Ezer köszönet Szindbádnak, hogy erre felhívta a figyelmemet, ui. a hír annyira hihetetlen, hogy, ha nem a Spiegelről és a Lancetről lenne szó, csak legyintenék, hoax az egész, ilyen nincs/nem lehet. És mégis.
Szóval a történet egészen dióhéjban annyi, hogy 2003 derekán egy francia köztitsztviselőnek feltűnt, hogy a lába furcsán fájogat ezért bebattyogott a közeli korházba. Ott rutinszerűen lenyomtak rajta egy agyi CT-scant, majd ezt követően gondolom az ügyeltes doki egy ideig azt hitte, hogy lefagyott a gép, majd kicsit megdöbbentem átszólt a kollegáknak. Ugyanis a mit látott, pontosabban nem látott az semmiképpen sem mindennapi dolog. Ott ahol a páciens agyszövete kellett volna terpeszkedjen, csak sötétség tátongott (a kép jobb oldalán látható emberünk CT-je, a bal oldalon pedig egy átlagos CT - a képen valahol homlokmagasságban készült metszetek vannak).
Mint kiderült, a páciens gyerekkorában egy jellegzetes betegségben szenvedett, ún. hydrocepháliában, amely a jellegzetes tünete az agy-gerincvelői folyadék túltermelése. Ezt az extra folyadékot a betegek egy kis csapon engedik ki és a mi emberünknek is egy ilyenje volt úgy 14 éves koráig. Úgy tűnik azonban, hogy a túl sok folyadék hatalmas belső nyomást alakított ki az agykamrákban, s ennek következményeként az agyszövet a koponyára lapult és teljesen elvékonyodott. Ami a dologban a legmegdöbbentőbb nagyon durva defomáció ellenére hősünk teljesen mindennapi életet él. És bár nem mondható zseninek (IQ-ja csak 75), nem is értelmi fogyatékos; normális családja van (feleség, két gyerek) és normális élete.
