A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a fejlődésbiológia hirtelen új korszakba lépett, amikor a klasszikus embriológia eredményeire építve, de az egyre bővülő molekuláris eszközöket is bevetve, kutatók egy új generációja pár év leforgása alatt durván kitágította a tudományág horizontját, exponenciálisan megnövelve azt, amit a gerincesek és gerinctelenek fejlődéséről tudunk. Ennek a kornak (is) állít emléket az egyik akkori úttörő (és mai nagyöreg), Randy Moon The Scientist-ben megjelent cikke is, s amint az már az első bekezdés végén kiderül, a kutatások régi-új sztárja a béka lett.
Az idő azonban nem állt meg és az új korok szeleinek szárnyán új szokások és új igények jelentek meg, amelyek egyre inkább nyilvánvalóvá tették, hogy a béka számos előnye ellenére (pl. könnyű kisebb darabokat kivágni, ide-oda tenni benne, várva hogy, mi lesz) nem ideális minden kérdés megválaszolására. Legnagyobb hiánya, hogy nem (pontosabban csak alig) vannak mutáns vonalak, így mindazokat a genetikai manipulációkat, melyek a gerinctelenek között az ecetmuslicát a mennyekbe emelték, nem lehet elvégezni vele. Ez persze még önmagában nem lett volna elég erős érv ellensúlyozni az előnyöket, de a dolog nem maradt ennyiben. Ugyanis egy "vetélytárs" tűnt fel a láthatáron a zebrahal formájában (achtung: jobb itt leszögezni, hogy jómagam is halakkal dolgozom, így a pártatlanság vétségébe eshetem ;-)), amely egyszerre nyújtotta az embrionális előnyöket és a genetikai finomságokat. A béka fokozatosan háttérbe kezdett szorulni, számos nagyöreg őszinte bánatára. Utóbbiak közé tartozik Eddie de Robertis is (a megagagyi honlap ne tévesszen meg senkit, a labor a világ leg(el)ismertebbjei közt van), aki a fent látható kis grafika segítségével arra igyekszik ösztökélni a kollegákat (amennyire meg tudom ítélni, nem sok sikerrel), hogy a zebrahal helyett, használják a jól bevált egeret a genetikai vizsgálatokra (amely emlős révén gyakran informatívabb, még ha sokkal-sokkal babrásabb is), s maradjanak a békánál a korai embriogenezis tanulmányozása során.
Mindez a fenti random agymenés annak az apropóján jutott eszembe, hogy blogunk rendszeresen kommentelője, Tancsibácsi, Béka blog címmel látott neki a napokban a biológiával kapcsolatos tévhitek oszlatásána. És asszem erre a békára (a másikkal ellentétben) még garantáltan sokáig lesz szükség :-).
