Bár laikusok számára a halak kifejezetten unalmas jószágoknak is tűnhetnek, egy biológus számára megunhatatlan tárházát nyújtják az érdekességeknek. Mégpedig azért, mert a gerinces fajok kb. fele hal, ennek megfelelően elképesztő forma-, életmód- és viselkedésgazdagságot rejt ez a csoport.
Jó példa erre a szaporodási stratégiák sokasága - mert bár sokaknak a halakról esetleg csak az ikra jut eszébe, de a valóság az, hogy halak közt nemcsak külső megtermékenyítéssel találkozunk, hanem placentához hasonló képlet kialakulását feltételező elevenszüléssel, vagy épp álelevenszüléssel is (amikor tk. az embrió csak a szülőben fejlődik ki, de nincs placenta, vagy más képlet, ami a szülővel összekötné).
A különböző szaporodási stratégiák közt ráadásul meglepően rugalmas átmeneteket figyelhetünk meg, gyakran egyetlen renden belül is nagyon változatos, hogy ki hogyan hozza létre a következő nemzedéket. (Az elevenszülés egyébként evolúciósan sem annyira új, fosszilis minták alapján már a Devonban is volt példa erre a szaporodási stratégiára).
Az akvaristák számos kedvencét tartalmazó Fogasponty alkatúak rendje (Cyprinodontiformes) kb. 1250 fajt tartalmaz, amelyek többsége külső megtermékenyítéssel szaporodik, de azért van kb. 27%-nyi faj, amelyik az elevenszülést, vagy az álelevenszülést preferálja. És ami különösen érdekes, hogy ha egy nagyon részletes filogenetikai fát szerkesztünk ezekről a fajokról, felfedezhető, hogy amikor a klasszikus külső megtermékenyítést felváltja az (ál)elevenszülés, az mindig egy specifációs robbanást okoz, viszonylag rövid idő alatt, nagyon sok faj alakul ki.
A nagy kérdés természetesen, hogy ez vajon minek köszönhető? Nincs egyértelmű válasz (mármint olyan, amit könnyedén le lehetne tesztelni), de azért pár valószínűnek tűnő hipotézis felvázolható.
Az (ál)elevenszülésre való áttérés legnagyobb különbsége a külső megtermékenyítéshez képest, hogy az anya magával hordja a megtermékenyített embrióit. Ennek köszönhetően pedig egyetlen gravid nőstény sikeresen kolonizálhat egy új vizes életteret, amire a külső megtermékenyítéssel szaporodó nőstények képtelenek lennének. Az új életterek pedig új evolúciós lehetőségeket kínálnak, ezért aztán a fajszám-robbanás. Persze léteznek alternatív magyarázatok is: az anyában fejlődő embriók sokkal biztonságosabb, stabilabb közegben fejlődnek, ami segíti a túlélésüket. Ez pedig segítheti egy olyan genetikai sokszínűség megjelenését, ami megkönnyíti új nichek kolonizálását, ami viszont természetesen maga is a speciáció előszobája. Végül az sem zárható ki, hogy az elevenszülő halak esetében megjelennek olyan genomi-konfliktusok az anya és az utód genomja között, ami nagyon is jellemző az emlősökre is. Ez pedig egy olyan stratégiák (antagonisztikus koevolúció) elterjedését hozhatja populációk szintjén, ami maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyes populációk izolálódnak egymástól és végül új fajokként léteznek tovább.
(Az elevenszülő guppi képe innen származik.)
Helmstetter AJ, Papadopulos AS, Igea J, Van Dooren TJ, Leroi AM, Savolainen V. (2016) Viviparity stimulates diversification in an order of fish. Nat Commun 7: 11271.