Felkérést kaptunk, hogy véleményezzünk egy blogbejegyzést, aminek nagyon örültem, hiszen ez talán valódi párbeszéd kezdetét jelentheti, ami a legjobban hiányzik a GMO vitából. Az "Így nevelj szuperhernyót" a Dinamó blogon jelent meg. Tulajdonképpen két jelenséggel foglalkozik, az első, hogy öt éve megjelentek a Cry3Bb1 Bacillus thuringiensis toxinra ellenálló kukoricabogarak, a második pedig egyes brazil gazdák és a Monsanto közt zajló per. Menjünk szép sorban.

A rezisztens kukoricabograkról szóló rész Aaron J. Gassman és munkatársai munkatársai munkájára hivatkozik. Gassmanék egyszerűen kimentek a terepre és kukoricabogarakat gyűjtöttek azokon a táblákon, ahol előtte a Cry3Bb1 toxint termelő kukoricát vetettek (DeKalb DKC 6169 törzs). Negatív kontrollként olyan kukoricabogarakat is gyűjtöttek, amelyek élőhelyén a gazdák nem jeleztek kukoricabogárkárokat. Ezek után kipróbálták, hogy ezek a bogarak hogyan élnek túl a Cry3Bb1 toxin termelő DeKalb DKC 6169 törzs és a Cry34/35Ab1 toxint termelő Mycogen 2T789 növényeken. Mint alább látszik, az ennek a toxinna ellenálló kukoricabogarak valamennyire megéltek a Cry3Bb1 termelő kukoricán, de elpusztultak a másik Bt toxint termelő törzsön.

Ez a megfigyelés több, a Dinamo blogbejegyzésében felvetett kérdést is megválaszol:

A Cry3Bb1 toxintra rezisztens bogarat ugyanúgy öli még egy másik Bt toxin is, amivel még nem találkozott. Éppen így az, hogy egy Cry toxinra ellenálló, semmiben sem befolyásolja, hogy egyéb rovarirtók hogyan ölik. A szerző esetleg hozhatna valamilyen forrást is az állítására, miszerint a Cry3Bb1 toxinra rezisztens bogarak nehezebben irthatóak "hagyományos" szerekkel, ez nekem egyszerű városi legendának tűnik.

Mivel Cry toxinból rengeteget ismerünk, semmilyen gondot sem okoz tízévente lecserélni a kukorica által termelt cry gént. Ez pontosan ugyanúgy működik, mint az összes rovarirtószer, amikor használni kezdik, még minden rovar érzékeny rá, majd pár év alatt megjelennek az ellenálló törzsek, amik pár év alatt annyira elszaporodnak, hogy már értelmetlenné válik az adott rovarirtó használata. Ekkor egyszerűen lecserélik egy másik szerre és a játék újraindul. Ezt hívják evolúciónak, egyetlen olyan növényvédelmi módszert sem ismerünk, ami ne így működne. Mutatnék két példát is erre a jelenségre:

A biogazdálkodás alapköve a Dipel, egy rovarirtószer, ami a Bacillus thurinegiensis mérgező baktérium által termelt szörnyen veszélyes toxinokból áll, ennek ellenére valamiért biogazdaságokban előszeretettel alkalmazzák. Bruce E. Tabshnik és munkatársai 1990 -ben közölték le vizsgálataik eredményét, ők a Hawaii szigeteken vizsgálták az ottani lepkék Dipel ellenállását és nem meglepő módon azt tapasztalták, hogy a helyi káposztamolyok gyakorlatilag érzéketlenné váltak a Diplere. Ez látható a bal oldali alábbi ábrán, az oszlopok a Dipel LD₅₀ értékét mutatják, azt a mennyiséget, ami a kísérleti állatok felének elpusztításához szükséges. Érthetetlen módon ekkor senki sem látott ebben katasztrófát, nem követelték a biogazdálkodás betiltását, egyszerűen belátták, hogy a kártevők is evolválnak és néhány évente cserélni kell a Dipelben található Bt toxint, hogy hatásos maradjon.

A másik példa éppen a kukoricabogárról szól, ami meglepően alkalmazkodóképesnek bizonyult, amiről Eli Levine és munkatársai 2002 -ben érdekes összefoglalót tettek közzé. A kukoricabogár ellen ugyanis hagyományosan vegyszermentesen védekeztek, vetésforgóval, egyszerűen a kukorica után a következő évben szóját vetettek ugyanabba a földbe, így a kukoricabogár lárvái éhen haltak a talajban, mivel a nőstény szinte kizárólag a tápnövény közelébe rakta le a petéit. Ez a módszer jó darabig hatásosnak bizonyult, azonban 1987 körül a termelők kukoricabogárkárt kezdtek tapasztalni a vetésforgó ellenére is az illinoisi Piper City környékén. Ekkor nem találtak rá magyarázatot, hogyan kerüli el a kártevő a vetésforgót, így 1995 -re a kártétel már elég súlyossá vált, a vetésforgó helyett a gazdák rovarirtókat kezdtek használni. Akik megmaradtak a vetésforgónál, azok kemény 50% -os veszteséget szenvedtek el, ráadásul három-négy éves vetésforgók után is megjelentek a kukoricabogarak, tovább növelve a rejtélyt. 

