Egy picsit fáziskésében jutott el hozzánk a cikk, de tulajdonképpen nem igényel sok magyarázatot Pauk János interjúja a mindennapi.hu-n ("Az akadémiai doktor szerint nincs evolúció" címmel), így kommentár nélkül néhány részt kiemelnék (és mindenkit biztatnék, olvassa el az eredetit).

"A Biblia a kezdeteket illetően a világ teremtéséről beszél, és ezt nemcsak Mózes első könyvében teszi, hanem az Ó- és Újszövetség egyéb helyein is. Talán a legmegdöbbentőbb egy nem hívő embernek az lehet, hogy az utalások teljes összhangban állnak. Ezekből kiindulva számomra lehetetlen arra a következtetésre jutni, hogy az evolúció kerekét a Teremtő olajozta illetve működteti még ma is. Amint mondtam, és olvassuk a Bibliában, a teremtett világ, a Biblia leírása szerint, teremtés által állott elő. A Biblia pedig Isten kijelentése. A hívő emberek elsősorban nem a bizonyított tények miatt fogadják el a Bibliát és annak igazságait, hanem mert a Szentlélek Isten meggyőzte őket a Biblia isteni eredetéről. Ezért válik számukra legfontosabb tekintéllyé. Ha a teista evolúciót fogadnám el, szembekerülnék a Biblia számos állításával, amit természetesen szeretnék elkerülni. [...]

A hívő emberek számára nincs más kiindulópont a tudomány művelésében sem, mint a Teremtő kijelentése, a Biblia. A nem hívő emberek a Bibliát nem fogadják el, ezért a [evolucionista - kreacionista] polémia egészen biztos a legvégső időkig megmarad. Persze van egy dinamikus elvi lehetősége minden hitetlen embernek – a megtérés. A Bibliából tudjuk, ez is Isten ajándéka. Innen számítva a polémia feszültsége feloldódhat, ha a hitre jutott ember meghajol a Biblia tekintélye előtt."

Ma egy valódi kreacionista írást elemeznék ki.  Nekem eleve valahogyan őszintébbnek tűnnek a valódi kreacionisták, mint az értelmes tervezők, egyszerűen azért, mert legalább nyíltan kimondják, hogy ők bizony azért ellenzik az evolúciót, mert szerintük nem hozható fedésbe a vallásuk szent irataival. Külön jó pont, hogy Kovács Csaba, a blog fenntartója meglepő módon korlátozás nélkül engedélyezi a hozzászólást. Sajnos a magyar evolúciótagadók töredékére jellemző csak, hogy ellenvéleményeknek teret engednének, az általános szokás az, hogy vagy eleve nem lehet megjegyzéseket tenni, vagy a kínos kérdéseket feszegető válaszok éveken át moderálásra várnak és sohasem jelennek meg, így üdítő kivételnek számít a Biblia és tudomány blog, ahol tényleg lehet kommentelni. Ha minden kreacionista így állna hozzá az ügyhöz, krecionizmus már régen nem is létezne. Mivel Kovács Csaba ezen a blogon is megjelenik időnként, remélem a hozzászólások között kifejti majd a véleményét.

Egyetlen érzékelési forma sem annyira misztikus, mint a mágneses tér érzékelése, az ún. magnetorecepció. Tudjuk, hogy létezik, kísérletek tömege igazolja a legkülönbözőbb (főleg vándorló) fajokban, mégis, a molekuláris mibenléte mindmáig elég homályos.

Eddig ugyanis egyetlen fehérjéről sem sikerült száz-százalékos bizonyossággal kimutatni, hogy a mágneses tér hatására jellegzetes konformációváltozáson esik át, márpedig ez lenne a minimálisan elégséges feltétele annak, hogy a folyamat aktivátora legyen.

A legvalószínűsíthetőbb hatásechanizmus ugyanis azt feltételezi, hogy a szóbanforgó fehérjé különböző irányú mágneses térben kialakuló különböző konformációi valamiképpen egyes idegejtek sejtmembránjában levő ion-csatornák ki-be zárását szabályozhatják, ami aztán ingerületgerjesztő szerepet tölt be és aktiválja a specifikus neuronokat.

Ez itt a reklám helye: holnap, a Múzeumok Éjszakája rendezvény égisze alatt megrendezésre kerülő Szertár Offline-on, a Béka-blogot író Nádori kollegával közösen fogjuk pozicionálni magunkat a Millenárison. A rendezvény nevével ellentétben nem éjszaka tesszük mindezt, hanem inkább délután, olyan 2-3 óra magasságával kezdődően. Pucolunk házi barkácsban banán DNS-t, keresünk osztódó sejteket mindenféle csírákban, csont-porc prepiket mutogatunk és még DNS sorrend leolvasással is megpróbálkozunk ;-).

