Mármint az evolúció mellett és a tervezettség ellen. Ugyanis a lágyéksérv egy tipikusan olyan betegségünk, ami egy "értelmesen tervezett" rendszerben elkerülhető lett volna, azonban az evolúció hozott anyagból való bütykölése magyarázatot ad arra, hogy miért kell mégis tartanunk tőle.
De mi is a lágyéksérv? Szakértői megfogalmazásban: "Sérvnek (hernia) általában a hasfal rétegei között előtüremkedő hasi szerveket, elsősorban a beleket tartalmazó hashártyatasakot nevezik. A sérvek rendszerint a hasfal leggyengébb, a hasüregi nyomásnak legkevésbé ellenálló pontjain alakulnak ki. Férfiaknál ilyen helyek a lágyékcsatorna nyílásai, melyeken keresztül a herékhez futó erek, idegek és egyéb képletek lépnek ki a hasüregből."
A kérdés tehát adott, miért van a férfiak lágyékcsatornája ott ahol, és gyengíti a hasfalat úgy ahogy? Hogy erre választ kaphassunk, egy kicsit fel kell idéznünk a férfi ivarszervek fejlődését.
Mármint az evolúció mellett és a tervezettség ellen. Ugyanis a lágyéksérv egy tipikusan olyan betegségünk, ami egy "értelmesen tervezett" rendszerben elkerülhető lett volna, azonban az evolúció hozott anyagból való bütykölése magyarázatot ad arra, hogy miért kell mégis tartanunk tőle.
De mi is a lágyéksérv? Szakértői megfogalmazásban: "Sérvnek (hernia) általában a hasfal rétegei között előtüremkedő hasi szerveket, elsősorban a beleket tartalmazó hashártyatasakot nevezik. A sérvek rendszerint a hasfal leggyengébb, a hasüregi nyomásnak legkevésbé ellenálló pontjain alakulnak ki. Férfiaknál ilyen helyek a lágyékcsatorna nyílásai, melyeken keresztül a herékhez futó erek, idegek és egyéb képletek lépnek ki a hasüregből."
A kérdés tehát adott, miért van a férfiak lágyékcsatornája ott ahol, és gyengíti a hasfalat úgy ahogy? Hogy erre választ kaphassunk, egy kicsit fel kell idéznünk a férfi ivarszervek fejlődését.
A végeredménnyel mindannyian tisztában vagyunk: a herék, amelyek a normál testhőmérsékletnél hidegebb körülmények között működnek optimálisan, a testfalunkon kívül, a herezacskóban helyezkednek el. Azonban koránt sem itt keletkeznek. Az ivarszervek kalandos kialakulása (mindkét nemben) bőven a testfalon belül kezdődik. A petefészkektől eltérően a herék azonban egy hosszú útra indulnak ezt követően: hosszában végigszelve a test jelentős részét, végül a szeméremcsontnál "kilépve" állapodnak meg.
Ez a kis fejlődési intermezzo egyébként a emlősök sajátos vonása, hiszen más gerinces fajoknál (pl. a fenti ábrán egy cápa esetén) ilyesmiről nincs szó, és a herék vígan végzik a dolgukat, ott ahol kialakultak. Az emlős-herék "vándorútja" viszont két jellegzetes anatómiai jegyet hoz létre: egyrészt a heréket a pénisszel összekötő ondóvezeték (plusz kapcsolódó erek és idegek) egy furcsa (és a végső állapotot nézve értelmetlen) kört ír le, hiszen eredetileg máshol lép ki a medencéből, mint ahol a herék (így a herékből vissza kell menjen a tesfalba, majd ismét kilépnie). Másrészt, a herék leszállásuk során nem törik át, hanem magukkal viszik a hasfal egy apró részét is: ez hozza létre azt az érzékeny részt, ahol a sérv bekövetkeztekor a hasi szervek kitüremkedhetnek.
Evolúciós múltunkat nem tudjuk megtagadni: a heréink ugyanúgy kezdenek kialakulni, mint minden más gerincesnek. Ahhoz azonban, hogy a lehető legjobban működhessenek, a fejlődésnek később "meg kell hekkelni" a már kialakult rendszert, s így végül egy szuboptimális felépítéssel maradunk.
(Az illusztráció Neil Shubin januári Scientific American cikkének nyomtatott verziójából származik.)