Végül megoldották a rejtélyt, ugyanis a kukoricabogarak ellenállóvá váltak a vetésforgóra: A rovarok egyszerűen megváltoztatták a viselkedésüket, nem csak a kukoricatáblákon raktak petéket, hanem a szóján, búzán, olajnövényeken is, ami egyszerűen hatástalanította a vetésforgót. Ez a viselkedés a természetben halálos lenne, hiszen így a peték messze kerülnének a tápnövényüktől, de a kukoricatáblákon roppant előnyösnek bizonyult, hiszen a bogarak akárhová elrepülhettek, így gyakorlatilag minden táblán akadtak kukoricabogárpeték, teljesen mindegy, hány éves vetésforgót használt a gazda, akkor is fertőzte a kukoricát a kukoricabogár, így a farmereknek más választásuk nem nagyon maradt, mint hogy átálltak a vegyszeres növényvédelemre, ugyanis a kukoricabogár ellenállóvá vált a vetésforgóra. A helyzetet jól szemlélteti a fenti ábra, itt a sárga oszlopok a kukoricaföldön csapdázott kukoricabogarakat mutatják, a zöldek a szójaföldön csapdázott kukoricabogarakat. Mint látható azokban a megyékben, ahol már megjelent az új bogártörzs, gyakorlatilag több kukoricabogarat találtak a szójában, mint a kukoricában, egyszerűen előnybe kerültek azok az egyedek, amelyek máshová petéztek, mert a vetlsforgó miatt a kukoricaföldön biztosan nem tengerit vetettek e következő évben, de a szójaföldön megvolt az esélye, hogy éppen kukorica következik a vetésforgóban. A kukoricabogár lárvák továbbra is elpusztultak a szója gyökerein, laboratóriumban is csak kukoricán sikerült őket életben tartani, ám az imágók rákaptak a szója virágaira, így el tudták látni magukat a szójaföldön is. Pár év alatt, 1998 -ra már a szója levelét is megrágták. Érdekes módon senki sem követelte a vetésforgó betiltását, perelni meg nem volt kit. E két példa fényében azért felmerül, hogy a Cry3Bb1 cry toxinnak ellenálló kukoricabogár mégis mennyivel veszélyesebb, mint a vetésforgónak ellenálló, vagy mint a Dipelnek ellenálló lepke?

De engem mondjuk az is érdekelne, hogy ha a nagyon nagy és nagyon gonosz óriáscégek "zsoldjában álló tudósok" ilyen vakok voltak, hogy nem vették észre, amit mindenki más olyan világosan látott, ki csinálta meg a Cry34/35Ab1 termelő kukoricát? A Mycogen 2T789 törzset már 2007 -ben kipróbálták, akkorra már nyilván rég készen volt, évekkel korábban kezdték fejleszteni. De hát akkor azok a bizonyos zsoldos tudósok mégiscsak sejthettek valamit, ugyanis mint a mellékelt ábra mutatja, a nagy gonosz óriáscégek pénzt fektettek egy második Bt-toxin termelő kukorica létrehozásába is, ami teljesen fölösleges lett volna, ha úgy gondolták volna, hogy nem várhatóak ellenálló kukoricabogarak. De akkor meg minek ilyen légbőlkapott állításokat tenni?

A másik kérdés a glifozátellenálló gyomok, ugyanez a probléma: Ha valamilyen méreggel élőlényeket irtasz, előbb-utóbb megjelennek a az ellenálló egyedek, legyen az a méreg Bt toxin, gyomirtó, antibiotikum, patkányméreg, vagy DDT. Hogy ennek mi köze van a rekombináns DNS technológiához? Semmi. Érdemes megnézni ezt az ábrát, a a Control Freaks blogról: A függőleges tengelyen a felfedezett valamilyen gyomirtónak ellenálló gyomok számát ábrázolta, a vízszintes tengelyen az időt. Két részre osztotta az adatsort, 1996, a glifozátrezisztens növények bevezetése előtt évente átlagosan 13,1 új gyomirtóknak ellenálló gyomot találtak, ezzel szemben 1996 és 2012 között évente átlagosan 11,4 -et. Magyarán a RoundupReady technológia bevezetése után lassult a "szupergyomok" kialakulása, nekem ebből az adatsorból úgy tűnik, hogy a GM-növények éppen hogy lassítják a szupergyomok evolúcióját. Érdekes lenne tudni, a Dinamo szerzője milyen adatok alapján állítja, hogy a GMO használat összefüggne a szupergyomok megjelenésével?

