"Mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát", tartja a mondás, és annyiban tényleg igaznak tűnik, hogy azok az idős emberek, akik aktív életet élnek, gyakran fiatalabbnak tűnnek a koruknál.

Mindennek a jelek szerint az a biológiai háttere, hogy az aktív élet még az öregedéssel járó számos ún. neurodegeneratív (azaz az idegrendszer leépülését okozó) betegség pusztító hatását is képes ellensúlyozni. Legalább is egerekben bizonyíthatóan: olyan rágcsálókat vizsgálva, amelyekben mesterségesen előidézik a tanulásban fontos agyi régió, a hippokampusz pusztulását, egészen egyértelmű, hogy a változatos és változó környezetben nevelt egerek memóriája és tanulási képessége alig csökkent kezeletlen társaikhoz viszonyítva. Pedig az idegrendszerük kb. ugyanannyi sejtet vesztett, mint a hasonló kezelésnek kitett, de monoton környezetben tartott egerké, akikben viszont az említett szellemi folyamatok leépülését lehetett észlelni.

Feltehetőleg a környezet, ha már az idegszövet részleges pusztulását nem is képes megállítani, annak hatásait ellensúlyozni tudja új idegsejtkapcsolatok, azaz szinapszisok létrehozásával, amelyek lehetővé teszik az emlékezést még a károsodott agyban is.

A folyamat molekuláris mibenléte még kicsit misztikus, de az valószínűsíthető, hogy szerepe van benne a kormatin kromatin struktúrájának. A sejtekben levő DNS különböző kromoszómákba szerveződését különböző fehérjék, pl. hisztonok segítik, és ezek kémiai módosítása dönti el, hogy a körülöttük levő DNS szál átíródhat-e, vagy sem. Például ha egy acetil csoport van a hisztonokon, akkor lazább a kapcsolatuk a környezetükben kígyózó DNS spirállal, így azon aktivizálódhatnak az ott levő gének. Az acetil csoport leválasztása, amit egy HDAC-nek (Histone DeACetylases) nevezett enzim végez, a DNS-hiszton kapcsolat megerősödéséhez, és a gén átíródás leállásához vezet.

A változatos környezet a neurodegenerációban szenvedő egerekben valamiképpen ebbe a kormatin módosító folyamatba szólhat bele, ugyanis ha HDAC-gátló szereket adtak a kezelt, de monoton környezetben élő egereknek, akkor azok szellemi képességei nem romlottak, miközben a szinapszisok száma növekedett a hippokampuszukban.

A megfigyelés reménykeltő, hiszen ha sikerülne embereken is alkalmazható, mellékhatások nélküli HDAC-gátlókat kifejleszteni, azok soküsok ember öreg napjait könnyíthetnék meg.