Már régebben pedzegettem, hogy a GMO vita résztvevőinek túlnyomó többsége egyszerűen nem tudja, mik is azok a GMOk amiről szó van. Éppen ezért írtam egy felvilágosító jellegű összefoglalót, de kicsit hosszú lett, úgyhogy nem fogom blogbejegyzésként kirakni. Ellenben pdf állományként iderakom, ha esetleg van, aki művelődni szeretne, annak jó olvasgatást!
„Használjatok napkrémet. Ha csak egyetlen egy tanácsot adhatnék a jövőre nézve, a napkrém lenne az. Amíg a napkrém hosszútávú védőhatása kutatók által bizonyított tény, addig a többi tanácsomnak nincs megbízhatóbb alapja, mint saját élettapasztalatom.”
Mary Schmich 1997-es publicisztikája egyike azoknak a szövegeknek, amelyek időről-időre új életre kelnek az interneten. (Bár gyakran, tévesen, Kurt Vonnegutnak tulajdonítják.) A közhelyes életbölcsességeket felsoroló írásnak nem sok helyet tudnák egy tudományos blogban találni – kivéve a bevezetőjének, ami nemcsak, hogy igaz, de így nyár közeledtével aktuális is.
Ha a korábbi genetikai vizsgálatokat nézzük, az amerikai kontinensek eredeti, Homo sapiens által történő benépesítése viszonylag jól visszakövethető eseménynek tűnik, hiszen mind a mitokondriális DNS, mind a genomi szekvenciák azt mutatják, hogy egy É-Ázsiából származó populáció kolonizálta a két kontinenst, fokozatosan, dél felé haladva. A kolonizáció kezdete is jól definiálható eseményhez köthető: a legutóbbi jégkorszak alatt a világóceán szintje alacsonybban volt, így a Bering-szoros egy hidat képezett Ázsia és É-Amerika között, amelyen a világ benépesítésén tüsténkedő H. sapiens-ek is átjutottak.
Ezután azonban egy igazi jégfal állta útjukat: pont a jégkorszak miatt a mai Kanadát áthatolhatatlan jégpáncél fedte, így a kontinens további kolonizására még várniuk kellett, mígnem megnyílt a délre vezető út - évszázadokkal később. Ez a mai "kanonikus" eredettörténet, de ennek - eddig - azért akadtak bírálói is, akik szerint a szárazföldi hódítás előtt akár évszázadokkal, a partok mentén hajózva egy másik populáció már "előkolonizálta" a területet és a később érkezők tulajdonképpen már nem is az első telepesek lehettek.
Az elmúlt évek egyik nagy fegyverténye a molekuláris biológiában az archaikus DNS vizsgálatok szárnyalása volt, az újgenerációs szekvenálási eljárások (NGS) szította "forradalmi" hangulatban.
Ezeknek a vizsgálatoknak köszönhetően, most már pontosan ismerjük a "legközelebbi" unokatestvérünk, a neandervölgyi ember (Homo neanderthalis) genomját is, és mára azt is sikerült rekonstruálni, hogy miképp hibridizáltak a Közel-Keletre érkező modern Homo sapiens-ek és az akkor már ott élő neandervölgyi emberek, illetve az is látható, hogy a sikeres utódnemzés ellenére a két csoport között minden valószínűség szerint elegenedő különbség volt, hogy külön fajokról beszélhessünk.
Azt, hogy a kígyók négylábú hüllő-ősöktől származnak nem csak azért tudjuk, mert a klasszikus és molekuláris törzsfák egyaránt a Tetrapoda csoportba helyezik őket, hanem ezt bizonyítják az embrionálisan megjelenő (majd elsorvadó) végtagbimbók, a boák csökevényes hátsó medenceöve, az időről-időre megfigyelhető végtag-atavizmusok is, na meg persze az eddig ismert fosszíliák is szépen tükrözik a lábak elvesztésének állomásait.
Most épp ez utóbbi ismeretanyag gazdagodott egy új, fantasztikusan szép adatponttal (már ha elfogadjuk a szerzők érvelését - de erről majd a végén).
Az aktuális Science lapjain jelent meg egy cikk, ahol a korai Kréta időszakban, a Gondwana területén élő, kígyószerű, több mint 270 csigolyát számláló, de ugyanakkor négy lábbal is rendelkező lényt írnak le. A fosszília feltehetően Brazíliából került elő - azért csak feltehetően, mert igazából egy magángyűjteményben leltek rá, és a környező kőzet alapján lehet csak a Brazil származást valószínűsíteni.
