Ígérem egy darabig hanyagolni fogom a Miller-Urey kísérletet, már gondolom mindenkinek a könyökén jön ki, de ha már végignéztük a vallásos keresztények és muszlimok ellenvetéseit, mindenképpen szükséges megnézni, mit is mondanak szigorúan tudományos alapon, minden vallástól függetlenül az értelmes tervezés hívei. Nem lesz túl hosszú, mert az érvek nagy részét már tárgyaltuk. A Miller-Urey kísérlettel Tasi István is foglalkozott a könyvében, ez a fejezet a világhálón is megtalálható, ezt vesézném ki. A csak számmal jelölt közlemények részletesebb ismertetése megtalálható a korábbi cikkek egyikében. Érdemes ezekkel kezdeni az olvasást.

Ígérem egy darabig hanyagolni fogom a Miller-Urey kísérletet, már gondolom mindenkinek a könyökén jön ki, de ha már végignéztük a vallásos keresztények és muszlimok ellenvetéseit, mindenképpen szükséges megnézni, mit is mondanak szigorúan tudományos alapon, minden vallástól függetlenül az értelmes tervezés hívei. Nem lesz túl hosszú, mert az érvek nagy részét már tárgyaltuk. A Miller-Urey kísérlettel Tasi István is foglalkozott a könyvében, ez a fejezet a világhálón is megtalálható, ezt vesézném ki. A csak számmal jelölt közlemények részletesebb ismertetése megtalálható a korábbi cikkek egyikében. Érdemes ezekkel kezdeni az olvasást.

„A későbbi, hasonló kísérletek során sokféle aminosavat, számos alapvető cukrot, és az „ősleves” néhány más feltételezett komponensét is létrehozták. „

Külön jó pont, hogy egy félmondat erejéig említésre kerül, hogy bizony nem csak Stanley L. Miller végzett ilyen kísérleteket. Sajnos mint látni fogjuk ez a félmondat ennyiben is marad, a szakirodalomban tucatszám található kísérletekről többet nem olvashatunk.

„De álljunk meg itt egy pillanatra! E kísérletekkel szemben alapvető kifogások merültek fel. Tudjuk ugyanis, hogy a kísérleti eredmények emberi közreműködéssel születnek meg. A modellkísérletek csak akkor lennének elfogadhatóak, ha valóban a Föld lehetséges korai állapotát szimulálnák. A kísérletek során végzett emberi beavatkozás mértéke (és így a kísérletek eredménye) elfogadhatatlanná válik, ha a laboratóriumi reakciókörülmények nem feleltethetők meg az egykori természeti körülményeknek. Az erre vonatkozó elemzés azt mutatja, hogy a kiindulási állapot meghatározása és a kísérletet végző személyek sorozatos beavatkozása valamennyi kísérleti technika esetében döntő fontosságú szerepet játszott a kísérletek végkimenetelében, így e kísérleteket nem lehet elfogadni „a vegyületek spontán keletkezésének” illusztrálására. A kísérleti körülmények a legtöbb esetben olyan mértékben mesterségesek és leegyszerűsítettek voltak, hogy jóformán semmiféle összefüggésben nincsenek azokkal a folyamatokkal, amelyek a Földön bekövetkezhettek volna.”

„Tehát a laboratóriumi kísérletek alkalmával a kutatók – a folyamatok általuk remélt eredménye érdekében – nagyszámú manipulatív beavatkozással éltek. Ez azonban ellentétben áll a kutatók azon alapállásával, mely szerint „egy külső erő nem avatkozhatott be az élet létrejöttének folyamatába”. A prebiotikus modellkísérletek így csupán azt bizonyítják, hogy intelligens emberi tervezés révén, jól szervezett folyamatok segítségével összeállítható az élő szervezetekben található molekulák egy része.”

Nyitásként egy hosszú fejezetet, ami a magyar ÉRTEM mozgalomra tökéletesen jellemző. Valamiért itt összekutyultak két érvet, amit érdemes szétválogatni. Egyrészt előkerül, hogy a Miller által használt gázkeverék vélhetőleg nem azonos az ősi Föld légkörével. Milyen is volt ez a bizonyos légkör? Honnan tudjuk, hogy pont olyan volt és nem más? Ja, erre nincs válasz. Ugyanígy valahogy lemarad, hogy az utóbbi hatvan évben a legkülönbözőbb körülmények között képződtek már aminosavak, úgyhogy elég nehéz olyan légkört mondani, amit ne próbáltak volna már ki sikerrel. Addig talán nem érdemes ezen rágódni, amíg ki nem derül, hogy milyen körülményekről is beszélünk tulajdonképpen és valaki be nem mutatja, hogy azon körülmények között bizony sehogyan sem képződhetnek aminosavak.

