátáját is, vagyis azt a gyakoriságot, hogy egy-egy mutáció rögzüljön.

Bár kétségtelen, hogy a mutációk léte és örkölhetősége az evolúció egyik hajtóereje, az is biztos, hogy a legtöbb mutáció gondot okoz a gazdájának, adott esetben letális is lehet, ezért a legtöbb élőlény igyekszik minimalizálni a mutációk számát, különböző molekuláris mechanizmusok révén. A legtöbb DNS másolást végző enzim, azaz polimeráz, beépített hibajavító mecahnizmusokkal rendelkezik, s ha valami átcsúszna ezen a szitán még mindig akadnak másodlagos javító rendszerek.

Jobb oldalon az Escherichia coli baktérium hibajavító rendszere látható (a kép innen származik), amelynek logikája a következő: ha a DNS másolásba hiba csúszott, a rosszul párosodó bázispárhoz a MutS nevű fehérje fog kapcsolódni, ami ekkor egy másik fehérjét, a MutL-t is képes lesz megkötni. Utóbbi pedig a MutH-t vonza a probléma helyszínére. Ez egy szakaszon elemészti az újonnan szintetizált, mutációt hordozó DNS-t és a létrejövő lyukat a polimeráz betömi.

A rendszer viszonylag jól működik, csak akkor csúszik hiba a dologba, ha nem elég gyors a javítás: a MutH annak alapján tudja eldönteni, hogy a kettős spirál melyik tagja új, hogy a metilációs mintázatokat figyeli. Az új szál nem metilált, viszont ez csak ideig óráig marad így, mert egy másik enzim előbb-utóbb ráakasztja a metil-csoportokat a megfelelő pozícióba. Ha eddig a pontig a MutH nem végezte el a feladatát, ezután már nem tudja, mert nem tud különbséget tenni a két szál között, így a mutáció megmarad.

Bár a hibás DNS másolás nyomait nem ördöngösség meglelni és olyan egyedek vizsgálatával, ahol a mutációk száma megszaporodik, be tudjuk azonosítani azokat a fehérjéket is, amelyek a sejten belül próbálnak őrködni a genetikai anyag épsége felett, a mutáció kialakulásának pillanatát szinte lehetetlen elkapni. Ez egyrészt technikai jellegű probléma, hiszen hogyan veszed észre, hogy épp mutáció keletkezett, másrészt millió/milliárd bázispár egyszerre történő megfigyelése szintén nem triviális.

Nem ragoznám a végtelenségig a hírt, de arra keresem azért a választ, hogy kik azok, akik jelen pillanatban, a hír kipattanása után kb egy héttel, még adják a nevüket az LMP Energia Munkacsoportjához? Illetve, azok akik adják, hogyan képzelik az eljövendő szakmai vitákban ledolgozni azt a hátrányt, amit az "Egely György az LMP jelöltje" ténymegállapítás okoz...?

Kezdetben volt a TED x Danubiának címzett petíciónk, amelyben udvariasan felhívtuk a szervezők figyelmét arra, hogy Tasi István olyasmiről készül előadni, amihez nincs meg a képzettsége. Majd ezt követte egy egyre mérgesebb hangvételű ÉRTEM-kontra, ahol először sajtóközlemények formájában, majd nemes és egyenes módon a főnökeinkél történő bemószerolással próbáltak valamiféle retorziót elérni.

Persze nem tudtak, hiszen a munkahelyeiken elég hamar átlátták, miről is szól a dolog, de menetközben elég sok mindennek ki lettünk kiáltva: voltunk "megfélemlítő fundamentalisták", "intellektuális géprablók", szólás- és véleményszabadságot sárba tiprók.

Ezek fényében némileg meglepő volt, hogy bő egy hete a postaládánkba személyesen Tasi Istvántól érkezett egy meghívó, amiben "szeretettel és tisztelettel" meghívnak az állati viselkedés kreacionista értelmezésével próbálkozó könyvük vitaestjére (pdf).

Mivel nem zárható ki, hogy válaszunk ID-s berkekben történő értlemezése az lesz, hogy mi megfutamodtunk a vita elől, álljon itt, hogy pontosan mit is írtunk:

Például úgy ne, hogy értelmezhetetlen dolgokat és hibás tényeket írunk a kritikánkban. Az origo paleolit diétáról szóló cikkében is idézett Lichthammer Adrienn a következőket írja a magyar dietetikusok házilapjában, az Új Diétában megjelent kritikája végén (a teljes szöveg innen letölthető pdf-ben):

"Az emberi történet összidejének 99%-ában a hominidák gyűjtügetésből, dögevésből és vadászatból éltek. Bár a genetikánk nem változott a paleolitikum óta, az emberi evolúció magában foglalja a jelenlegi étkezési szükségletek, az étel elsajátításához és feldolgozásához kapcsolódó adaptáció és az étkezéssel kapcsolatok biokulturális válaszok kifejlődését."