No de hogyan állunk a hatásaival? Hogyan hat a RoundupReady technológia a gyomirtó fogyasztásra? Egy harcos GMO ellenző blogról hoztam egy ábrát, nehogy elfogultsággal vádoljatok. Kékkel jelölték az egységnyi területen fölhasznált gyomirtók mennyiségét, pirossal a rovarirtókét, sárgával csak a glifozátét. A gyomirtóhasználat a RoundupReady növények bevezetése után 1997 -től meredeken csökkenni kezdett és alacsonyan is maradt 2005 -ig, az egészen pontosan nyolc évnyi csökkentett gyomirtóhasználatot jelent. Nyilván az elszaporodó glifzátrezisztens gyomok ezt az előnyt előbb-utóbb semmissé teszik, de a megoldás itt is teljesen kézenfekvő, ugyanaz, mint a Bt-toxinok, antibiotikumok, rovarirtók, gyomirtók, esetében, egyszerűen le kell cserélni a glifozátot egy másik gyomirtóra, ami ellen még nem ellenállóak a gyomok. A gyártóknak már készen van erre a technológiája, csak éppen az engedélyezés tart évtizedekig, de ha minden jól megy, a dicamba és a 2,4-D gyomirtóknak ellenálló termények lassan termeszthetőek lesznek, ezeket ugyanúgy használják majd, mint a glifozátellenálló növényeket, csak értelemszerűen egy másik gyomirtóval.

De ha hivatalosabb forrást szeretnénk látni, Peter Barfoot és Graham Brookes cikke éppen a GM-növények környezeti illetve gazdasági hasznával foglalkozik. Ebből elég világosan látható, hogy a RoundupReady szója gyomirtóhasználata a világban még így is nullszaladós, vagyis tizenhét év alatt kb. ugyanannyi gyomirtót szórtak rá ki, mint a nem-GM-szójára tették volna, ellenben az így használt gyomirtó a glifozát, amivel kiválthatták a nála sokkal mérgezőbb gyomirtókat. Egészen pontosan Brazíliában ez 3,7% -os növekedést jelent, azért erre nem mondanám, hogy katasztrófa. A RoundupReady kukorica mérlege sokkal jobb, tizenhét év alatt 9,8% -kal csökkentette a felhasznált gyomirtó mennyiségét, Brazíliában kerek 5% -kal. A RoundupReady gyapot is elég jól teljesített, tizenhét év alatt összesen 6% -kal kevesebb gyomirtót szórtak ki rá. Az igazi hasznon a Bt-toxin termelő növényekből származott, a Bt-toxin termelő kukorica kemény 47,9% -kal csökkentette a rovarirtó használatot, ezen belül Brazíliában 88,9 % -kal. Mivel a művelésükhöz kevesebb gép szükséges, a mezőgazdaság olajszükségletét is csökkentik, összesen 791 millió liter üzemanyagot takarítottak meg eddig a GM-növények, Brazíliában 207 millió literrel kevesebb üzemanyag fogyott. Mivel ezek az eljárások csökkentik a talajeróziót, hiszen a glifozát használata mellett nem szükséges fizikai módszerekkel irtani a gyomokat, ezért gyengébb erózió mellett több szén marad a talajban, ezzel is meg leget takarítani néhány millió tonna szenet évente, ráadásul mivel később merülnek ki a talajok, az őserdőből is kevesebbet kell kiirtani, hogy ugyanannyi élelmet termelhessenek. Az én adataimból egyértelműen látszik, hogy az első GM-növények beváltották az ígéretüket, csökkentették a gyomirtó felhasználást és a rovarirtók használatát, ráadásul mindehhez kevesebb olajat igényelnek és csökkentik a talajeróziót. Ráadásul mivel olcsóbban termelhetőek, a gazdáknak is nagyobb hasznot hajtanak. Magyarul itt ez az a környezetbarát technológia, ami éppen hogy olcsóbb, mint a régiek, mindenkinek érdekében állna bevezetni.

