Mániákusan szeretem a gombákat. Varázslatos teremtmények. A sokféleségük egyszerűen bámulatra méltó. De sajnos a csiperkén, gyilkos galócán, Candidán és a lekvárokon növő penészgombákon kivül a többiek nagyon kevés figyelmet kapnak, pedig szinte hihetetlen érdekességekre bukkan az ember, ha belepillant a gombák világába.
Új sorozatomban ezekből az érdekességekből csipegetek témakörök szerint.
Elsőként a gombák másodlagos anyagcseretermékeiről, köztük a mérgező anyagokról lesz szó. A mérgező magyar gombák listáján is szereplő világitó tölcsérgombáról sok mindent lehet tudni. Például, hogy „lomblevelű fák elhalt tuskóján a nyári és a kora őszi hónapokban csaknem mindig csoportosan megjelenő, igen gyakran előforduló mérgező gombafaj. Erősen hánytató hatású gyomor és béltünettel járó súlyos mérgezést okoz. Kalapja 4-20 cm … Húsa rozsda sárga, merev, rugalmas, íze savanykás.” Azt viszont, hogy ez az európai biolumineszkáló gombafajok közül talán a legfényesebben világitó gombák egyike, nem igen hirdetik. Pedig a régi erdei rémtörténetek lidercfényéért valószinűleg ez az árulkodó nevű gomba fonalai és termőtestei felelősek.
A gombák anyagcseretermékei után a gombákkal való együttélés különféle formái is előkerülnek. Kevés rovarokról szóló természetfilm hagyja ki a levélnyiró hangyákat, hiszen annyira látványos az, ahogy cipelik magukkal a sok-sok, a hangya méretéhez képest óriási levelet, amiken aztán a bolyban gombákat termesztenek. Kevesen tudnak azonban arról, hogy nemcsak a hangyák képesek erre. Egy észak-amerikai csigafaj, a Littoraria irrorata egy speciális fűfélén (Spartina alterniflora) él. De nem magát a füvet fogyasztja. A csiga megsebzi a fűszálakat, és ahogy végigmászik a fűszálakon, a székletében levő gombaspórákkal megfertőzi azokat. Tápláléka csak és kizárólag megsebzett fűszálakon növekvő Phaeosphaeria and Mycosphaerella nemzetséghez tartozó gombák fonalaiból áll (Silliman and Newell 2003).
folyt köv.
