A bevallottan viccnek szánt kétfarkú kutyával szemben a kétfarkú aranyhalak nagyon is valóságosak: a Ming dinasztia archívumának tanúsága szerint legkésőbb 1596-ban már léteztek a császári udvarban. 

Ekkor az aranyhalakat már közel 600 éve tenyésztették Kínában és mint azt a fajták ma is megfigyelhető formagazdagsága is mutatja, kevés olyan anatómiai korlát volt, amit nem kíséreltek meg több-kevesebb sikerrel áthágni a lelkes domesztikálók.

Akárcsak a kutyák esetében, a domesztikáció lényegében itt is egy hihetetlenül rég zajló és részletes genetikai kísérletként is felfogható, ahol az egyes exotikus fajták fenotípusainak genetikai okait feltárva sok mindent megértünk az állatok "normális" fejlődéséről is.

Az aranyhalak fajtájinak megértésében segítségünkre van az is, hogy egy viszonylag közeli rokonuk a molekuláris fejlődésbiológia modellálata lett: a zebradánióról van szó, amelynek nemcsak a nagyfelbontású genetikai térképe és genom szekvenciája áll a rendelkezésünkre, de az utóbbi évtizedek során számos mutagenezis screen alanya is volt, így nagyon sok, különös mutánssal rendelkezünk, amelyeknek többé-kevsébé értjük a genetikai hátterét is. 

A génmódosításról szóló viták egyik visszatérő eleme az az érv, miszerint a transzgenezis különböző fajok DNS-ét kombinálja össze, ami a természetben nem következhetne be - hiszen ezek a fajok nem alkotnak természetes szaporodó közössége-, azaz természetellenes, vagyis rossz.

Túl azon, hogy már a természetes = jó, mesterséges = rossz dichotómia is egy teljesen hibás felütés, az alaptézis még csak nem is igaz: számos olyan esetet ismerünk a természetben, ahol szinte semmilyen rokonságban nem levő fajok közt valósult meg génáramlás a horizontális géntranszfer jelensége révén (mi is dokumentáltunk párat, lásd itt, itt, itt, vagy itt és itt).

Most a jelenség egy különösen szép példáját írták le japán kutatók, ahol jól dokumentálható a bekerült "idegen" DNS-darab evolúciós előnye is.

Az Ornithodoros génuszba tartozó puhatestű kullancsok emlősfajokon élősködnek, a szó szoros értelmében a vérüket szívják. A kullancsok nyálmirigyében egy érdekes molekulát fedeztek fel, egy kullancs-specifikus adrenomedullint (TAM), aminek szerepe van abban, hogy a vérszívás hatékonyabb legyen. Az adrenomedullin (ADM) egy olyan peptid hormon, amely számos egyéb tulajdonsága mellett vérnyomáscsökkentőként is alkalmazható, mert az erek falában levő simaizmokat lazítja el.

(A cikk szerkesztett verziója 2014 február 16-án az origo tudományrovatában jelent meg.)

“Ha megvizsgálsz egy embert, mellén tumorokkal és azt taleled, hogy a duzzanat az egész mellkasán szétterjedt, és ha kezedet a mellkasán ezekre a tumorokra teszed és ezeket hidegnek leled, bennük nem lévén meleg érintésedkor, és kezed nem lel bennük szemcséket, és nem termelnek folyadékot, sem váladékot, de kezedben labda alakúak, akkor azt mondhatod neki: “Tumorod van, egy betegség, amivel megküzdök”.“

Feltehetőleg személyesen Imhotep főpapnak tulajdoníthatóak a fenti sorok, amelyek az Edwin Smith papirusz révén maradtak fent az utókor számára. Ez a 48 gyógyászati beavatkozást részletező írás a legrégebbi ismert orvosi szöveg, így az idézett rész egyben a legősibb írásos emléke a daganatok diagnosztikájának. S hogy belekerülhetett az Imhotep-féle listába, jelzi, hogy már az i.e. 17. századi Egyiptomban sem voltak ritkák a tumoros megbetegedések. A papirusz egyben jól tükrözi azt is, hogy már sok ezer évvel ezelőtt sem kecsegtetett sok jóval a rák: “Nincs kezelés”, folytatódik ugyanis az idézet, vagyis a beteg a korabeli orvosokban már nemigen, legfeljebb Szahmet istennő jóindulatában reménykedhetett.

