Amikor az előző bejegyzést írtam, még nem sejtettem, hogy békaembereket fogok látni, hogy éppen megjelent egy közlemény erről a kérdéskörről. A közleményben Christopher D. K. Herd és munkatársai a Tagish tóra hullott meteoreső négy darabját vizsgálták meg alaposan. Ezek a meteorok általában három tömegszázaléknyi szerves anyagot tartalmaznak, nagyrészt karbonsavakat és szulfonsavakat, ám aminosavak is kimutathatóak belőlük. Azt már korábban kimutatták, hogy a meteorokban található szerves anyagok izotóparánya eltér a Földön szokásostól tizenötös tömegszámú nitrogénben és deutériumban gazdagok, ami egyértelműen mutatja Földön kívüli eredetüket.
Amikor az előző bejegyzést írtam, még nem sejtettem, hogy békaembereket fogok látni, hogy éppen megjelent egy közlemény erről a kérdéskörről. A közleményben Christopher D. K. Herd és munkatársai a Tagish tóra hullott meteoreső négy darabját vizsgálták meg alaposan. Ezek a meteorok általában három tömegszázaléknyi szerves anyagot tartalmaznak, nagyrészt karbonsavakat és szulfonsavakat, ám aminosavak is kimutathatóak belőlük. Azt már korábban kimutatták, hogy a meteorokban található szerves anyagok izotóparánya eltér a Földön szokásostól tizenötös tömegszámú nitrogénben és deutériumban gazdagok, ami egyértelműen mutatja Földön kívüli eredetüket.
Nyilván a legfontosabb kérdés, hogy a meteoritok szennyeződhettek -e földi szerves anyagokkal és ha igen, milyen mértékben, hiszen minden ilyen vizsgálat közös hibája, hogy a mintáról biztosan tudjuk, hogy egyszer belépett a légkörbe, felmelegedett, majd becsapódott a Földbe, tehát érintkezhetett földi szénvegyületekkel. A Tagish tavi meteorok esetében tudjuk, hogy az elsők egy fagyott tó felszínére hullottak, ahonnan szakemberek gyűjtötték be őket napokon belül, ráadásul azóta is fagyott állapotban tartják őket, így a földi szennyezés esélye nagyon kicsi.
A vízben oldható szerves anyagok többsége monokarboxilsav, hangyasav, ecetsav, ám tizenegy különböző karbonsavat azonosítottak, amelyek egytől tíz szénatomot tartalmaznak, nyilván ezek közül a rövidebb szénláncúak a gyakoribbak, a hosszabb szénláncúak mennyisége a hosszukkal arányosan logaritmikusan csökken. Ezek általában lineáris, telített szénláncúak, ám minden mintában találtak egy-két elágazó szénláncú karboxilsavat is, kivéve az 5b meteordarabot, amelyben tizenhét elágazó szénláncú karboxilsavat is találtak a tizenegy lineáris mellett. (Ez látható az ábrán) Számos alkilált fenolt is találtak, ezek mindegyike deutériumban gazdagnak bizonyult, ami eltér a földi körülmények között keletkezett vegyületektől. 
A meteorok aminosavakat is tartalmaztak, a közleményben a glicin izotóparányát mérték meg, megállapították, hogy a 13C izotóparánya jelentősen eltér a földi mintákétól. Megmérték az alanin, β-amino-n-butirsav (ez nem fehérjealkotó aminosav), és izovalin kiralitását, megállapították, hogy egyenlő arányban tartalmaznak L és D aminosavakat, magyarán racém elegy, ami egyértelműen jelzi, hogy nem származhatnak földi szennyeződésből, hiszen a földi élőlényeket túlnyomórészt L aminosavak építik fel, bármilyen szennyezés jelentős L aminosav túlsúlyt mutatna. (Ha emlékszünk a Miller-kísérletben is egyenlő arányban keletkeztek L és D aminosavak.)
Az élet építőkövei, például aminosavak megtalálhatóak a Földre zuhant meteorokban is. Ezek kémiai jellemzői eltérnek a földi mintákban található aminosavakétól, így kizárható, hogy földi eredetűek lennének. Mindebből nem nagyon lehet más következtetést levonni, mint hogy szerves vegyületek élőlények nélkül is létrejöhetnek.
Herd CDK, Blinova A, Simkus DN, Huang Y, Tarozo R, Alexander CMOD, Gyngard F, Nittler LR, Cody GD, Fogel ML, Kebukawa Y, Kilcoyne ALD, Hilts RW, Slater GF, Glavin DP, Dworkin JP, Callahan MP, Elsila JE, Gregorio BTD, Stroud RM (2011): Science vol. 332 pp. 1304