A másik fele a szokásos, ami a magyar ÉRTEM mozgalom védjegye is lehetne. Nyilván az igazán „természetes” körülmények azok lennének, ha egy élettelen bolygón képződnének aminosavak, amit soha meg sem közelített emberi lény, hiszen ha bolygó körüli pályára áll egy űrhajó, vagy éppen le is szállnak oda emberek, már az is durva beavatkozás a „természetbe”. Ha pedig mégis találunk egy ilyen bolygót és megállapítjuk, hogy bizony teli van szerves anyagokkal, máris előkerül a második számú érv: De hát ez csak spekuláció, hogy itt képződtek volna, lehet, hogy a tervező tervezte pont ilyenre. Ez a két érv az ÉRTEM fő fegyvere, minden ellenőrzött körülmények között végzett kísérletre rá lehet húzni, hogy „értelmes beavatkozás” történt, minden természeti folyamatra pedig rá lehet húzni, hogy ez csak feltételezés, hiszen nem ellenőrzött körülmények között történt a kísérlet. Ez azért jó, mert még „intelligencia” sem kell hozzá, változtatás nélkül rámondható minden valaha végzett kísérletre az egyik vagy a másik érv. Például a szerző sem írja le, hogy akkor mégis hogyan kellett volna elvégezni ezt a kísérletet, mik azok a körülmények, amelyek között már nem beszélhetünk „emberi közreműködésről” és amelyek így számára is „elfogadhatóak”. Ne lepődjünk meg, ha ilyen kísérlet nem végezhető el, az egész mozgalom lényege éppen ez.

Majd a végére visszatérünk az elejéhez, ami eleve kérdésessé teszi ezt a kis eszmefuttatást. Minek a kísérletek részletein rágódni, ha eleve az az alapállás, hogy amúgy sem számítanak, mert emberek végezték őket?

A konkrét ellenvetések gyakorlatilag egyeznek Harun Yahya könyvében találhatókkal. Ugyanúgy előkerül, hogy az ammónia „elengedhetetlen” aminosavak keletkezéséhez, amikor maga Stanley L. Miller végzett kísérleteket, ahol nyomnyi mennyiségű ammóniát használtak <1>, vagy éppen ammónia nélkül hoztak létre aminosavakat <2,3>. Ez az állítás így egyszerűen csak hamis.

„ Az oxigén jelenléte a gázkeverékben szintén meghiúsította volna Miller kísérletének eredményeit. „

Újabb állítás, amit már HY könyvében is olvashattunk, kár hogy nem igaz. A <2> közleményben a kísérletet elvégezték úgy is, hogy oxigént is adtak a gázelegyhez, ekkor is keletkeztek aminosavak, úgyhogy ez az állítás egyszerűen nem igaz. Egy másik kísérletben <4> ahol fenilalanin aminosavak polimerizálódását vizsgálták, azt találták, hogy ha karbonil-szulfidot adtak az oldathoz, a fenilalanin aminosavak peptidekké polimerizálódtak, ha pedig ehhez az oldathoz oxigént is adtak, a reakció kitermelése még javult is, véletlenül sem bomlottak el az aminosavak.

„A kísérletek során gyakran „csapdázási” technikát alkalmaztak, vagyis folyamatosan kivonták a kívánt reakciótermékek egy részét a reakciótérből (például a lombikból).”

Újra előkerül a „csapdázás”. Ez furcsa, mivel Miller 1953 -as kísérletében semmilyen „csapdázási technikát” sem alkalmaztak, sőt én már átolvastam egy pár tucat közleményt erről a kérdésről, de egyre sem emlékszem, amiben „csapdázási technikát” használtak volna. Furcsa, hogy a HY -nál olvasott hiba Tasi István írásában is éppen úgy megtalálható, érdekes módon ő még egy ábrát is mellékelt a kísérleti felszerelésről (itt balra), amin semmilyen „csapda” sem látható, ennek ellenére a „csapda” léte mellett érvel. Furcsa egybeesés.

