Talán nincs élő ember, aki a biológia iránt érdeklődik és ne hallott volna még az ún. "malária hipotézisről" - még ha ebben a formában esetleg nem is esik le, miről van szó.
Ha azonban egy kicsit bővebben kifejtve, a sarlósejtes vérszegénységről kezdek írni, akkor azonban gondolom, mindenki számára leesik a tantusz: tömören az a lényeg, hogy a maláriával hosszú ideje sújtott területeken olyan, mutációk is képesek fennmaradni és elterjedni, ha védenek a betegség ellen, amelyek egyéb körülmények között kifejezetten károsak. A klasszikus példa a hemoglobin S allélja (HbS), ami homozigóta formába az említett vérszegénységet okozza, heterozigóta formában azonban védettséget nyújt.
Érdekes módon, bár lokálisan már többször tesztelték a malária gyakorisága és a HbS allélgyakoriság közti összefüggést, globálisan nem tették még meg ezt. Pedig néhány érdekes dolog látható, ha megtesszük. Egyrészt, hogy Afrikában hatványozottan igaz az összefüggés (lásd fenti ábra is): minél régebb óta jelen van a malária (azaz, minél inkább endemikus az adott területen), annál gyakoribb a HbS allél előfordulása.
Talán nincs élő ember, aki a biológia iránt érdeklődik és ne hallott volna még az ún. "malária hipotézisről" - még ha ebben a formában esetleg nem is esik le, miről van szó.
Ha azonban egy kicsit bővebben kifejtve, a sarlósejtes vérszegénységről kezdek írni, akkor azonban gondolom, mindenki számára leesik a tantusz: tömören az a lényeg, hogy a maláriával hosszú ideje sújtott területeken olyan, mutációk is képesek fennmaradni és elterjedni, ha védenek a betegség ellen, amelyek egyéb körülmények között kifejezetten károsak. A klasszikus példa a hemoglobin S allélja (HbS), ami homozigóta formába az említett vérszegénységet okozza, heterozigóta formában azonban védettséget nyújt.
Érdekes módon, bár lokálisan már többször tesztelték a malária gyakorisága és a HbS allélgyakoriság közti összefüggést, globálisan nem tették még meg ezt. Pedig néhány érdekes dolog látható, ha megtesszük. Egyrészt, hogy Afrikában hatványozottan igaz az összefüggés (lásd fenti ábra is): minél régebb óta jelen van a malária (azaz, minél inkább endemikus az adott területen), annál gyakoribb a HbS allél előfordulása.
Globálisan nézve, mint azt az alábbi ábrák mutatják kicsit összetettebb az ábra. Az afrikai kontinensen kívül a mediterráneum néhány pontján, illetve az indiai szubkontinensen figyelhető meg korreláció, de Eurázsia más pontjain, illetve D-Amerikában nem.
Ez persze nem azt jelenti, hogy más helyeken, ahol hosszú ideig endemikus volt a betegség (a zöld térkép az 1900 körüli állapotokat mutatja) nem alakult ki valamifajta védettség. Mint arról egyszer már korábban írtam, a HbS allélon kívül más védekezési mechanizmusok is ismertek különböző emberi populációkban: thalassaemiák, favizmus és a hemoglobin fehérje más mutációi.
Piel FB, Patil AP, Howes RE, Nyangiri OA, Gething PW, et al (2010) Global distribution of the sickle cell gene and geographical confirmation of the malaria hypothesis. Nat Comms 1: 104. doi:10.1038/ncomms1104