Szolid fél évvel vagyunk a nagyot robbanó bejelentés után, mely szerint a kaliforniai Mono tóban egy DNS-ébe arzént beépíteni képes baktériumfajt találtak. Az állítás valódiságával kapcsolatos kérdőjelek már órákkal a bejelentés után megjelentek, és valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Science egész mostanáig várt a cikk hivatalos közlésével. Egyúttal nem kevesebb mint nyolc kritikus levelet is lehozott (az első magyar vonatkozású, hiszen Csabai István és Szathmáry Eörs jegyzi), valamint a szerzők ezekre adott válaszát. Összességében nem kerülünk közelebb annak megválaszolásához, hogy most akkor mi is van, de érdemes a levelezés kapcsán elolvasni az egyik kritikát is jegyző Steven Benner blogbejegyzését, hogy mi lehet az egymás mellett való elbeszélés egyik oka, valamint egy másik kritikus, Rosie Redfield terveit, hogy miként tesztelje maga is Wolfe-Simonék állításait.

(képregény via xkcd)

Úgy tűnik, hogy az EHEC-járvány lecsengőben van, így kicsit megkésve csapnánk e témában a lecsóba. De talán jobb később, mint soha, és a rengeteg egészségügyi témájú cikk mellé, talán azért elfér egy, ahol a baktérium patomechanizmusáról írunk, arról, hogy miként is kavarja.

Az EHEC betűszó (és ezt talán már mindenki tudja) az "Enterohaemorrhagic E. coli" rövidítése, vagyis egy olyan coli baktérium törzsre utal, amely az emésztőrendszer bevérzését és vérzéses okoz. Nem mellékesen durva veseelégtelenséget (erre utal a napokban előkerült másik rövidítés, a HUS - haemolytic uraemic syndrome), ami különösen gyerekeknél végzetes lehet.

Az Escherichia coli egy gyakori bélbaktériumunk (történetesen az egyik legklasszikusabb laboratóriumi élőlényünk is), amely alapesetben nem hogy bajt nem okoz, de kifejezetten segíti az emésztést és nem mellékesen B12 és K vitamin is termel. A káoszt okozó O157:H7 törzse azonban nem alapeset, és genetikailag néhány nagyon fontos ponton eltér az emberi bélrendszerben élő "vad típusú" rokonától. (Ugyan több forrás is azt állítja, hogy a mostani izolátum egészen új, azért ez nem teljesen biztos.) Az O157:H7 tehenek belében él elsősorban (ezek egyébként egészségesek), ahonnan az ürülékükben kerülhet ki és emberre való terjedése a higiéniás szokások khm... szuboptimális alkalmazásának köszönhető.

Az emlősök evolúciójának egyik legszembeötlőbb momentuma az agy növekedése. A folyamat bennünk érte el a csúcsát és azzal, hogy gondoklozni tudunk erről az egész folyamatról, tényleg egyedinek tűnünk az állatvilágban.

De hogy mi is lehetett ennek az oka, és pontos mechanizmusa, arról eddig csak ötletszintű megközelítések léteztek. Most azonban egy szellemes megközelítésnek köszönhetően kicsit közelebb kerültünk a dolog megismeréséhez.

Ehhez nem kellett más, mint egy oposszum agyát (A) összevetni két emlős-ős agyával - pontosabban azoknak a koponyalenyomat alapján digitálisan elkészített lenyomatával. Az egyik szóban forgó ősi lény a Hadrocodium wui, a ma élő gerincesek legközelebbi ex-rokona (C), illetve a Morganucodon oehleri, amely az  legősibb emlősnek tekinthető (E).

A lenyomatok összevetése egyrészt azt a nem túl meglepő eredményt hozta, hogy az emlősagy több lépcsőben érte el a mai arányait. Ennél azonban lényegesen érdekesebb, hogy a folyamat során többször is a szaglóhagyma drámai növekedése figyelhető meg, a vele (feltehetőleg) összeköttetésben levő kérgi területek szinkron-megnagyobbodásával.

Szerdán este héttől az évad utolsó meetupja jön, ezután a nyári szünet alatt igyekszünk feltöltődni ötletekkel a jövőre vonatkozóan. A helyszín most már tényleg változik, bár továbbra is belváros: Szilvuplé Varieté.

Témákból most sem lesz hiány: mangalica genom, nyelesszemű legyek, fehérje kristályszerkezet, na és pótolva egy korábbi elmaradásunkat, vörösiszap és Kolontár.

Gyertek!

