A cetek evolúciója egy fejlődésbiológus számára szűnni nem akaró kincsesbánya.
A lábatlanság kialakulása mellett, nagyon érdekes kérdés marad a koponya evolúciója, hiszen a belső fül átalakulása echolokációhoz, az orrnyílás vándorlása, és a fogazat változása mind-mind komoly buherálását igényelte az ősi fejlődési programnak.
Utóbbi (a fogazat) esetében természetesen az extrém példa a sziláscetek (Mysticeti) esete, ahol a valódi fogazat gyakorlatilag eltűnt, helyette a szilák alakultak ki (bár emrbionális korban megjelennek a fogkezdemények) és eközben pszeudogénesedtek a fogzománcot kódoló gének.
De ha a fogas cetekkel (Odontoceti) maradunk, akkor is felfigyelhetünk egy-két, emlős szemmel érdekes dologra: először is például egy delfinnek nagyon sok foga van - egy átlagosnak vehető disznóval összevetve (lásd fent) ez igencsak feltünő. A másik, legalább ennyire érdekes dolog, hogy ezek a fogak egyformák. Míg a "szabvány" emlős fogazatban általában specializált (metsző-, szem-, örlő-) fogak sorakoznak egymás mellett, a cet fogsor egyfajta ún. unicuspid (egyhegyű) fogak unalmas sorozatából áll.
Mivel a bálnaősök fogazata koránt sem volt ennyire egyforma (a már kifejezetten cetformájú Basilosaurus-nak is összesen 10 darab, négy különböző típusú foga volt egy-egy félálkapcsában), felmerül hát a kérdés, hogy miképpen is változott a fogazat fejlődési programja az evolúció során.
Hogy ezt jobban megértsük, egy picit el kell időznünk azon, hogy milyen jelátviteli folyamatok játszanak szerepet a "normál" emlős fogazat kialakításában.
Elsősorban egérben végzett kutatások kimutatták, hogy a száj első (ún. rostralis) részén található, döntően unicuspid típusú fogak jelenléte a Bmp4 gén kifejeződésével van összefüggésben, míg a hátsó (caudalis részen levő), több csúcsú (multicuspid) fogak az Fgf8 indukálta FGF-jelátvitelnek köszönhetőek.
Amint azt ennek alapján várni lehet, a két gén expressziója egy kellően diverz fogazatú állatban (maradjunk akkor már a malacoknál) kb. komplementer módon oszlik el. És ez az, amiben a jelek szerint a delfinek különböznek: amikor specifikus ellenanyag-festést végeztek, akkor az Fgf8 fehérje, más emlősökhöz hasonlóan, csak a hátsó száj-epitheliumban volt kimutatható, de a Bmp4 mindkét régióban jelen volt.
Vagyis, ha evolúciós értelmet próbálunk mindennek adni, akkor a fogascetek fogazatának fejlődésében megjelenő legjelentősebb újítás (ami a fosszíliák alapján a csoport kialakulásának viszonylag kései időpontjában következett be) a Bmp4 expressziós tartományának kiszélesedése lehetett, aminek következtében a szájban mind a rostralis, mind a caudalis pozíciókban hegyes, unicuspid fogak alakulhattak ki.
Természetesen ez még csak egyik része a történetnek, és koránt sem magyarázza a fogak számának igen impozáns növekedését, de remélhetőleg egyszer majd arra is sor kerül.
(2013) Development and evolution of the unique cetacean dentition. PeerJ 1:e24 http://dx.doi.org/10.7717/peerj.24
