Amikor egyes kígyók elcsökevényesedett hátsó végtagjairól (ill. azok kialakulásáról) esik szó, mindig szívesen felidézem, hogy a kezdet-kezdetén, a blog indulásakor erről szólt a legelső poszt. Nem véletlenül persze, hiszen kevés izgalmasabb téma van egy fejlődésbiológus számára, mint a csökevényszervek, az élőlények közös leszármazásának legszebb bizonyítékai.
Hasonlóan a cetek hátsó végtagjainak történetéhez, a kígyók esetében is elkezd kialakulni a végtagbimbó (A,B), csak később valami miatt nem marad meg. Eltűnik a fejlődő embrióban és vele együtt annak az esélye is, hogy kialakuljanak a végtagok. (Bár boák esetében egész csökevényesen megmaradnak, és a rendelkezésünkre álló fosszíliák, ill. genomi szakaszok segítségével rekonstruálható, hogy miként és feltehetően miért tűntek el a hátsó vegtagok.)
Mint minden csökevény szervnél, a kígyóknál is belefutunk időnként atavizmusokba, amelyek kicsi, de jól felismerhető lábakat eredményeznek (C), akárcsak a három éve Japán partjainál kifogott delfin esetében.
Az atavizmusok mértéke persze különböző lehet, de az idén szeptemberben Kínában felfedezett jószág mindenképpen valami rekorder lehet. Mint látható egy szinte teljesen komplett hátsó végtag lóg ki a jószágból. És mivel a kép önmagéárt beszél, én itt kb. be is fejezném...
Boughner JC, Buchtová M, Fu K, Diewert V, Hallgrímsson B, Richman JM. (2007) Embryonic development of Python sebae - I: Staging criteria and macroscopic skeletal morphogenesis of the head and limbs. Zoology (Jena) 110(3): 212-230.
