A barnafejű gulyajáró obligát költésparazita, magyarán cseles kis ingyenélő, amelyik más madarakra bízza tojásainak kiköltését és fiókáinak felnevelését, nem kevés energiát megtakarítva ezzel. Ennek a műfajnak legjelesebb és egyben mindannyiunk által jól ismert képviselője természetesen a kakukk, de ha hinni lehet a megfigyeléseknek (és miért ne), az említett kettősből a gulyajáró lényegesen pofátlanabb.

Ugyanis, míg a kakukk legalább "veszi a fáradtságot", hogy áldozatához nagyon hasonló tojást rakjon (amiből persze aztán kikel az agresszív kiskakukk, amely minden más fiókát és tojást kilök a fészekből), a gulyajáró még a látszatra sem ad. A parazitált (elősorban poszáta-)fészkekbe, az ott levő tojásoktól teljesen eltérő méretű és mintázatú saját tojást helyez el. Mi készteti vajon a gazda madarat, hogy ezt a tojást elviselje, hogy tolerálja a parazitát?

Erős antropomorfizációt alkalmazva, mondhatnánk azt is, hogy a poszáta "fél": ugyanis a gulyajáró előszeretettel keresi fel újból azokat a fészkeket, ahova már maga is helyezett el tojást és ha nem leli ott a saját tojását, a fészekben levő többi tojást is összetöri (azoknak a fészekaljaknak, ahonnan a kutatók kivették a gulyajáró tojást 56%-a járt pórul, a tojást tartalmazóknak csak a 6%-a). Emberi viselkedéshez szokott agyunk számára ez teljesen klasszikus mafia-technikának tűnhet: az idegen tojás felnevelése az a "védelmi pénz", amit a parazitált madár azért "fizet", hogy saját fiókáit is felnevelhesse. Bár ideális, gulyajáró-mentes környezetben, négy saját fiókát is felnevelhetne, de még mindig jobb három saját plusz egy idegen fiókában kiegyezni, mint utód nélkül maradni.

Természetesen a poszáta sem "fél" és a gulyajáró sem "áll bosszút", a magyarázathoz fölösleges emberi érzelmekre vonatkoztatni (noha a magyarázatot kétségtelenül megkönnyíti), csak félreértésekre ad okot. Egyszerűen arról van szó, hogy a gulyajáró magatartása meggátolja, hogy azok a poszáták sikeresek legyenek, akikben kialakulna az idegen tojást kidobó ösztön. Így a természetes szelekció különleges ágenseként működve, a tojás-megtűrő-poszáta populációk kialakulását segítette elő. S mivel az elpusztított fészekaljak után a poszáták hajlandóak újból próbálkozni, a gulyajáró is új esélyhez jut.