„Így természetellenes módon megakadályozták, hogy a képződő vegyületeket egyszersmind el is bontsa az az energiaforrás, amelyik létrehozta őket, ahogy ez általában a természetben történne.”

Ugyanaz az érv, amit HY -nél láttunk, bár a bevezetőben még helyesen írja le TI, hogy az elektromos kisülések a természetben előforduló villámokat modellezik, itt már valamiért nem veszi számításba, hogy a villám már csak olyan, hogy valahová odacsap, aztán jó darabig nem, így a keletkező szerves anyagoknak rengeteg idejük van eldiffundálni a keletkezés helyétől, amíg nem fenyegeti őket a lebomlás veszélye.

„Például Miller kísérletének végére olyan szerves savak is létrejöttek, amelyek kérlelhetetlenül lebontották volna az aminosavakat, ha Miller idejekorán nem menekíti ki őket a savas közegből. „

Csodálatos módon megint ugyanazzal a hibával találkozunk TI írásában, ami HY könyvében is megvolt, hiszen Stanley L. Miller eredeti 1953 -as kísérletében semmilyen módon sem távolított el anyagot a rendszerből, mint ahogy ezt a közleményében sem írja. Érdekes módon itt is előkerülnek azok a bizonyos rejtélyes szerves savak, amelyek lebontották volna az aminosavakat, bár valamiért mégsem tették, annak ellenére, hogy a kísérlet egész időtartama alatt egy rendszerben keringtek.

„A kísérletek során használt elektromos kisülésekkel a villámlások hatását próbálták modellezni, azonban a kísérletekben használt energiasűrűség egyáltalán nem volt valósághű, így nem tekinthető a természetes folyamat modelljének.”

Mekkora volt az „energiasűrűség”? Mennyinek kellett volna lennie? Miért épp annyinak? Mi történik, ha ezen körülmények között végezzük el a kísérletet? Éppen a lényeg maradt le.

„Amikor a kísérletek során ibolyántúli besugárzást alkalmaztak, akkor rövid hullámhosszúságú sugarakkal dolgoztak, a hosszú hullámhosszúságú sugárzást kerülték, mert azok a vegyületek lebontásában hatékonyak. A valós körülmények között azonban a Nap fényének teljes spektruma jelen volt, vagyis rövid és hosszú hullámhosszúságú sugarak egyaránt érték a bolygónkat. „

Milyen kísérletek? Miller eredeti, 1953 -as kísérletében nem használt ibolyántúli sugárzást. Ha másik kísérletekről van szó, melyek ezek, mi lett az eredményük? Amikor elvégezték őket a TI által javasolt sugárzással, mennyiben változott az eredményük? Mert ugye természetesen valódi kísérleti adatokról van szó, nem csak annak a ténynek a rögzítéséről, hogy nem tudtak egy valódi csillagot építeni a laborban. Ugyanígy üstökösökben, meteorokban is találtak szerves vegyületeket, például aminosavakat is. Ezek miért nem bomlottak le, hiszen a valódi napsugárzás „teljes spektruma” érte őket?

„A laborkísérletekben az alkalmazott energiaforrásokat rendszerint elkülönítve alkalmazták. Figyelmen kívül hagyták viszont, hogy a természetben az energiaforrások egyidejűleg vannak jelen, és az egyik energiaforrás elpusztíthatja a másik révén keletkezett termékeket.”

Ez az érv miben különbözik a fentebbitől, miszerint a kísérletben jelen lévő egyetlen energiaforrás is elbonthatja a keletkező terméket? Vannak esetleg erre kísérleti eredmények? Itt a már ismertetett érvet kapjuk újracsomagolva, miszerint Stanley L. Miller nem egy egész, élettelen bolygón végezte a kísérletét, mert az éppen nem állt rendelkezésére.

„Ráadásul a bomlási folyamatok vannak túlsúlyban. „

Miért is?

