Az Amerikai Egyesült Államok leggyakoribb ízeltlábú köztigazda által terjesztett betegsége a Lyme-kór, évente háromszázezer embert fertőz meg. A betegséget kullancsok terjesztik, Amerikában főleg a feketelábú kullancs (Ixodes scapularis). Azonban az emberi megbetegedések rejtélyes eloszlást mutatnak, mivel eddig sehogyan sem sikerült őket fedésbe hozni a kullancsok eloszlásával. Bár a köztigazdaként működő kullancsfaj az USA északkeleti és északi részétől egészen a Mexikói-öbölig elterjedt, Texasban és Floridában is, ám a Lyme-kór emberi áldozatai az északi területeken sűrűsödnek, a déli államokban a betegség kifejezetten ritka. Sokáig nem találtak meggyőző választ a kérdésre, hogy miért különbözik a Lyme-kór eloszlása északon és délen, ha a feketelábú kullancs egyformán elterjedt mindkét területen?
Egy nemrég a PLOS Biology lapban közölt tanulmány szerzői éppen erre a különbségre kerestek választ. Az ábra A képén látható térképen pirossal jelölték az USA azon megyéit, amelyekben gyakori a feketelábú kullancs, kékkel jelölték azokat a megyéket, amelyekben előfordul ugyan ez az ízeltlábú, de ritkábban, mint a piros megyékben. Az ábra C oldalán láthatóak az ismertté vált emberi Lyme-kór megbetegedések. Láthatóan ezek nem követik a kullancs előfordulását, Floridában például szinte mindenhol gyakori a kullancs, az emberi megbetegedések pedig kifejezetten ritkák, ellenben New Jersey -ben a kullancsok és az emberi megbetegedések is gyakoriak.
A kirakós első darabját a B ábra rejti: Azt mutatja, hogy a térképen jelölt mintavételi pontokon gyűjtött kullancsok mekkora hányada fertőzött a Lyme-kórt okozó baktériummal (Borrelia burgdorferi). Meglepő módon míg a New Jersey területén gyűjtött kullancsok héttizede fertőzött a Lyme-kór okozójával, addig a floridai kullancsok elhanyagolható arányban hordozzák ezt a baktériumot. Ez meg is magyarázza a megbetegedésekben észlelt különbséget, hiszen bár a kullancs elterjedt mindkét helyen, de a kórokozó baktérium csak északon. Vélhetőleg a kullancsok éppen úgy szívnak vért az emberekből Floridában és New Jersey -ben is, csak a floridaiak nem fertőzik Lyme-kórral a gazdaszervezetüket.
A kirakós második darabjához megvizsgálták, milyen állatok vérét szívják a kullancsok az egyes mintavételi pontokon? Meglepő módon az északi területeken, például New Jersey -ben a megtalált kullancsok nagy része egereken élősködött, gyakorlatilag alig találtak kullancsokat cickányokon, mókusokon, patkányokon, nagyobb emlősökön vagy hüllőkön. Ellenben Floridában a kullancsok nagy többségét hüllőkről gyűjtötték be, minden bizonnyal ezeken a területeken az ízeltlábúak inkább a hüllőkön élősködnek, mint az északon jellemző rágcsálókon.
A kirakós utolsó elemét pedig az egyes gazdaszervezetek vizsgálata szolgáltatta: a szakirodalomból ismert, hogy az egyes gerincesek egészen különböző eséllyel adják tovább a vérüket szívó kullancsoknak a Lyme-kórt okozó baktériumot. Ezt laboratóriumi körülmények között szokás mérni, szándékosan megfertőzik a gazdaszervezetet, majd ez után kullancsokat engednek rájuk és megvizsgálják, hogy a kullancsok mekkora hányada fertőződött meg a Lyme-kórt okozó baktériummal. A vizsgált két egérfaj kitűnő köztigazdának bizonyult, 75-80 százalék eséllyel adták tovább a fertőzést, míg a vizsgált négy gyíkfaj közül három 0-2 százalék eséllyel, a negyedik pedig 24 százalék eséllyel, vagyis a gyíkok rendkívül rossz köztigazdák.
A rejtély így megoldódni látszik, bár a kórokozót terjesztő kullancs északon és délen is közönséges, az emberi megbetegedések csak északon gyakoriak, mivel arrafelé a kullancsok többnyire egerek vérével táplálkoznak, amik a Lyme-kór hatékony köztigazdái, így a kullancsok nagy része fertőzött ezzel a baktériummal. Délen ellenben a kullancsok hüllőkön fordulnak elő, amik kifejezetten rossz köztigazdái a baktériumnak, így a kullancsok elenyésző hányada fertőződik meg, így nem is tudják embereknek átadni a Lyme-kórt.
Ginsberg, H. S., Hickling, G. J., Burke, R. L., Ogden, N. H., Beati, L., LeBrun, R. A., ... & Tsao, J. I. (2021). Why Lyme disease is common in the northern US, but rare in the south: The roles of host choice, host-seeking behavior, and tick density. PLoS biology, 19(1), e3001066.