Ugyan fogalmam sincs, mi lehet az a "biokulturális válasz", az viszont biztos, hogy a genetikai változás nélküli adaptáció eléggé sajátos értelmezése mindannak, amit a természetes szelekcióról tudunk. Mellesleg persze nem is igaz. (Zárójelben: a "genetikánk nem változott" helyett valószínűleg azt akarta írni a szerző, hogy "genomunk nem változott". A genetika egy tudományág, a "genetikánk nem változott" kifejezés azt jelenti (bár nem a fenti szövegkörnyezetben), hogy az öröklődési szabályszerűségeink most is ugyanazok, mint régen. Ami tulajdonképpen még igaz is lenne, kár hogy a témához nincs sok köze.)

(p/s: Aki esetleg annak a reményében jött ide, hogy most reagálok Szendi válaszlevelére, annak csigavér. A kommentek közt már Szendi válaszának sok gyenge eleme kivesézésre került és mivel a levél tényleg jól szemlélteti, hogy minden baj van a szerző logikájával, amint tehetem érdemben reagálok rá.)

(via SkepticalScience)

Amíg csak a túlzott antidepresszáns-használatot kritizálta és a gyógyszeripar vadhajtásait igyekezett nyesegetni, azt gondolhattuk, hogy Szendi Gáborban ott lapul a potenciál, hogy egy magyar Ben Goldacre váljon belőle. Egy olyan orvos-újságíró, aki racionalitással és logikával veszi fel a harcot mindazok ellen, akik a tudományt megpróbálják kihasználni, és az igazságot úgy hajlítani, hogy abból nekik anyagi hasznuk származzon. Sajnos az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy Szendi nem ezt az utat választotta, hanem pont a Goldacre által leginkább kritizált csoport, a táplálkozástudósok egyik prominens magyar képviselőjévé vált. "Paleolit táplálkozás - A nyugati életmód és a civilizációs betegségek" című kötete (Jaffa Kiadó, 2009) már hetek óta előkelő helyen szerepel az eladási könyvlistákon és - meglovagolandó a sikert - már itt is a folytatás, "Boldogtalanság és evolúció" címmel.

A "tuti" diéta keresése, az egészséges táplálkozást garantáló tanácsadás igénye mára sok millió (milliárd?) forintos piacot generált és Szendi jól mérte fel, hogy a Nyugaton terjedőben levő paleolit diétát még senki nem karolta fel Magyarországon. Így önmaga állt neki, hogy lefordítsa ennek a táplálkozási divathóbortnak tetemes irodalmát és mítoszait. (Ui. Szendi utalásaival ellentétben a paleolit diéta nem "tiltott gyümölcs", honlapok tízezrei foglalkoznak vele, orvosoktól hobbi-dietetikusokig bizonygatják, hogy miért is ez az egy, igaz út.) A könyv ügyesen kelti a szakkönyv illúzióját, hiszen valóságos adat-cunamit zúdít az olvasójára és állításait látszólag szakirodalmi referenciák százaival igazolja.

Mielőtt azonban elrohanunk a közeli könyvesboltba beszerezni a "Frédi és Béni" DVD-t, hogy ellessük Vilma tuti receptjeit, nem árt egy kicsit jobban megkapargatni azt a bizonyos "tudományos" felszínt. Szendi saját szavait fordítva önmaga ellen, "mivel ő osztja a lapokat, könyve olvasója akár még el is hiszi [amit ír], hisz azt nem láthatja, milyen lapok maradtak a bűvész kezében." (47. o.). Mint mindjárt kiderül, ilyen lapok pedig maradtak szép számmal, inkább csak az a kérdés, hogy Szendi szándékosan takarja el őket, vagy még ő sincs tudatában létezésüknek.

