Gyerekkoromban szüleim régi IPM magazin-gyűjteménye igazi kincsnek számitott a benne levő intelligencia-tesztek és sci-fi novellák miatt. Pár hónappal ezelőtt az egyik kollegám egy aktuális IPM-et nyomott a kezembe és néhány percnyi olvasgatás után megállapíthattam, hogy ugyan a tesztek eltűntek, de az új szerkesztőség tudományos fantasztikum iránti vonzalma megmaradt.

És ebből a szempontból kifejezetten erős szám volt a februári, pl. megtalálhatjuk benne Szendi Gábor stílusgyakorlatát egy olyan képzeletbeli világról, ahol az oltások veszélyesek, de mindez nyomába sem ér annak a páros interjúnak, ahol a genetikailag módosított növények apropóján a mi, Dudits Dénes tolmácsolta realitásunk vetődik össze egy párhuzamos valósággal, amit Vetier Márta a Greenpeace magyarországi programigazgatója mutat be.

Mivel esetleg néhány olvasó nem vette észre, hogy Vetier nem a mi valóságunkról beszél (pedig szinte minden mondatában van erre történő utalás), álljon itt egy gyors összevetés a greenpeace-es alternatív univerzum és az általunk belakott között.

"[Ellentétben a hagyományos nemesítéssel kialakult növényekkel, a génmódositott növényekbe] a fajok közötti határokat agresszív módszerekkel átszakítva baktériumok, vírusok génjeit épitik be."

A mi világunkban a hagyományosan nemesített (sőt, az egyáltalán nem nemesített) növények genomjaiban folyamatos változást okoznak a transzpozonok, retrotranszpozonok és növényi retrovírusok, amelyeknek véletlen és kiszámíthatatlan beilleszkedései, adott esetben kifejezetten hasznos variánsokat hoznak létre. Mind emelett ott vannak a korai endoszimbiózissal a növényi sejtbe került, egykori baktériumok maradványai, a mitokondrium és kloroplasztisz, melyeknek saját (bakteriális jellegű) genomjából folyamatosan épülnek be DNS szakaszok a növényi sejt saját genomjába. Ráadásul klasszikus oltványozáskor akár teljesen idegen fajok is képesek sejtorganellum cserére, ami csak még tovább növeli a lehetséges genommódosulások számát.

"Hiányoznak a tudományos palettáról azok a független szakemberek által végzett kutatások, amelyek ezeknek a génmódositott növényeknek az emberi egészségre gyakorolt hatását vizsgálják."

Itt teljesen ellentétes a két univerzum tapasztalata, hiszen a miénkben a független szakembereket pont amiatt diszkriminálják, ha leírják véleményüket a génmódosított növények egészségre gyakorolt hatásáról. A teszteket végzőket pedig militáns csoportok vegzálják. S sajnos ez ellen sem a Greenpeace, sem más zöld civil vagy politikai szervezet nem emeli fel a szavát :-(.

"A jelenleg köztermesztésben levő génmódosított növények rovairtó szert termelnek, vagy növényvédő szerrel szemben ellenállók."

Az elképzelt valóság ez esetben lényegesen szegényebb, mindennapjainkban ennél sokkal diverzebb a génmódosított növények köre. Ugyan a módosított növények többsége valóban ebben a két kategóriában esik bele, de vannak természetes vírusokkal ellenállók is (ennek köszönhető, hogy van még papaya Hawaiin), A-vitamint termelők (az ún. "Arany-rizs"), egy természetes génjüket elvesztők (a később említésre kerülő Amflora krumpli), illetve az érési attribútumaikban megváltoztatottak (paradicsom). Persze azt sem árt észben tartani, hogy a génmódosított növények olyan rovairtó szert termelnek, amely egyébként kifejezetten környezetbarát terméknek számít, így is reklámozzák.

"[Az evolúciós változással és növénynemesitéssel nem jöhettek létre olyan haszonnövények, amelyek károsak az emberi egészségre], hiszen azok már rég kiestek volna az élelmiszercélú felhasználásból. A vadon élő növényekből az emberiség pedig eleve azokat választotta ki étkezésre, nemesitésre, amelyek kiemelkedően hasznosak voltak számunkra."

Egy ilyen kijelentés a mi valóságunkban legalábbis felvetné annak a lehetőségét, hogy a kimondója a dohány-lobbi zsebében van, talán nem kell részletezni, hogy miért. De természetesen ezen kívül is vannak olyan növényeink, ahol jóval a nemesítés _után_ derült ki, hogy a növény esetleg nem annyira hasznos, mint azt eredetileg gondoltuk, így később kellett a termesztést beszüntetni (lásd a magas pszoralén tartalmú zeller esetét).

