Bár Pegazus minden korban csak a képzelet szülötte volt, elképzelhető, hogy a természet cinkos kikacsintása révén a lovaknak valóban vannak közeli repülő rokonaik.
Néhány hete már írtam arról, hogy a transzpozonok felhasználásának segítségével könnyen nyomozhatunk filogenetikai rokonságok után, hiszen azok a fajok, amelyek egyaránt rendelkeznek egy adott pozícióban, egy adott ugráló génhez kapcsolható szekvenciával valószínű, hogy rokonságban állnak egymással. S minnél több ilyen közös transzpozon-származású szekvenciára lelünk, annál valószínűbb az említett rokonság.
Bár Pegazus minden korban csak a képzelet szülötte volt, elképzelhető, hogy a természet cinkos kikacsintása révén a lovaknak valóban vannak közeli repülő rokonaik.
Néhány hete már írtam arról, hogy a transzpozonok felhasználásának segítségével könnyen nyomozhatunk filogenetikai rokonságok után, hiszen azok a fajok, amelyek egyaránt rendelkeznek egy adott pozícióban, egy adott ugráló génhez kapcsolható szekvenciával valószínű, hogy rokonságban állnak egymással. S minnél több ilyen közös transzpozon-származású szekvenciára lelünk, annál valószínűbb az említett rokonság.
Most japán kutatók egy rakat újabb retropozon szekvencia (az alábbi ábrán ezek INTxxx-el vannak jelölve) elhelyezkedését vizsgálva különböző genomokban arra a következtetésre jutottak, hogy a Laurasiatheria csoporton belül a húsevő ragadozók, a lovakat is magukba foglaló páratlanujjú patások csoportja, illetve a denevérek valószínüsíthetően közös őstől származnak: ugyanis az említettek osztoznak négy különböző transzpozon inszercióban (egyben pedig nem - hogy ez miért is van így ez jelen pillanatban nem világos), ami statisztikailag komolyan alátámasztja a fenti felvetést.
Nishihara, H, Hasegawa, M, Okada, N (2006) Pegasoferae, an unexpected mammalian clade revealed by tracking ancient retroposon insertions. PNAS 103: 9929-9934.
