A "bolygóideg" (nervus vagus) neve nem teljesen véletlen, hiszen az agytörzsből kiindulva testünk egészen távoli pontjait is eléri. Egy leágazása azonban egészen különleges és bizarr utat jár be: ez az ún. alsó gége ideg (angolul - a képaláírások végett - recurrent laryngeal nerve).
A jobboldalon ez a kulcscsont alatti verőeret, a baloldalon pedig az aorta-ívet megkerülve visszafut a nyakba, hogy végül a gége beidegzését elvégezze. A fölöslegesen befutott út látszólag teljesen értelmezhetetlen, hiszen a felső gége ideg (superior laryngeal nerve), minden különösebb lacafacázás nélkül, egyenesen fut ugyanahoz a szervhez. Nincs értelmes tervező, akinek ilyesmit képes lenne papírra vetni és ennek megfelelően kreacionista körökben inkább kerülik ezt a témát.
Pedig az alsó gége ideg nagyon is logikus utat jár be - ha figyelembe vesszük a fejlődéstani és evolúciós kötöttségeket. A sérv kapcsán már hangsúlyoztam, hogy az evolúció hozott anyagból dolgozik, és nem tervez előre. Vagyis ami ott és akkor hasznos az megmarad, hiába lesz évmilliókkal később félresikerült tuning-barkács hangulata egy-egy kései leszármazottnak.
Ha a fent vázolt rendszert (bolygó-ideg, gége, szív közeli nagy erek) tanulmányozzuk, elengedhetetlen, hogy felismerjük mi is a közös egyes elemeiben: mindannyian a negyedik és a hatodik embrionális kopoltyúív származékai. (Így emberben történetesen egymás szomszédai, mert az 5. kopoltyúív ki sem alakul)
A fejlődés korai szakaszában, mint minden gerinces embrióban, bennünk is könnyen felismerhetőek ezek a kopoltyúívek. Csak míg a halakban ezekből valódi kopoltyúk alakulnak ki (tipikus kopoltyú szervekkel), az emlősök esetében a fejlődés későbbi szakaszaiban, jelentős átrendeződés nyomán, mimikai izmok, hallócsontocskák, a gége, a pajzsmirigy elemei jönnek létre az embrionális kopoltyúívek különböző szöveteiből. Az egykor egymás fizikai közelségében kialakuló idegek, izmok és erek végül a test egészen különböző pontjain kötnek ki, ám kezdeti kapcsolatuk nem tűnik el nyomtalanul.
A már említett, hatodik embrionális kopoltyúív a gége izmait hozza létre, és ezt idegzi be a bolygóideg 6. kopoltyúívből származó eleme, az alsó gége ideg. Az erek átrendeződése azonban egy potenciálisan rövid útból létrehozza a hosszadalmas kitérőt.
Az érhálózat ezen a területen igencsak nagy plaszticitást mutat: kezdetben jól látható az ívekből eredő szelvényesség, ám a szívkamrák kialakulását okozó morfológiai folyamatokkal párhuzamosan egyes érpárok felszívódnak, míg mások esetében csak az egyik oldali ér tűnik el. A negyedik kopoltyúív esetében a jobboldali érből a kulcscsont alatti verőér, a baloldaliból pedig az ún. aortaív jön létre: az átrendeződési folyamat végén mindkettő igencsak közel helyezkedik el a szívhez. S ez egyben azt is jelenti, hogy mintegy "letolják" azokat az idegeket, amelyek a hatodik kopoltyúívből alakulnak ki, azoknak pedig egyre hosszabb utat kell bejárniuk, hogy megtartsák kapcsolatukat célizmaikkal.
Halak esetében a kezdeti állapotok értelemszerűen nem változnak meg ilyen drámaian a fejlődés során, így értelemszerűen nem kell furcsa kanyarokat tegyen az alsó gége ideg hal-homológja sem. Ha pedig valaki netán úgy érzi, hogy a néhány tíz centiméternyi út nem is annyira "fölösleges": egy-egy zsiráf esetében, a megnyúlt nyak következtében, közel öt méteren át bolyong céltalanul az ideg.