A rák kapcsán időnként felmerül, hogy ez a modern ember betegsége, egy kór amelyett a természettől eltávolodó, hálátlan faj szabadított magára, chemtraillel és gén-módosított élőlényekkel terhelt világában. A daganatos megbetegedések számának folyamatos és megállíthatatlannak tűnő növekedése látszólag támogatja is az ilyen megállapításokat, ám a valóság komplexebb.

Ma volt a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) "Célkeresztben a GMO-k mezőgazdasági felhasználása" elnevezésű vitanapja a Parlament Vadásztermében, amit fel is jegyezhetünk, mint egy újabb elhalasztott lehetőséget, hogy normalizáljuk a génmódosításról (GM) szóló közbeszédet. Persze ezen talán nem is kellene meglepődni, hiszen már az előadói line-up már nem kecsegtetett sok jóval, és sokak szerint a cím ("célkeresztben") is árulkodó volt, ugyanakkor a közönség összetétele/reakciói igazolják, hogy igény viszont lett volna valóban érdemben beszélni a témáról.

A kormány részéről megjelentek, így a vitanapot megnyitó Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának elnöke, nem túl meglepő módon megingathatatlan anti-GM pozíciót képviselve beszéltek. Az általános nézet valahogy úgy foglalható össze, hogy a GMO-mentesség Magyarországnak jó hiszen a GMO-k veszélyesek hiszen a zemberek is veszélyesnek gondolják. Font szerint, ha beengedjük a GM növényeket, akkor már semmi sem állíthatja meg, hogy kék-szemű, szőke hajú designer-bébik lepjék el a hazát. És naugye, hogy ezt nem akarjuk.

Fontnál is explicitebben képviselte a GMO-ellenességet Budai Gyula, aki szomorúan konstatálta, hogy hiába nem szeretik sok helyen Európában a GM-t, hiába van benne az Alaptörvényben a GMO-ellenesség, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) ezt nem hajlandó figyelembe venni. (Ami persze érdekes kérdéseket vet fel, hogy Budai szerint milyen formában kellett volna ezeket figyelembe vegye a tudományos véleményt megfogalmazó EFSA, illetve, hogy ha elegen gondolnák azt, hogy kikapcsolható a gravitáció, azt figyelembe kellene-e vennie szerinte valamilyen arra hivatott testületnek, például egy híd biztonságának vizsgálatkor.) De mi nem adjuk könnyen magunkat, mert "meg kell védeni Magyarországot", és ezen a ponton meg is lett mondva, hogy a vitanap célja igazolni, hogy a GMO-k veszélyesek. Ezzel persze picit fölöslegessé vált az egész hajcihő, hiszen, ha tudott, mi lesz a végső kommüniké, akkor minek az egész...

Holnap délelőtt Para-Kovács Imre műsorában Györgyey Jánossal, a "Zöld GMO-k" könyv egyik szerzőjével beszélgetünk a KlubRádióban. Mindenféle szóba kerülhet, ami a génmódosítással kapcsolatos és, ha belefér, szót ejtünk majd a Btk. Budai Gyula által tervezett módosításáról is, illetve arról, hogy miért okozott felzúdulást genetikusi körökben.

update: A beszélgetés hanganyaga megtalálható a Szkeptikus Hangtárban.

Tavaly augusztusban szenzációként járta körbe a világot az a hír, amelyben Mark Post a maastrichti laboratóriumában petri csészében, marha izom-őssejtekből növesztett izomrostokból elkészült az első hamburger. A lombikhúst előállítását propagálók szerint a Föld egyre gyarapodó népességének egyre növekvő húsfogyasztási igényét 2050-re lehetetlenség lesz a ma elfogadott és gyakorolt állattenyésztéssel és húsipari eljárásokkal biztosítani. Az őssejtekből előállított hús, előállítóik szerint, nemcsak az igényt lesz képes fedezni, de számos ökológiai és etikai problémára is megoldást nyújthat, akár az elvi okokból vegetáriánusoknak is a tányérjára kerülhet.

De miért is kellene egy teljesen újfajta terméknek egy, már meglevőt imitálnia? Miért pont hamburger készült a lombikhúsból? A húspótlónak szánt szójának is van értelmesebb elkészítési módja, mint a szójapörkölt. Az Eindhoveni Technikai Egyetem in vitro étkezés (Eating in vitro) projektjének keretén belül különböző dizájnerek engedték szabadon fantáziájukat. A jövő húsfogyasztásával kapcsolatos ötleteikből lássunk most pár ízelítőt.

A neandervölgyi genom a kezdetektől fogva izgalomban tartott minket is, meg persze mindenkit, aki fogékony az efajta genomikai - humánbiológiai ínyencségekre.