Ha már úgyis szóba kerültek a púposkabócák, a maguk pszichedelikus "sisakjaival", akkor érdemes talán egy kicsit külön figyelmet szentelni a sisakok jobbra látható  igen különös formájának. Ezzel a támadó hangyára emlékeztető képződménnyel a Közép- és Dél Amerikában honos Cyphonia clavata büszkélkedhet.

Tömören a tény: az idei Homeopátia napja c. esemény fővédnöke dr. Szentágothai Klára.

Elsőre a sors szeszélyes fintorának tűnik, hogy a rendszerváltás utáni első magyar szkeptikus társaság (akkor még Tényeket Tisztelők Társasága) elnökének, a legendás Szentágothai János professzornak a lánya ilyen eseményt vesz a neve alá, de több ez mint egyszerű generációs szülő-gyerek világnézeti konfliktus. Hiszen Szentágothai prof édesapja, Schimert Gusztáv a második világháború előtti magyar homeopátia kiemelkedő alakja volt, így, ha úgy tetszik, Szentágothai Klára csak egy régi családi hagyományt élesztett fel. (Mert ugyan maga Szentágothai professzor homeopátiáról alkotott véleményére én nem találtam pontos utalást, ugyanakkor, mint arra itt is utalnak, nehéz elképzelni, hogy bona fide szkeptikusként azt gondolta volna, hogy a dolog működőképes.)

Schimert Gusztáv védelmében azonban annyit mindenképpen felhozhatunk, hogy az ő idejében, bár a homeopátia hatásmechanizmusa, a hígítások és Avogadro-szám ismeretében már bőven kétségbevonható kellett legyen, még nem vizsgálták meg szigorú kísérletes körülmények között, hogy valóban van-e hatása a homeopátiás készítményeknek. Ma azonban, több tucatnyi kettős-vak kísérlet után, tudjuk, hogy a placebo felett nincs hatásuk, így Szentágothai Klára ill. homeopátiában hívő orvostársainak álláspontja nem igazán védhető racionálisan.

A dolog másik pikantériája persze, hogy itt egyszersmint annak a Réthelyi Miklósnak a feleségéről van szó, akinek kezében van (egyebek mellett) a magyar egészségügy sorsa. Így remélhetőleg a stop.hu információi pontosak és a miniszter maga nem osztja felesége nézeteit. Mert a legutolsó dolog amire szükségünk lenne, az a szűkös gyógyítási források hatástalan gyógymódokra való elpazarlása. Hiszen nem véletlen, hogy a hosszú homeopátiás múltra visszanéző Egyesült Királyságban, a helyi egészségügy racionalizálásának egyik eleme a homeopátia állami támogatásának felszámolása lett.

A púposkabócák (Membracidae) hátát díszítő gyakran szürreális képletek bárki érdeklődését könnyen felkeltik. A részben szexuális szelekció, részben mimikri következtében kialakult kacifántos képződményeket eddig az első torszelvény nyúlványainak tekintették, de mint arra most fény derült, eredetük sokkal izgalmasabb.

Sean Carroll két volt tanítványa, Benjamin Prud'homme és Nick Gompel vezetett csoport ugyanis nem kevesebbet bizonyított be, mint, hogy valójában módosult szárnyakról van szó.

Egy észak amerikában honos foltos szalamandra faj, a foltos harántfogú gőte (Ambystoma maculatum) és egy egysejtű zöld alga (Oophila amblystomatis) közeli kapcsolata már hosszú ideje ismert tény volt, de a kapcsolat szorossága még sok év után is tud meglepetéseket okozni.

Mint a mellékelt képen is látható (A) a kifejlett, de még ki nem kelt lárvák peteburkai a benne levő algáktól zöldes színben játszanak, ám a két élőlény fizikailag ennél sokkal közelebb is kerül egymáshoz. Mint azt a (C) panel mutatja, egyes algasejtek részeseivé válnak az embriónak (a piros kis pöttyök az alga által tartalmazott klorofill autofluoreszcenicájából erednek).

Már Darwin feltételezte, hogy minden ma létező élőlény egyetlen közös ősből származik, ez azóta az élettudományok alapjává vált. Nyilván számos bizonyítékot ismertünk erre eddig is, de most egy viszonylag friss közleményt szeretnék bemutatni, amely a ritkábban emlegetett bizonyítékokkal foglalkozik. Ugye ha egysejtűekről van szó, főleg, ha prokariótákról, akkor nem beszélhetünk kövületekről, mert apró méreténél fogva egy baktériumkövületről semmi sem állapítható meg. Ugyanígy egyedfejlődési sajátosságokról sem beszélhetünk, így marad a ma élő jószágok ismert tulajdonságainak összehasonlítása.