A gyulladásos bélbetegségek (IBD - Inflammatory Bowel Disease) elég kellemetlen állapotot jelentenek, többek között ide tartozik a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás is. Nem túl gyakoriak, a nyugati világban ezer emberből egy szenved ilyesmiben, de nyilván a beteg életminőségét jelentősen rontja és elég költséges is a kezelésük. További probléma, hogy az IBD -s betegek ötöde előbb-utóbb vastagbélrákot is fejleszt a folyamatos gyulladás hatására. Miranda L. Hanson és munkatársainak egészen friss cikke egy egészen új eszközt ad ezen betegségek gyógyítására.
Abból indultak ki, hogyha helyileg, a bélrendszerbe tudnának valahogyan IL-27 citokint juttatni, az lecsendesítené az abnormális immunválaszt a belekben. Ezzel ugye aprócska bibi, hogy az IL-27 egy fehérje, tehát roppant drágán állítható elő, ráadásul a bélbe juttatása is nehézkes úgy, hogy ne eméssze meg a beteg, mire leér. A megoldás kézenfekvő: Lactobacillus lactis baktériumokban fejeztettek ki rekombináns IL-27 fehérjét. A L. lactis egyszerűen, olcsón szaporítható, nem bonyolultabb a joghurtkészítésnél, majd lenyelve a bélben helyben termeli meg a gyógyító IL-27 fehérjéket (Maga az IL-27 két polipeptidláncból áll). Ellenőrizték, hogy a baktériumok termelik -e a fehérjéket, nem meglepő módon kifejezik az IL-27 mindkét alegységét, amelyek a szokásos vizsgálatokban el tudták látni az IL-27 működését.
Az IBD egérmodellje kicsit nyakatekert, Rag nullmutáns egerekbe egészséges egerek CD4+CD45Rbhi T-sejtjeit juttatva a kezelés után öt-nyolc héttel különböző bélgyulladások alakulnak ki a jószágokban. A kísérlet annyiból állt, hogy az egerekkel hét és fél héttel a kezelés után IL-27 termelő L. lactis baktériumokat etettek két héten át, ez az LL-IL-27, a két kontroll az üres táptalaj, a BM9 és a vad típusú L. lactis, az LL. A nyolcadik héten a két kontrollcsoport egerei elkezdtek dögleni és a tizedik hétre mind elpusztultak (első A ábra). Ehhez képest az LL-IL-27 fogyasztó egerek egyáltalán nem pusztultak el, sőt a betegség jellegzetes tüneteit sem mutatták. Egy DAI (Disease ACTIVITY Index) nevű mérőszámot is megadnak, ami a betegség több tünetének valami mutatója, például hogy mennyi vért tartalmaz az állatok ürüléke, illetve hogy mennyit fogynak, ez is lecsökken (első B ábra). Az LL-IL-27 kezelt egerek vastagbélhámja is az egészségeshez hasonló, míg a kezeletlen állatoké láthatóan gyulladt (első C ábra), illetve a vékonybelükben is jelentősen kevesebb elváltozás látható (első D ábra).
A másik lehetséges kezelési mód, ha injekcióval juttatunk be rekombináns IL-27 -t a keringésbe, nyilván ez mérhetetlenül drágább, ám a szerzők megvizsgálták, hogy mennyire hatékony? Öt napon át adtak az egereknek rekombináns IL-27 -t injekcióban (rmIL-27) és GM-L. lactis baktériumokat, majd azt találták, hogy az öt napos LL-IL-27 kezelés kevésbé hatékony, mint a két hetes, de még így is jelentős javulás érhető el vele, a DAI is javul és bélmetszeteken sem látszik gyulladás, míg az injekcióban adott IL-27 ebben az adagban gyakorlatilag hatástalan (második A és B ábra).
A gyulladásos bélbetegségek szokásos kezelése az élethosszig tartó immunszuppresszív kezelés, illetve a gyulladt bélszakaszok sebészi úton történő eltávolítása. Egyik sem kellemes vagy mellékhatásmentes módszer. Ehhez képest egy génmódosított Lactobacillus lactisból készült joghurt előállítása semmivel sem drágább, mint egy sima joghurté, úgyhogy kb. nyolcvan forintból megvan. Ha ez a rendszer embereken is működik, olcsó, elérhető és nagyságrendekkel kevesebb mellékhatással járó gyógymódja lehet néhány nagyon kellemetlen krónikus betegségnek. Mármint ha valaha engedik forgalmazni, hiszen az IL-27 kifejező L. lactis bizony egy génmódosított szervezet, a világ jelentős részén tilos lenne forgalmazni.
Hanson, M. L., Hixon, J. A., Li, W., Felber, B. K., Anver, M. R., Stewart, C. A., Janelsis, B. M., Datta, S. K., Shen, W., McLean, M. H., Durum, S. K. (2014). Oral Delivery of IL-27 Recombinant Bacteria Attenuates Immune Colitis in Mice. Gastroenterology, 146(1), 210-221.