A genom, sőt genomok (mert ma már három, földrajzilag nagyon különböző helyeken fellelt fosszíliából nyert genetikai anyag áll a rendelkezésünkre), pedig fokozatosan egyre több dolgot árultak el a mai modern ember és az Eurázsiát előtte meghódító neandervölgyi populációk bonyolult viszonyáról.

A Nature című hetilap múltheti számában olvasható egy olyan módszerről szóló publikáció, ami forradalmasítja az őssejtek normál testi sejtekből való előállítását. A módszer hátterében egy szinte hihetetlen felismerés áll: bizonyos külső ingerek (mint pl átmeneti pH-csökkenés) hatására egyes normál sejtek pluripotenssé, vagyis őssejt-szerűvé válnak (a módszer neve ezért stimulus-triggered acquisition of pluripotency -STAP).

A kutyák farkas-eredete tulajdonképpen nem képezi semmilyen vita tárgyát, leginkább az esemény pontos "hol" és "mikor"-ja kérdéses.

Korábbi eredmények kb 15 000 évvel ezelőttre tehető a kutya és farkas populációk szétválásának ideje, valahol Eurázsiában. A vizsgálatot természetesen nehezíti, hogy a két közösség nem csak hogy elméletileg képes szaporodni egymással, hanem a világ számos pontján az emberek aktív segítségével teszik ezt, hiszen ez mindig is a kutya-vérvonal "frissítésének" egyik titka volt.

Márpedig az ilyen eseti együttlétek bonyolítják a két fajta szétválásának dekódolását a genomjaik alapján.

Magyarországon különösen fontos kérdés a szilvatermés, hiszen ki ne szeretné a jóféle házipálinkát? A szilvafákat viszont folyamatosan fenyegeti a szilvahimlő (plum pox) vírus, más néven a sharka. A fertőzött fák termése idejekorán lehullik, sőt a vírus a termés érését is befolyásolja, csökkenti a szilva cukortartalmát és növeli a savtartalmát így az alkalmatlanná válik legfontosabb feladatára a pálinkafőzésre. A betegség nem új, 1915 -ben fedezték fel Bulgáriában, azóta pedig a szilva szaporítóanyagok kereskedelme során a világon mindenhová széthordták. Jelenleg ez ellen semmilyen védelem vagy gyógymód sem létezik a fertőzött fák kivágásán kívül. Ismert néhány himlőnek ellenálló szilvafajta, de amennyire látható száz év alatt igen kevés ellenálló törzset sikerült nemesíteni.

Az állattenyésztés az emberi környezetszennyezés egyik fő oka, hihetetlen mennyiségű takarmányt használunk fel a haszonállatok táplálására, így minden olyan találmány óriási hatást gyakorol a környezetünkre, ami az állattenyésztés hatékonyságát javítja. A sertéstrágya különösen erősen szennyező, ugyanis nagyon magas a foszfortartalma. A takarmánynövények foszfortartalmának jelentős része ugyanis fitátban található, ez a vegyület felelős a növényi sejtekben a foszfor raktározásáért. A gabonafélék foszfortartalmának 59-79% -a így a sertések számára hozzáférhetetlen marad, mivel a malacok nem képesek megemészteni a fitátot, így viszont az általuk megevett foszfor nagy részét egyszerűen a környezetükbe ürítik. Ennek ellensúlyozására szoktak a malacoknak foszfátot keverni a tápjába, ami nyilván csak ront a helyzeten, növeli az ürülékük foszfáttartalmát. A magas foszfáttartalmú sertéstrágya természetes vizekbe kerülve elősegíti az algásodást, egész vízi életközösségeket tehet tönkre. A másik hasznos megoldás, ha fitáz enzimmel kezelik a tápot, ami lebontja a fitátot, felszabadítja belőle a foszfort, így a malacok ürülékének foszfáttartalma a felére csökkenthető.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD - Inflammatory Bowel Disease) elég kellemetlen állapotot jelentenek, többek között ide tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás is.  Nem túl gyakoriak, a nyugati világban ezer emberből egy szenved ilyesmiben, de nyilván a beteg életminőségét jelentősen rontja és elég költséges is a kezelésük. További probléma, hogy az IBD -s betegek ötöde előbb-utóbb vastagbélrákot is fejleszt a folyamatos gyulladás hatására. Miranda L. Hanson és munkatársainak egészen friss cikke egy egészen új eszközt ad ezen betegségek gyógyítására.