Kicsit Sexcomb lecsójába csapunk, és a Drosophilák és Wolbachia baktériumok parazitizmus és szimbiózis határán tántorgó kapcsolatát vesézzük újból ki.
Sexcomb korábbi posztjai jó felvezetőként szolgálnak a témához, annál is inkább, mert az egyik posztban elejtett fonalat veszzük fel. Konkrétan arról a megfigyelésről van szó, hogy azok a nőstények, amelyekből kiírtják a baktériumokat antibiotikum-kezeléssel, kevésbé lesznek termékenyek.
Egy új kutatás mindezt egy kicsit a feje tetejére állítja, ugyanis arra a következtetésre jut, hogy épp a bakteriális fertőzés az, ami növeli a termékenységet (lásd W+ vs. W-), közel négyszeresére.
Ha a dolog miértjére keressük a választ, a kirakós első fontos eleme az, hogy pontosan hol, milyen sejtekben élnek a Wolbachiák.
A nőstény muslica ivarszerve fürtöket alkotó hosszú csövekből áll. Az egyes csövekben az érés különböző fokán levő petesejtek, valamint a táplálásukban és citoplazmájuk szintézisében fontos járulékos sejtek találhatók. Az állat, tőlünk, emberektől eltérően, nem fix számú petesejttel indul neki a nagybetűs életnek, hanem folyamatosan képes azokat termelni, az említett cső végén található, a kifejlett petesejtekhez képest elenyésző nagyságú, különleges struktúrában, a germáriumban.
A germárium jellegzetes szerkezetű, a "vak" végén különleges mikrokörnyezetet létrehozó "niche" sejtek találhatók (GSCN). Ezek közvetlen kapcsolatban vannak a mellettük található ivari őssejtekkel (GSC) - a fizikai kapcsolat az, ami biztosítja, hogy utóbbiak ne kezdjenek idejekorán differenciálódni. A GSC-k osztódásakor két utódsejt keletkezik, de csak egyik marad kapcsolatban a niche sejtjeivel (ez nem differenciálódik, hanem továbbra is osztódóképes őssejt marad), a másik elveszti ezt a kapcsolatot, ebből néhány osztódás után kialakul a petesejt és a hozzá kapcsolódó dajkasejtek.
Mint kiderült, a Wolbachiák pont a GSCN-ekben éldegélnek, szép számmal, mint az a fenti ábrán is látható (piros csilag).(Persze vannak máshol is, de történetünk számára, most ők a fontosak.)
Jelenlétüknek pedig érdekes következménye van: a germáriumban közel duplájára nő az osztódó GSC-k száma (amit a pH3 jelenléte mutat), és felére csökken a programozott sejthalállal (PCD), azaz apoptózissal elpusztuló sejtek száma (ezt mutatja ki a TUNEL festés). (Normális esetben az apoptózis szabályozza a peteérési folyamatot.)
Mindez persze azt jelenti, hogy ezek a nőstények valóban termékenyebbek lesznek és több utódot hoznak létre. Márpedig az utódok maguk is Wolbachia hordozók lesznek, vagyis a baktérium nem altruista célból növeli meg a hordozója fitnesszét, hanem ezzel is képes a saját elterjedését katalizálni a populáción belül.
Fast EM, Toomey ME, Panaram K, Desjardins D, Kolaczyk ED, Frydman HM (2011) Wolbachia enhance Drosophila stem cell proliferation and target the germline stem cell niche. Science 334(6058): 990-2.