Nem előítéletgyártás a célunk (sőt), de egyre több jel mutat arra, hogy a magyar növénybiológia valamiért jobban vonzza az alternatív magyarázatokat kereső embereket, mint a többi szakterület (vagy eddig különösen egyoldalúra sikerült a merítésünk). A szőlőnemesítést Noéig visszavezető Heszky László és a növényi formák mögött szándékos tervezettséget sejtő Borhidi Attila után, most Szalai István professzor, nyugalmazott egyetemi tanár munkásságából merítenénk állandó kommentelőnk, bubuka jóvoltából.

A szóban forgó könyv ("A növények élete - Ahogyan ma látjuk") első blikkre egyszerű növényélettan tankönyv, de ha jobban megnézzük, a bevezető fantasztikus elméleteket rejt, amelyek legfőbb hivatkozási alapja egy szovjet akadémikus 1979-es Inter Press Magazin (!!!) cikke. Nem is próbálom tovább csigázni a kedélyeket, a sorok magukért beszélnek, csapassunk a közepébe:

Ahhoz, hogy megértsük az élet lényegét, valahogyan belülről kellene látnunk az élő szervezetet. Behatolnunk a belsejébe és megnézni mi történik ott, a biológiai téren belül. Egy parányi „démont" kellene létrehoznunk, aki behatol abba a másfajta térbe és onnan figyelné meg, hogyan változik maga a tér a biológiai mező (*) hatására a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban (W. M. INJUSIN, Inter Press Magazin 1979). [...]

Jerry Coyne blogjában bukkantam erre a minden szempontból szuper képre, ami valahogy elkerülte még anno a figyelmemet, amikor a pszeudogének apropóján a szóbanforgó cikkről (is) írtam.

Fogai szinte minden emlősnek vannak és azon fajoknál, ahol mégsincs ez így, jól körülhatárolható viselkedésbeli változások okozták az elvesztésüket. Az egyik ilyen csoport a szilásceteké, ahol a hagyományos táplálkozási formákat specializált planktonevés váltotta fel. Viszont a bálnák őse maga is egy szárazföldi ragadozó volt (és  a fogak jelenléte könnyen kiszúrható egyéb cetfajoknál), aminek a nyomát nemcsak a fogzománc pszeudogének jelenléte bizonyítja, de a bálnák embrionális fejlődése is.

Mint azt a fenti ábra jól mutatja, a barázdásbálnák embrionális fejlődése során a felső állkapocsban megjelennek a fogfejlődés kezdeti szakaszát jelentő fogcsírák/fogbimbók - a kis rózsaszín pöttyök a felső állkapocsban-, de ezek később nem hoznak létre funkcionális fogakat, hanem elsorvadnak (akárcsak a cetek hátsó végtagbimbói). (A fogcsírák ebben a kontextusban klasszikus csökevény szervek, amelyek jelenléte egyedül evolúciós kontextusban magyarázható.)

Korábban madarak esetében is sikerült bizonyítani, hogy a fogkeletkezés potenciálja még jelen van (ami szintén nem meglepő, a ragadozó hüllő-ősöket tekintve), de ott csak kísérletes úton lehetett közvetett bizonyítékot szerezni, ennyire szép, közvetlen bizonyíték nem volt.

Deméré TA, McGowen MR, Berta A, Gatesy J (2008) Morphological and molecular evidence for a stepwise evolutionary transition from teeth to baleen in mysticete whales. Syst Biol 57(1): 15-37.

Bár a klímaváltozás hatásai nem feltétlenül lesznek bolygónk lakóinak ínyére, azért akad egy-egy faj, amely élvezni képes a helyzet (rövidtávú) előnyeit.

Ha az Észak-Amerikában őshonos sárga-hasú mormota populációdinamikáját figyeljük, elkerülhetetlenül arra jutunk, hogy ezek az állatok jobban élnek mint 10-20-30 éve: a populációk egyedszáma az elmúlt években ugrásszerűen elkezdett növekedni, egyre több utód születik, a meglevő egyedek, pedig boldogak és elégedettek, látszik a szőrsúlyukon.

Az egész annak tudható be, hogy a melegedés hatására az állatok átlagosan évente egy nappal hamarabb ébrednek fel a hibernációjukból, ami rövid távon nem tűnik nagy különbségnek, de harminc év alatt már egy extra hónapot jelent. A hosszabb "nyár" több lehetőséget kínál a táplálkozásra, így a következő hibernációt már jobb kondiban kezdi a delikvens, nagyobb eséllyel éli át a telet és még a következő tavasszal is jobb kondiban lesz a következő generáció legyártásához. Ez a szerencsés kombináció aztán az elmúlt években populációrobbanáshoz vezetett a mormoták közt.