1953 április 25-án egy elegáns, rövid cikk jelent meg a Nature-ben, amelyben James Watson és Francis Crick egy évtizedes problémát oldottak meg, a genetikai információt hordozó dezoxyribonukleinsav, azaz DNS szerkezetét.
Ha egyetlen cikket kellene biológusként kiemeljek a teljes huszadik századból, ez lenne az. Nehéz túlbecsülni, hogy mekkora hatása volt ennek mind a biológia, mind a mindennapi élet számos területére. Taxonómiától embriológiáig, élettantól ökológiáig, ma már nem találunk olyan tudományterületet, ahol ilyen-vagy olyan formában a DNS alapú munka ne lenne mindennapos.
Természetesen Crick és Watson nem "légüres térben" dolgozott, és a DNS szerkezetét nem a semmiből fejtették meg, ahogy Darwin sem előzmények nélkül állt elő az evolúció elméletével és Einstein sem a relativitáséval. Hosszú azok listája, akikről ma már csak lábjegyzetek és anekdoták szólnak a DNS szerkezet-kutatás kapcsán (bár Rosalind Franklinről és Maurice Wilkinsről azért valószínűleg mindenki hallott), így érdemes a Nature klasszikus gyűjteményének szerzőlistáját tanulmányozni.
A dátum (04.25) azóta jelképesen fontossá vált, 2003-ban például erre a napra időzítették a Humán Genom Projekt befejezésének bejelentését. Azóta pedig hivatalosan is "DNS nap"-ként jegyezzük. Mivel 25-e vasárnapra esik, ezért a móka idén egy kicsit hamarabb kezdőik, azaz ma, 23-án. Első alkalommal Magyarország sem marad ki a sorból, mert a Béka blogot jegyző Nádori kolléga kitartásának eredményeképpen, kisebb szervezkedés indult a magyar biológusi berkekben. Számos molekuláris labor hosszabb-rövidebb videókkal készült (ezek ömlesztve itt találhatók), hogy a lehető legközérthetőbben megfogalmazzák, mit is csinálnak, és miért is fontos mindebben a DNS.
A részleteket és érdekességeket a dnsnap.hu-n, ill. a dnsnap.blog.hu-n lehet elolvasni.
