Az esélyegyenlőség jegyében kutyák után essen szó macskákról is.
Az aktuális Science egyik cikke a macskafélék családfájának felgöngyölítésébe kezdett bele. A Felidae családba tartozó fajok különböző DNS szakaszainak összehasonlítása alapján egy folytonos vándorlással egybekötött speciáció, azaz fajkeletkezés képe sejlik fel.

A mai macskafélék utolsó közös őse Ázsia sztyeppéit rótta úgy cirka 11 millió éve. A családfa első elágazására, amely a nagymacskákat magába fogaló Panthera vonal keletkezését jelzi, 10.8 millió éve került sor. Ezt követte a borneói vörösmacska illetve a karakál vonalának önállósodása, illetve utóbbi Afrikába vándorlása (M1). Közben egy másik csoport (az ocelot, a hiúz, a házimacska, a leopárd és a puma őse) az akkor meglevő földhídon keresztül É-Amerikába kóborolt el (M2), sőt az ocelotot létrehozó ősi populáció meg sem állt D-Amerikáig (M3). Mások azonban nem lehettek teljesen elájulva a lehetőségektől mert visszatértek Eurázsiába (M4). Ezzel azonban még koránt sincs vége a kóborlásnak sőt, most kezdődik csak igazán (talán nem véletlen, hogy a házimacska is imád csavarogni, már ősei sem csináltak mást, igaz, ők egy kicsit nagyobb léptékben "gondolkoztak"). Például a gepárdok ősei a puma vonalból váltak ki és É-Amerikából Ázsián át érkeztek el Afrikába (M5). Hasonlóan, az ázsiai és európai hiúzok ősei szintén É-Amerikából vándoroltak "vissza" (M6), miközben az ázsiai nagymacskák egy része É-Amerikába (jaguár - M7) illete Afrikába (oroszlán - M9) csatangolt.Végül pedig az afrikai vadmacskák ősei is eljutottak Ázsiából későbbi élőhelyükre (M10).

A tanulmány egyetlen szépséghibája lehet, hogy amint a Loom-on is rámutatnak: igazából a fosszilis anyagot főleg a molkeuláris óra "beállításához" veszi igénybe (hogy pontosan meg tudják becsülni, hogy egyes DNS mutációk milyen ütemben halmozódhattak fel) és ahhoz pedig, hogy pontosan hol történtek az egyes fajkialakulások, alig.