„A szakirodalom valamennyi kísérlet esetében azt feltételezi, hogy ha két, vagy több vegyület más anyagoktól elkülönítve reakcióba tud lépni egymással, akkor ezek a reakciók úgy is lejátszódnának, ha az őslégkör, az ősleves (vagy egy más közeg) többi összetevője is jelen lenne. Az igazság azonban az, hogy más vegyületek jelenléte megakadályozhatja két olyan vegyület kölcsönhatását, amelyek elkülönítve képesek egymással reakcióba lépni. Így a hamis modellkísérletek során olyan „kívánt” anyagok jelennek meg, amelyek valós körülmények között soha nem jöhetnének létre. A természetben nem úgy van, hogy a szükséges anyagok a szükséges mennyiségben, vegytisztán fordulnak elő, hanem számtalan kémiai elem és vegyület van jelen egyszerre, összezavarva az evolucionisták által feltételezett „eredményes reakciókat”. „

Lássuk csak, ha más anyagokat is adnak a kísérletben használt oldatba, azok éppen katalizátorként is működhetnek, elősegítve egy termék képződését, ami egyébként nem jönne létre. A <3> közleményben például az aminosavak képződését elősegítette ha kalcium-karbonátot és aszkorbinsavat adtak hozzá, a <4> közleményben fenilalanin aminosavak polimerizálódását vizsgálták, ahol a folyamatot segítette, ha ólom-kloridot vagy kadmium-kloridot adtak hozzá. Az <5> kísérletben vas és nikkel katalizátorok hatását vizsgálták. Miért nem foglalkozik a szerző azzal a nagyon is valós megfigyeléssel, hogy különböző ásványok jelenléte kísérletesen igazolt módon éppen hogy segítheti is ezeket a reakciókat?

A szakirodalom egyáltalán nem „feltételezi” „valamennyi kísérlet esetén”, hogy üveglombikban történt volna, számos kísérletet végeztek, ahol éppen azt próbálták megállapítani, hogy milyen, a környezetben jelenlévő anyagok hogyan változtathatták meg ezeket a reakciókat. A legszebb az egészben, hogy a szerző még mindig nem mondta meg, hogy milyen is volt ez a bizonyos környezet (nyilván ő maga sem tudja), de eleve feltételezi, hogy minden kísérlet „hamis”, hiszen nem egyezik azzal a bizonyos környezettel, amiről azt sem tudjuk milyen. De akkor honnan tudjuk, hogy nem egyezik vele? Az teljesen igaz, hogy a természetben vélhetőleg nem üveglombikban játszódtak le ezek a reakciók, de ebből hogyan következik az, hogy a természetben szerves anyagok képződése lehetetlen lenne? Mondjuk a már említett példákban, valaki valamikor az üstökösöket és a meteorokat is üveglombikban főzte, mielőtt pályára állította volna? Ha nem, akkor mégis el kell hogy fogadjuk, hogy a természetben is léteznek olyan körülmények, amelyek között egyszerű szervetlen anyagokból bonyolult szerves vegyületek képződnek.

Mit is lehet mondani erről az írásról? Az „ellenérvek” nagy része egyszerűen azonos a HY könyvében találhatókkal, még a hibák is pontról pontra megegyeznek. Ez akkor most azt jelenti, hogy valamilyen leszármazási kapcsolatban állnak, vagy inkább közös tervezőre utal? A többi szokásos íróasztal melletti okoskodás. Azt hiszem elég nyilvánvaló mi a különbség a tudomány és az ÉRTEM között. Ha egy valódi kutató, például Stanley L. Miller kigondol valamit, csinál egy kísérletet, majd aztán az eredményekből kiindulva halad tovább. Ha új adatok merülnek föl, például kiderül, hogy a felhasznált gázkeverék nem hű modellje az ősi Föld légkörének, módosítja a kísérleti rendszert, megvizsgálja úgy hogy viselkedik. Ezzel szemben az ÉRTEM igazából nem is akar túllépni a „mi van ha valami gátolta az aminosavak képződését” - szerű kérdéseken, így viszont eredményeket sem fog soha elérni.

<1> Trump JE, Miller SL (1972): Prebiotic synthesis of methionine. Science vol. 178. no. 4063 pp. 859-860

<2> Cleaves HJ, Chalmers JH, Lazcano A, Miller SL, Bada JL. (2008): A reassessment of prebiotic organic synthesis in neutral planetary atmospheres. Origin of life and evolution of the biospheres 38(2): 105-115

<3> Miyakawa S, Yamanashi H, Kobayashi K, Cleaves HJ, Miller SL (2002): Prebiotic synthesis from CO atmospheres: Implications for the origins of life

<4> Leman L, Orgel L, Ghadiri MR (2004): Carbonyl sulfide-mediated prebiotic formation of peptides. Science vol. 306 no. 5694 pp. 283-286

<5> Huber C, Wächtershäuser G (2006): α-hydroxy and α-amino acids under possible Hadean, volcanic origin of life conditions. Science vol. 314 p. 630