Aki kerülni szeretné azokat a növényeket, amelyek idegen géneket tartalmaznak, az könnyen bajba kerülhet, mivel sajnos rengeteg növényfajta genomjáról semmit sem tudunk, pedig ismert hogy lapulhatnak itt-ott váratlan meglepetések. Engem nagyon érdekelne, mit tesz egy GMO ellenző, ha kiderül, hogy egy növény, amit eddig fogyasztott baktériumokból származó géneket is tartalmaz?
A mai találat az édesburgonya, ami neve ellenére nem rokona a burgonyának, Magyarországon nem is különösebben ismert. A mai cikk szerzői az édesburgonya genomot szekvenálva figyeltek föl rá, hogy egyes szakaszok baktérium génekre hasonlítanak, mégpedig Agrobacteriumok génjeire. Régebben írtunk már az Agrobacterium tumefaciensről, ami a természetben életvitelszerűen baktérium génekkel bombázza a növények genomját. Úgy tűnik itt is ez történt, a baktérium bejuttatta a génjeit az édesburgonya genomjába, mégpedig a genom két különböző pontjára, ez látható az első ábrán.
Ami érdekes, hogy az egyik baktériumból származó DNS szakasz egy korábban vélhetőleg működő növényi génbe ült bele, elrontva azt, de felhasználva a szabályozóelemeit, így a baktérium gének kifejeződnek a növényi sejtekben is, a gyökérben, a levélben és a raktározószövetekben is, vagyis aki édesburgonyát fogyaszt, az bizony olyan növényt eszik, ami baktérium géneket fejez ki, amelyek az első ábrán IBT-DNA-1 néven szerepelnek. Ezt a beépülést minden vizsgált édesburgonya törzs tartalmazta, azonban a közeli rokon egyéb növények nem, így vélhetőleg a háziasítás során kerülhetett a genomba.
Ez elég szép példája annak, hogy bizony tízezer évvel ezelőtt is úgy nemesítettünk, hogy baktérium géneket tömködtünk a haszonnövényeink genomjába, úgyhogy aki fél a transzgénikus növényektől, az újabb élelmiszert kell hogy elkerüljön mostantól.
Kyndt, T., Quispe, D., Zhai, H., Jarret, R., Ghislain, M., Liu, Q., ... & Kreuze, J. F. (2015). The genome of cultivated sweet potato contains Agrobacterium T-DNAs with expressed genes: An example of a naturally transgenic food crop. Proceedings of the National Academy of Sciences, 112(18), 5844-5849.
Az elmúlt évek GMO vitáiban vissza-visszatérő motívum volt (a mir részünkről mindenképpen), hogy csak idő kérdése és megjelennek azok a modern genom-editálási technikákkal létrrehozott élőlények, ahol annyira banális a változtatás (praktikusan pl. egy gén elrontása), hogy markerk-gének hiányában utólag tulajdonképpen egyszerűen eldönthetetlen, hogy egy természetes mutációval állunk szemben vagy emberi bevatkozással. És akkor ki lehet dobni az egész kínkeservesen felépített szabályozási kártyavárat, amit eddig is csak biológiai fogalmak megerőszakolásával lehetett fenntartani.
A napokban startol a 86. Ünnepi Könyvhét, mi pedig, most már lassan hagyományos módon, egy könyvajánlós poszttal kedveskedünk nektek. Sajnos kicsit az is hagyomány hogy nem csak (sőt, elsősorban nem) magyar könyvekről van szó, ugyanis a nívós tudományos-ismeretterjesztő irodalomnak csak nagyon kis szelete kerül lefordítása évről-évre, így még mindig ott tartunk, hogy választhatunk, éveket várunk az igazán jó művek magyar változatáért, vagy egyszerűen megvesszünk angolul/németül/hollandul stb. Bár a BookDepository és Amazon világában ez már nem is akkora gond :-). (Mivel ez egy sokszerzős poszt, az egyes ajánlók végén ott találjátok, hogy melyikünk is írta az adott ajánlást.)
Kevés ma már nem élő állat képes annyi embert izgalomba hozni, mint a mamut. És valahogy az első befagyott mamutok felfedezése óta tartja magát a remény/vágy, hogy egyszer fel tudjuk majd támasztani ezeket a különleges, szőrös elefántokat.
Fél éve írtam ezekről a törekvésekről, illetve arról, hogy ezek közül is a legígéretesebb nem is annyira mamut-klónozással érne fel, mint egyszerűen az ázsiai elefánt "mamutosításával". (Közben a kolléga is írt erről röviden a ScienceMeetup blogján.)
