Az vagy, amit eszel, tartja a mondás, és abból a szempontból ez kétségtelenül igaz, hogy a mindennapi menünk az idők folyamán komoly visszahatással lehet ránk, a fogyasztóra is.
Nem elsősorban az esetleges felszedett kilókra, a magas koleszterin és vércukorszintre gondolok most, hanem inkább arra, hogy számos olyan eset várt ismertté az elmúlt évek során, amikor egy-egy emberi populáció genetikai állománya úgy módosult, hogy új táplálékforrás fogyasztására vált alkalmassá, vagy egy régebbi táplálékot tudott jobban megemészteni. Ilyen "klasszikus" példa a felnőttkori tejivást lehetővé tevő laktóz-tolerancia megjelenése a tehenészéssel foglalkozó európai és afrikai közösségekben, vagy a keményítő emésztésért felelős amilázt kódoló AMY1 gén duplikációja pl. a mezőgazdaságra áttért populációkban.
Egy eféle gén-kultúra koevolúció újabb példája került most napvilágra, bár ez abban különbözik az előzőektől, hogy közvetlenül nem érinti az emberi genomot.
Táplálkozásunk során, számos olyan, elsősorban növényi eredetű eledelt fogyasztunk, amely alkotóinak emésztéséhez nem rendelkezünk a megfelelő enzimekkel. Ilyenkor jön jól a beleinkben otthonosan terpeszkedő mikrobióta közösség, az a bacirengeteg, amelyik előemészti az ilyen, egyébként számunkra használhatatlan poliszacharidokat, és olyan formába alakítja át, amivel már a mi szervezetünk is meg tud birkózni.
A Nature-ben megjelent tanulmány most arra lelt bizonyítékot, hogy a japánokban található Bacteroides thetaiotaomicron populáció egy olyan gént is hordoz, amely a szusi-borító nori alapanyagát biztosító vörös-alga emésztésére alkalmas porfirianáz enzimet kódol. Ez már önmagában is érdekes lenne, de az teszi különlegesen azzá, hogy ez az enzim egy másik baciból érkezett horizontális gén-transzferrel. Az eredeti gazda egy bizonyos Zobellia galactanivorans, egy tengeri baci, amely a vörösalgákon él. Táplálkozás közben kerülhetett az emésztőcsatornába, ahol aztán a már korábban említett B. thetaiotaomicron-nal a jelek szerint buzgó géncserébe kezdett (nemcsak a porfirinázt kódoló gén, de az azt övező génszakaszok is átkerültek), aminek feltehetően nem ártott hogy mindkét faj Bacteriodetes osztályba tartozik.
Feltehetően nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy a két baktérium faj közt genetikai anyag áramlott, de ennek a konkrét génnek az átvétele komoly előnyt biztosított az emberi szervezetben endogén Bacteriodes-ek számára (hiszen a japán konyha jellegénél fogva gyakran találkoztak alga-alapú tápálékkal), és a szimbiózis miatt áttételesen ezt az előnyt biztosítja azóta emberi gazdáinak is.
Hehemann J-H, Correc G, Barbeyron T, Helbert W, Czjzek M, Michel G (2010) Transfer of carbohydrate-active enzymes from marine bacteria to Japanese gut microbiota Nature 464: 908-912.