"A MON863 jelölésű kukorica rovarirtó szert termel. Maga a Monsanto által végzett állatkísérletek adatainak független kutatók által történt újraértékelése során bizonyitást nyert, hogy a kontrollálatokhoz képest eltérések voltak a patkányok vérében, szignifikáns károsodás a májukban és veséjükben."

Ugyan nem ismerhetjük a Greenpeace univerzumában pontosan milyen hatású a MON863 kukorica, történetesen vannak adataink egy hasonló esetről a mi világunkban. Azért csak hasonló, mert itt szó sincs "független" kutatókról, pontosabban nem úgy, ahogy azokról Vetier Márta mesél. Itt a Greenpeace által pénzelt kísérletekről van szó, amelyekről rendre, mindenki kimutatta, hogy metodológiájukban és következtetéseikben egyaránt tévesek.

"A mesterségesen beépitett gének is átjuthatnak más élő szervezetekbe, ami szintén bizonyított folyamat. Többek közt ezért aggasztó az az ipari célú köztermesztésre és állati fogyasztásra is engedélyezett génmódosított burgonya, amely antibiotikum rezisztencia gént tartalmaz."

Ez a probléma nem annyira aktuális a mi világunkban, hiszen itt egy olyan antibiotikum-rezisztencia génről van szó, amit eleve akár az emberben is élő baktérium fajból (is) izoláltak, így lényegesen nagyobb veszélye a rezisztenciát hordozó baktérium elterjedésének, a nyakló nélkül szedett antibiotikum, emberben vagy állatban.

"Világviszonyalatban a mezőgazdasági terület 90%-a génmódosítás-mentes. A kisbirtokos vállalkozók elhanyagolható, 0,6%-a választja a génmódositott növényeket."

Itt a két világ fontos párhuzamokat mutat, hiszen mi valóságunkban a FAO becslése szerint kb 960 millió hektárnyi területen folyik mezőgazdálkodás, ebből, a tavalyi becslések szerint 160 millió hektáron GM növényeket termesztenek. Ez kb. 83.3% génmódosítás mentes területet jelent. Nem ismerem a vetieri világot, azonban a mi univerzumunkban a GM borította területek dinamikusan növekedbek: 1996-ban mindössze 1,7 millió hektáron termeltek ilyen növényeket, azóta pedig Európát kivéve egyenletes növekedés tapasztalható mindenütt a világon. Ami még fontosabb, hogy ezeknek a ma GM-növényekkel fedett területeknek közel fele a fejlődő országokban található, ahogyan a GM növényeket termesztő kisbirtokos vállalkozók kilencven százaléka is, kb 15 millió gazda.

"15 évnyi kutatás után még mindig csak négy fajt érintett a génmódositás: a szóját, a kukoricát, a gyapotot és a repcét. És ezek is mindössze kétféle tulajdonsággal birnak: vegyszernek ellenállók vagy rovarirtó szert termelnek."

Itt picit zavarba jöttem, mert nehéz eldönteni, hogy most ez valami meta-próbálkozás, fikció a fikcióban, hiszen alig pár sorral korábban még az Amflora krumpliról is beszélt Vetier. A valóság az, hogy minimum tizenegy GM faj van már kereskedelmi forgalomban és még van néhány (rizs, padlizsán) engedélyeztetés alatt (lásd alább). A mi valóságunkban előforduló GM-típusokról pedig már fentebb írtam.

Az interjú végére mindenesetre sokkal megértőbb lettem a Greenpeaces nyilatkozatokkal szemben: hiszen nyilvánvaló, hogy ezek egy nagy szabású performansz elemei, egy globális szerepjátéké, ahol egy más szabályok szerint működő, de számos elemében a miénkre emlékeztető világ bemutatását tűzték ki célul az aktivisták. Csak azt lehet sajnálni, hogy a performansz fikciós jellegére nem kellő intenzitással hívják fel a figyelmet, így annak a kiszúrása a nézők feladata marad.

És mit lehet a mi világunkban mondani a GMO-król? Természetesen elsősorban azt, hogy érdemes őket megfigyelni, hiszen akárcsak egy természetesen nemesített növénynél, itt is akár váratlanul megjelenhetnek káros mellékhatások. Ugyanakkor az is lényeges, hogy nincs a priori ok, ami miatt félnünk kellene tőlük. "Génmentes" növények nem léteznek, csak nagyon ignoráns emberek fejében - amelyik növények pedig géneket tartalmaznak, azok genomja folyamatos változás és újrarendeződés alatt van.

(Az első kép Stanislaw Lem "Éden" c. könyvének angol borítójáról van.)