Utóbbi azt jelentené, zanzásítva, hogy a mamut-genom ismeretében meg tudjuk mondani, hogy hol vannak azok a mutációk, amelyek megkülönböztették ezeket az egykor élt lényeket mai rokonaiktól, és ezeket a változásokat aztán bevinnénk az elefánt genomba; a sejteket felhasználnánk egy kiméra-elefánt létrehozására, és ha annak az ivarvonalába bekerülnek, akkor a következő generációban már részben "mamutosított" elefántok születnének.
Az "Egy enzim-kapcsolt bioszenzor, amely lehetővé teszi, hogy élesztő glükózból (S)-retikulint állítson elő" nem tipikusan az a cím, ami sokakat lázba hozna. Mégis, a Nature Chemical Biology napokban megjelent cikke miatt főhet most a kábítószer-felügyelteken dolgozók feje, ugyanis a korábbi ismereteinkkel kiegészítve, a cikk által elmondottak alapján, hamarosan (elvileg) akár a sörfőzés egyszerűségével lehet házilag morfint készíteni. Onnan pedig már csak egy lépés az egyik legveszélyesebb morfinszármazék, a heroin.
Futótűzként járta ma be a tudomány rovatokat, hogy kínai kutatók megcsinálták az első genetikailag módosított emberi embriókat, ahogy azt már hetekkel ezelőtt sejteni lehetett. A viszonylag obskurus Protein & Cell című szaklapban megjelent tanulmányt elolvasva, azonban egész biztos nem kell attól tartanunk, hogy holnaptól beindul az emberi génmódosítás nagyüzemben (bár úgy tűnik Kínában van valamiféle akarat erre). Sőt egyelőre ezek az eredmények, ahogy azt a Nature News-nak nyilatkozó kutatók is hangsúlyozták, inkább azt támasztják alá, hogy az egy hónappal ezelőtt meghirdetett moratóriumnak nagyon is itt van az ideje.
A két nagy szaklap, a Science és a Nature által is visszadobott cikk ugyanis a nagyfokú etikai aggályokon kívül is túl sok kérdést hagy nyitva. Amit talán a legfontosabb hangsúlyozni, hogy nem valódi, életképes (diploid) emberi embriókon zajlott a kísérlet, hanem olyan "selejtes", in vitro megtermékenyítési procedúrából (IVF) származó zigótákon, amelyeket két hímivarsejt is megtermékenyített, ezáltal másfélszer akkora a genetikai állományuk, mint egy normális egyednek, így biztos életképtelenek.
Nem voltam elég jó reklámozója saját termékemnek így már több hónapos lemaradást kell most gyorsan pótolnom, de akkor legyenek azért itt is meg:
- két hónappal ezelőtt Szummer Csabával beszégettem a pszichedelikus szerek hatásairól és történetükről...:
A növényekben is kifejezetten hatékony immunrendszer működik, amely megvédi őket a környezetükben hemzsegő mikróbák többségétől. A növényi kórokozók azok a különleges élőlények, amelyek valamilyen módon ki tudják cselezni egy-egy növényfaj védekezőrendszerét, ezek okoznak gazdasági károkat. Kézenfekvő módszer lenne növények immunrendszerét megerősítve védekezni a mezőgazdasági kártevők ellen, manapság ezek a beavatkozások már gyakorlatilag rutinfeladatnak számítanak. A mai példánk ismét Kínából származik, nem meglepő módon rizzsel dolgoztak a szerzők.
Egyszerűen fogtak egy baktériumokat felismerő fehérjét kódoló gént a lúdfűből, az AtEFR -t és a rizs genomba juttatva kifejeztették a rizsben. Ez után kipróbálták, hogyan viselik az Acidovorax avenae subsp. avenae baktériumfertőzést. Nem meglepő módon a transzgénikus rizsnövények nagyobb hányada élte túl a fertőzést (jobb oldali grafikon) és átlagosan magasabbra nőttek (bal oldali grafikon), mint a szülői törzs egyedei. Úgy tűnik a transzgén valamennyire megvédte a rizst ettől a baktériumfertőzéstől.
Ez egy újabb egyszerű megoldás, ami azonnal látható gyakorlati haszonnal jár. Újra Kínából.
Lu, F., Wang, H., Wang, S., Jiang, W., Shan, C., Li, B., Yang, J., Zhang, S., Sun, W., 2015. Enhancement of innate immune system in monocot rice by transferring the dicotyledonous elongation factor Tu receptor EFR. J. Integr. Plant Biol. n/a–n/a. doi:10.1111/jipb.12306