Már a 19. században számos anatómus felfigyelt arra, hogy a csirkék embrionális fejlődése során átmeneti duzzanatok (papillák) jelennek meg a fejlődő embrió állkapcsán, amelyek sokban emlékeztetnek hüllő fogakra. Sőt, mint arról korábban már ejtettem szót, transzplantációs és más molekuláris kísérletek kimutatták, hogy a madarak szájában fellelhető szövetek megfelelő jelek esetén képes a fogképzés kezdeti lépéseit elindítani. Ez egy tipikusan olyan tulajdonság, amely alátámasztja a madarak evolúciós eredetét is, hiszen a paleontológiai leletek tanúsága szerint dino őseik kifejezetten jól fejlett fogazattal rendelkeztek.
Azért kanyarodnék vissza egy kortynyit a témához, mert a napokban jelent meg egy cikk [1], amely talán az eddigi legelegánsabb bizonyítéka a madarak fogképzési képességeinek. Az már korábban ismert volt, hogy a talpid (ta2) nevű mutáns csirkevonal számos végtag illetve csőr rendellenességet mutat [2], amelyek oka (bár a mutáció pontos mibenléte még nem ismert) részben a megnövekedett sonic-hedgehog (shh) expresszióban kereshető. Mivel a mutáció embrionális-letális, azaz a csirkék többsége még a fejlődés korai szakaszában a tojásban elpusztul, kevés megfigyelés született arról, hogy a szóbanforgó genetikai rendelleneség mivel jár későbbi fejlődési szakaszokban. Az említett tanulmány szerzői ezt a hiányt pótolták be. Mint kiderült, a ta2 csirkék állkapcsán olyan kinövések jelentek meg, amelyek mind kinézetükben, mind az általuk expresszált gének tekintetében a krokodilok "első generációs" fogaira emlékeztetnek (a krokodiloknál két hullámban keletkeznek fogak: a második hullámban, nagyon hasonlóan az emlős fog kialakulásához, a hámszövet invaginációjával (betüremkedésével), ellenben az első hullámban ugyanezen szövet kitüremkedése hozza létre a fogakat). S mivel a ta2 mutáció eredményeként az orális és aborális epitélium határa eltolódik, feltételezhető, hogy a madarak fogatlansága arra vezethető vissza, hogy az orális és aborális epitélium határán levő jelközpont és az általa "kibocsájtott" jelekre érzékeny mezenchyma, elmozdult egymás szomszédságából, vagyis hiába indul el a fogkialakulás első lépése, a környezetben levő szövetek nem kompetensek a jel feldolgozására, így a folyamat hamar megszakad. (Ez a model egyszersmint arra is magyarázatot ad, hogy miért lehetséges, hogy a fogkialakulás számára fontos mindkét szövet, az epitélium és mesenchyma külön-külön kompetensenek mutatkozik fogképzésre, ám az elő csirkékben a folyamat mégsem következik be.)
[1] Harris, MP, Hasso, SM, Ferguson, MWJ, and Fallon, JF (2006) The Development of Archosaurian First-Generation Teeth in a Chicken Mutant. Current Biology 16: 371-377.
[2] Schneider, RA, Hu, D, Helms, JA (1999) From head to toe: conservation of molecular signals regulating limb and craniofacial morphogenesis. Cell Tissue Res 296: 103–109.
