Mit szólnál, ha azt mondanám neked, hogy olyan növényt termesztünk és fogyasztunk nap mint nap, amely halálos mérget tartalmaz? Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ennek ellenére senki sem követeli a termesztésének a tiltását, szabályozását, de még csak a méreg hosszú távú hatásairól végzett vizsgálatokat, vagy éppen kockázatelemzést sem, de még arra sem gondol senki, hogy legalább a csecsemőknek szánt ételekből kitiltsák? Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ebből a növényből hagyományos keresztezéssel, teljesen véletlenül a szokásos méregmennyiség sokszorosát előállító változatok is előállíthatóak, amelyek már könnyen mérgezést is okozhatnak, ennek ellenére e növény vetéséhez-aratásához semmilyen különleges engedély sem kell? Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a méreg mennyisége évről-évre, termőhelyről termőhelyre változik, a tárolás során is nő, úgyhogy sohasem lehetsz biztos benne, hogy mennyi mérget is eszel meg napjában?
Ha már elkezdtük, ne álljunk meg csak a kukoricánál, más haszonnövényeink kockázatairól is érdemes írni. Az előző írásom hozzászólásai között találtam Komavary hivatkozását a Lenape burgonyáról, úgyhogy ma a krumplit vizsgáljuk meg közelebbről. A krumplit, mint olyat általában nem tartjuk veszélyesnek, elég régóta termesztjük, azonban a növény többféle mérget is termel: Szolanint és csakonint. A szolanin egy glikoalkaloida, a krumpli mellett a paradicsomban is megtalálható, erősen mérgező, testsúlykilogrammonként 2-5 mg már mérgezési tüneteket okoz, 3-6 mg pedig akár halálos is lehet. A wikipedia szerint egy felnőtt 25 mg szolanintól már rosszul lehet, 400 mg szolanintól pedig meg is halhat. A hatásvizsgálatát nehezíti, hogy az egerek és a patkányok beléből nehezen szívódik fel a szolanin, így az egerek esetében a halálos adag kb. három-ötszázszor magasabb, mint az emberé, úgyhogy ezek a határértékek bizonytalanok. Több közlemény is akad, ahol kimutatták a szolanin teratogén hatását, és több másik, ahol nem találtak ilyen összefüggést, úgyhogy kérdéses, hogy okozhat -e fejlődési rendellenességeket.
A növényben a legtöbb szolanin a szárban és a levelekben található, ezeket nem is fogyasztjuk, a gumó felszínén már jóval kevesebb szolanin található, általában még ezt is eltávolítjuk, a gumó mélyebb részein már kevesebb a szolanin, ezért általában úgy tartjuk, hogy a krumpli fogyasztása biztonságos. Általában úgy tartják, hogy 20mg szolanin 100 mg g krumpligumónként még biztonságos, az ennél magasabb szolanintartalmú változatokat már nem ajánlják emberi fogyasztásra. A krumpligumók TGA (=Total Glycoalkaloid - Teljes glikoalkaloid) tartalmát szokták megmérni, általában ez található meg az egyes fajtákról. A szolanin fontos szerepet játszik a krumplitermesztésben, mivel a méreg nem csak az emberre hat, számos kártevőt ugyanígy elpusztít, így a burgonya méregtartalmának az emelése egy elég egyszerű módszer a kártevők elleni védekezésre.
A hatvanas években nemesítették ki a Lenape krumplit, ami rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, ellenálló a burgonyavésznek, ráadásul kiváló csipsz alapanyag. 1967 -ben kezdték termeszteni, azonban 1970 -ben meglepő felfedezést tettek: A Lenape gumóiban a TGA érték 22 mg/100g, úgyhogy a Lenape elég könnyen mérgezéseket okozhatott volna, így gyorsan kivonták a forgalomból. A következő ábra egy későbbi közleményből származik, Friedmann és Dao különböző burgonyatörzsek alkaloidtartalmát hasonlították össze. Jól látszik, hogy a Lenape gumói majdnem nyolcszor annyi mérget tartalmaznak, mint az Idaho Russet krumpligumók. Ezen azóta sem sikerült segíteni, a Lenape krumplit számos előnyös tulajdonsága ellenére azóta sem forgalmazzák, új törzsek előállításához használják. Ez az eset nagyon jó példa arra, hogy a hagyományos nemesítés egyáltalán nem biztonságos, mivel teljesen ismeretlen génekkel dolgoznak, amiket gyakorlatilag véletlenszerűen párosítanak, így időnként meglepő eredményre jutnak a nemesítők.
Az egy dolog, hogy az egyes krumplifajták gumóiban eltérő mennyiségű méreg található, de arról is akadnak adatok, hogy egy fajtán belül is jelentősen eltérhet a szolanintartalom, attól függően, milyen körülmények közt termesztik a krumplit. Találtam egy elég régi közleményt, ami nem referált folyóiratban jelent meg, hanem az USA Mezőgazdasági Minisztériumának 1472 -es technikai közlönyében, akármi legyen is az. A szerzők nem kisebb feladatra vállalkoztak, minthogy ugyanazt a hat krumplifajtát vetették el harminckilenc helyen az USA legkülönbözőbb pontjain, majd megmérték a termés alkaloidtartalmát. Meglepő módon azt tapasztalták, hogy különböző termőhelyeken ugyanaz a krumplifajta messze különböző mennyiségű szolanint termelt. A Lenape krumpli szinte mindenhol 20 mg/100g fölötti értéket adott, ám például a Kennebec négy és harmincöt mg/100g között szórt, úgyhogy ebből a fajtából több termőhelyen is a bűvös 20 mg/100g fölé kúszott a TGA érték, bár a legtöbb helyen ennél messze alacsonyabbat mértek. A következő évben megismételték a kísérletet néhány helyen, ugyanazt tapasztalták, egyes krumplifajták TGA tartalma jelentősen megnőhet az időjárás függvényében. Ebből elég nyilvánvaló, hogy a krumpli méreganyag tartalmát a termesztési körülmények is erősen befolyásolják, egy általában "biztonságosnak" tartott fajta is teremhet mérgező krumplit egy esős, hideg nyáron.
Találtam egy magyar közleményt is, Tömösközi-Farkas és munkatársai több magyar krumplifajta szolanintartalmát hasonlították össze 2004 -ben (bal oldal) és néhány fajta három egymást követő évben mért szolanintartalmát is megadják (jobb oldal). Ebből is látható, hogy az egyes krumplifajták eltérő mennyiségű mérget tartalmaznak, aminek a mennyisége ráadásul évről-évre változik.
Friedmann M., Dao L. (1992): Distribution of glycoalkaloids in potato plants and commercial potato products. J. Agric. Food Chem. 40:419-423
Sinden S.L., Webb R.E. (1974): Effect of enviroment on glycoalkaloid content of six potato varieties in 39 locations. Agricultural research service, USA Department of agriculture, Technical bulletin no. 1472
Hellenäs, K.-E., Branzell, C., Johnsson, H., Slanina, P. (1995): High levels of glycoalkaloids in the established swedish potato variety magnum bonum. J. Sci. Food Agric., 68: 249–255.
Tömösközi-Farkas R., Daood H.G., Polgár Zs., Hajós Gy. (2006): Determination of glycoalkaloids in hungarian potatoes by HPLC. Chromatographia supplement vol 63.
