Napjaink sok indulatot kiváltó, biológiai vonatkozású támainak egyike az embrionális őssejtek kérdése. Az embrionális őssejtek, olyan sejtek amelyek közel végtelen osztódási képességgel rendelkeznek, és amelyekből még bármi lehet, azaz ha megfelelően noszogatjuk őket, különböző molekuláris koktélokkal, akkor a legkülönbözőbb sejttípusokká differenciálódhatnak. Viszont a differenciálódás folyamata során fokozatosan beszűkül az, hogy mivé is válhatnak, minden egyes lépés után egyre kevesebb és kevesebb sejttípust hozhatnak létre. Értelemszerűen bizonyos szempontból a közbülső állapotok is őssejtnek minősülnek, de a mindenre kapható, "totipotens" embionális őssejtekkel ellentétben ezek már csak "multipotens" őssejteknek minősülnek.Mivel eleddig valódi embrionális őssejteket csak pár sejtes embriókból sikerült izolálni, napjainkban túlfűtött viták tárgyát képezi, hogy mennyire etikus a velük való kutatás, hány embrió elpusztítása engedhető meg több millió ember gyógyításának reményében. A szabályozás szinte országonként különböző, a nagyonszigorú amerikaitól, a nagyon megengedő dél-koreaiig terjed. A azonban közös, hogy fok kutató már egy kicsit belefáradt a magas röptű vitákba és örülne, ha létezne egy kevésbe vitatott technika embironális őssejtvonalak előállítására. Néhány ilyen ötletről, még a Hwang-féle őssejtbotrány kitörése előtt írtam, s a napokban látott világot egy egyelőre szintén igéretesnek tűnő kísérletsorozat.
Pár éve tele volt a tudományos világsajtó "transzdifferenciálódó" őssejtekkel, amelyekre mint az őssejt kutatás Szent-Gráljaira tekintenek, mert megkerülné (vagy mégsem, lásd a legvégén) a legnehezebb etikai kérdést, az embriók elpusztítását. A differenciálódás során előbb elkülönülnek a későbbi szaporító sejteket létrehozó őssejtek és a testünk többi sejtjéért felelős szomatikus őssejtek, majd utóbbiak létrehozzák a három csíravonalért felelős őssejteket. A három csíravonal (ektoderm, mezoderma, entoderma) mind jól meghatározható szerveket hoz létre, és köztük nincs átjárás, azaz pl. egy ektodermális őssejtből (normális körülények között) nem jön létre mezodermális szerv. De speciális körülmények között úgy tűnt, hogy mégis sikerül a lehetetlen és pl. csontvelői (mezodermális) őssejtekből idegsejteket (ektoderma) sikerült varázsolni. Ezt nevezték el transzdifferenciálódásnak és hatalmos felhajtás vette körül. Sorra jelentek meg a hasonló cikkek, mígnem jött egy hatalmas zakó: kiderült, hogy az összes addigi eredmény artefaktum volt. Mégpedig azért, mert csontvelői őssejteket embrionális őssejtek (ES) között tenyésztették (az elgondolás az volt, hogy utóbbiak biztos termelnek olyan anyagokat, amelyek az előbbiekből is ES sejteket csinálnak. Csak ami transzdifferenciálódásnak tűnt egyszerű sejtfúziónak bizonyult: a csontvelői őssejtek ősszeolvadtak az embrionálisakkal, tetraploid sejteket hozva létre, és ezek alakultak aztán idegsejtté megfelelő stimulus esetén. Sokk és horror, majd 4 évig nem is igen lehetett transzdifferenciálódásról hallani. Egészen múlt hétig, amikor egy csoport azzal állt elő, hogy a hímivarsejteket létrehozó őssejtek felhasználásával sikerült transzdifferenciációt megfigyelniük. A kísérlet ígéretes, mert egyrészt logikus, hogy a legkorábban differenciálódó sejtvonalat próbálják "visszalépésre" bírni, másrészt pedig nincsenek tenyész-sejtek, azaz a sejtfúzió gyanúja is ki van küszöbölve. Egyelőre még csak egerekben próbálkoztak, de a kövekező lépés a humán kísérletek lesznek, s ha beválnak, az kisebb Hawaii, mert legalább az emberi populáció (hím) fele esetében lehetséges lesz testre szabott őssejtvonalakat létrehozni.
A transzdifferenciálódás a Vatikán szerint is teljesen etikus, akkor mi is az amiért egy kicsit én mégis zsémbeskedem? Mint az logikusan látszik transzdifferenciálódáskor a sejtek vissza kell kerüljenek egy "totipotens" fázisba. Márpedig az én értelmezésemben, ez olyan mintha a kísérleti alanyt klónoznánk: elvileg (gyakorlatilag nem ilyen egyszerű) ebből a totipotens sejtből a donor klónja lenne létrehozható. Így aztán transzdifferenciációkor kis túlzással igazából a hagyományos embrionális őssejtkutatás kritikusainak két mumusa is végrehajtásra kerül: embert klónozunk, és még el is pusztítjuk. Így aki a transzdifferenciációt elfogadja, de a másik két eljárást nem, az egy kicsit hipokrita helyzetbe kerül. (Hangsúlyoznám, hogy szerintem, de meggyőzhető vagyok, hogy miért nincs is így esetleg.)
Guan, K, Nayernia, K, Maier, LS, Wagner, S, Dressel, R, Lee, JH, Nolte, J, Wolf, F, Li, M, Engel, W, and Hasenfuss, G. (2006) Pluripotency of spermatogonial stem cells from adult mouse testis. Nature doi:10.1038/nature04697