Az írás másik fele egy perről szól, ahol brazil gazdák pereskednek éppen a Monsantóval. No most vizsgáljuk már meg egy kicsit, miért is perelték be a derék brazil parasztok a gonosz Monsantót? Az a szemét cég ugyanis nem átall akkor is jogdíjat szedni a vetőmagja után, ha a gazda magot tesz félre, mégpedig elképzelhetetlenül óriási két teljes százaléknyit. Mondjuk ehhez a harmincas évek óta joga van minden nemesítőnek, összehasonlításképpen a Magyar Fajtaoltalmi Zrt., ugyanígy jogdíjat szed a magyar gazdáktól akik saját vetőmagot állítanak elő, egészséges ötven százaléknyit. Vagyis ezen a ponton mégis felmerül az emberben, hogyan lehet, hogy az újravetett nem-GM-fajtákért teljesen méltányos ötven százaléknyi jogdíjat szedni, de a GM-fajtákért a két százalék már tűrhetetlenül sok? Vagy legalább azt, hogy ennek mi köze van a génmódosításhoz, mert mint a mellékelt ábra mutatja olyan országban, ahol minden GMO használata tilos ugyanúgy jogdíjat kell fizetni a gazdáknak, csak épp huszonötször annyit. Akkor tulajdonképpen a Monsanto technológiája huszonötödére csökkentette a gazdák által fizetendő jogdíjat. Ez azért nem hangzik tragikusan.

A másik dolog ezek az apokaliptikus körképek a brazil mezőgazdaság végéről, amire szintén nem adott meg pontos forrást a szerző. Állítsával szemben én azt találtam, hogy a 2012/2013 évben, a Brazíliában forgalmazott kukorica-vetőmag 45% -a volt csak GMO, a maradék 55% nem-GM-kukoricából állt, csak a brazil vetőmaggyártók ötszáz különböző fajtát árultak. Nekem ez egészen úgy tűnik, mintha akármikor visszaállhatnának GMO mentes kukoricára, ha akarnának, mert vetőmag akad dögivel. A probléma az, hogy nem akarnak visszaállni, inkább pereskedni kezdtek, hogy továbbra is használhassák a Monsanto GM-növényeit, csak fizetni ne kelljen érte. Nem azért indítottak pert, hogy hozzanak nekik GMO mentes vetőmagot, az van otthon is, csak annyit kellene tenniük, hogy másik cégtől vesznek GMO mentes magot, vagy akár magától a Monsantótól is, ugyanis azt is árul. Ehhez nem kellene perre menniük, azonnal megtehetné saját hatáskörében minden egyes gazda, azonnal spórolhatna is, hiszen a nem-GM vetőmag olcsóbb. Mint a mellékelt ábra mutatja, ezt nem akarják, inkább évekig pereskednek a Monsantóval, hogy tovább használhassák azokat a szörnyű GMOkat. Egyszerre őrült meg ötmillió paraszt Brazíliában, hogy a GM-növények tönkretették őket de mégis azért küzdenek, hogy tovább vethessék őket, amikor ott a kezük ügyében a régi jól bevált vetőmag?

Ugyanígy a 2012/2013 -as év a Brazil történelem legnagyobb termésének ígérkezik, kemény 12% -kal nőtt a betakarított mennyiség a 2011/2012 évhez képest. Egy másik elemzésben a kukorica termésátlagát hasonlították össze, a brazil termésátlag ("bushel per acre" egy bushel/acre egyenlő 62,77 kg/ha -val) 2010: 69,3; 2011: 71,8; 2012: 74,2; 2013: 76,7; Ezekben az adatokban nyomát sem találni az összeomlásnak, érdekes lenne tudni, a szerző honnan vette az adatait. Remélem ha már párbeszédet kezdeményezett, akkor megismerhetjük, milyen adatokból dolgozott.

Igazából kicsit úgy érzem, hogy  Dinamo-poszt problémája ugyanaz, mint a GMO ellenes mozgalomnak: egyszerűen nem választja külön a tényeket a meséktől.

Gassmann, A. J., Petzold-Maxwell, J. L., Keweshan, R. S., & Dunbar, M. W. (2011). Field-evolved resistance to Bt maize by western corn rootworm. PLoS One, 6(7), e22629.
Tabashnik, B. E., Finson, N., Schwartz, J. M., Caprio, M. A., & Johnson, M. W. (1992). Diamondback moth resistance to Bacillus thuringiensis in Hawaii. Diamondback moth and other crucifer pests, 175-183.
Levine, E., Spencer, J. L., Isard, S. A., Onstad, D. W., & Gray, M. E. (2002). Adaptation of the western corn rootworm to crop rotation: evolution of a new strain in response to a management practice. American Entomologist, 48(2), 94-107.
Barfoot, P., & Brookes, G. (2014). Key global environmental impacts of genetically modified (GM) crop use 1996–2012. GM Crops and Food: Biotechnology in Agriculture and the Food Chain, 5(2), 0-1.
Brookes, G., & Barfoot, P. (2014). Economic impact of GM crops: The global income and production effects 1996–2012. GM Crops and Food: Biotechnology in Agriculture and the Food Chain, 5(1), 12-11.