Egy delfinben és egy denevérben látszólag nincs túl sok közös (már azon túl, hogy emlősök), de a látszat ez esetben is csalóka lehet. Ugyanis mindkét állat képes ún. echolokoációra, azaz hangokkal való tájékozódásra (most eltekintenék az ilyenkor kötelező radar/szonár köröktől, akik akarja úgyis megtalálja).
Emiatt pedig remek kis példái lehetnek a konvergens evolúciónak. Mindkét állat (pontosabban állatcsoport, hiszen több delfin ill. denevérfajról van szó) esetében az echolokációs-kunszt alapját a nagyon magas frekvenciák érzékelése jelenti, amiben fontos szerepe van a belső fülben elhelyezkedő csigának, pontosabban az ebben levő szőrsejteknek. (Fiziológiásan a hallás érzete úgy keletkezik, hogy a belső fülbe érkező rezgések elhajlítják ezeknek a sejteknek a csillóit, ami aztán ioncsatornák kínyílását eredményezi és létrejön az idegrendszer által feldolgozandó ingerület).
A magas frekvenciák érzékelésében kiemelt szerepe van a külső szőrsejteknek (outer hair cells - OHC), amelyek mindkét csoportban röviebbek és merevebbek, mint általában az emlősökben. A felületes hasonlóságon túl azonban egy lényeges molekuláris komponens is hasonló a két fajban, ez a Prestin nevű fehérje.
A Prestin egy membránfehérje, amelynek elévülhetetlen érdemei vannak a szőrsejtek mozgásában. Ami a poszt apropóját adja, az két, párhuzamosan publikált, tanulmány, ahol az említett csoportok Prestin fehérjéinek aminosavsorrendjét hasonlították össze.
A lényeg röviden az, hogy az echolkáló denevérek és delfinek Prestin fehérjéje nagyon hasonlít egymásra, különösen kulcs-aminosav pozíciókban, olyannyira, hogy ha csak ennek a fehérjének a szekvenciája alapján készítenénk filogenetikai törzsfát, egész közeli rokonságot mutathatnánk ki (kvázi a delfinek a denevérek egy alcsoportjaként lennének jelen, lásd baloldalt).
Mielőtt értelmes tervezést vízionáló barátaink arca túlzottan felderülne, gyorsan hozzátenném, hogy a DNS szinten, a gének összehasonlítása a "klasszikus" törzsfát adja vissza, így biztos nincs szó "tervezett" prestin génről (és történetesen horizontális géntranszferről sem). Sőt, ha bővítjük a vizsgált fajok számát, és az ámbrás cetek Prestin szekvenciáját is bevesszük (ezek az állatok szintén echolokálnak, csak épp valamivel alacsonyabb frekvenciát használnak), akkor az algoritmusok már "látni fogják", hogy valóban hova is valók a delfinek, és a többi cetekkel együtt csoportosítják őket (ezt akarja jelenteni a szaggatott szürke rész az ábrán).
Ez persze még semmit nem ront a konvergencia szépségén: egy kulcsfehérje, kulcspozícióiban a szelekció hasonló változásokat favorizált két távoli csoport esetében, amikor ugyanarra a problémára kerestek megoldást.
Liu Y, Cotton JA, Shen B, Han X, Rossiter SJ and Zhang S (2010) Convergent sequence evolution between echolocating bats and dolphins Curr Biol 20: R53-R54.
Li Y, Liu Z, Shi P, Zhang J (2010) The hearing gene Prestin unites echolocating bats and whales. Curr Biol 20: R55-R56.
