A jövő gyógyszerei közül nagyon sok fehérjetermészetű lesz, már most is kaphatóak a piacon monoklonális ellenanyagok, különböző enzimek, hormonok. Ezek közös hátránya, hogy nem vehetők be szájon át, hiszen a gyomrunk azonnal le is bontaná a bekerülő fehérjéket, így hatástalanná is válnának. Így kizárásos alapon marad az injekció, de ugye a gyakori injekciózás például egy cukorbetegnél megterheli a szervezetet, meg sokan félnek is tőle eleve, tehát kifejezetten nagy igény mutatkozna olyan megoldásokra, amikkel ezek a hatóanyagok bejuttathatóak a szervezetbe. Ezek közül mutatnék be ma egyet.
A szerzők tulajdonképpen egy lenyelhető, önműködő fecskendőt készítettek, amivel a gyomorfal és az azt fedő nyálkaréteg közé adható be egy fehérjeoldat belülről, nem pedig mondjuk a farizomba vagy a hasfalba kívülről, mint egy szokásos injekcióval. A módszer előnyei tagadhatatlanok, a gyomorfal elég nagy felületű, hogy nagyobb mennyiségű fehérjét is bejuttassanak rajta keresztül, a szerzők szerint négy milligramm fehérje is bevihető egyetlen ilyen kapszulával. A gyógyszer négyötöde hasznosul és perceken belül megjelenik a véráramban.
Tehát az első C, D, E képeken látható maga az eszköz, az alja fémből készül, viszonylag nehéz, míg a teteje egy könnyű műanyag héj, ezáltal a kapszula keljfeljancsiként mindig az aljával lefelé áll a gyomorban, így a tű mindig a gyomorfal felé fordul. A működése az A képen látható, a magától irányba álló kapszula a gyomor nyálkarétege alá juttatja be a gyógyszert, amihez így már nem férnek hozzá a gyomorban működő enzimek, így nem is bontják le. Az egyébként ″L-SOMA″ nevű eszközben három rugó található, az első kinyomja a tűt, a második a tűn keresztül kipréseli a 80 µl töltetet a gyomorfalba, miután az időzítő működésbe lépett, így a teljes folyadékmennyiség a gyomor nyálkaréteg alá kerül. Az időzítő egyébként egy, a gyomorsavban feloldódó pöcök, ahogy leér a gyomorba, hamarosan eltűnik és beindítja a kapszulát. A harmadik rugó pedig visszahúzza a tűt, nehogy felsértse a bélfalat, amíg az elhasznált kapszula végigjárja rögös útját a vécéig. A biztonság kedvéért a tű visszahúzását is egy oldódó pöcök szabályozza, ami a hatóanyag bejuttatása után lép működésbe.
A H-L képek mutatják az eszközt működés közben, itt a röntgensugarakat elnyelő festéket juttattak be sertésekbe, jól látszik, hogy az 5-6 mm hosszúságú tűvel ellátott kapszulák működnek a legjobban, ezek a nyálka alá szúrják be a festéket. Négy különböző hatóanyaggal is kipróbálták az L-SOMA működését: inzulin, adrenalin, GLP-1 és adalimumab bejuttatására is alkalmas, mind a négy működött sertésekben. Az F-G képeken a kapszula működése endoszkópos képeken látszik, az R-U képeken röntgenfelvételeken.
Kíváncsi vagyok, végül elterjed -e ez a megoldás, mert így leírva pofonegyszerűnek hangzik. Nyilván fontos kérdés, hogy mennyibe kerül egy ilyen eszköz?
Abramson, A., Frederiksen, M. R., Vegge, A., Jensen, B., Poulsen, M., Mouridsen, B., ... & Traverso, G. (2021). Oral delivery of systemic monoclonal antibodies, peptides and small molecules using gastric auto-injectors. Nature biotechnology, 1-7.
