Márpedig a mellékelt koponya semmiképpen nem nevezhető kicsinek. A közel 72 cm-es madár koponya kb. 3 méteres tulajdonosa úgy 65 millió éve, a cenozoikumban rótta Dél-Amerika síkságait, a környéken élő kisebb állatok mérsékelt örömére.
Ugyanis ez a madár egy kíméletlen, ráadásul meglehetősen fürge (bár röpképtelen) ragadozó lehetett, amely az akkoriban még az óceánban vándorló kontinens-szigeten a csúcsragadozó szerepét töltötte be, közeli rokonaival együtt. A "terror-madarak" (phorusrhacid) csoportjába a valaha élt legnagyobb szárnyasok tartoztak, s figyelembe véve, hogy napjaink lényegesebben kisebb testű ragadozómadarai micsoda pusztításra képesek egy-egy jól irányzott csőrcsapással, talán nem is annyira szomorú, hogy már nincs élőben szerencsénk ezekhez a monstrumokhoz.
Chappe, LM, Bertelli, S (2006) Palaeontology: Skull morphology of giant terror birds. Nature 443: 929.
