Mostanra talán mindenkihez eljutott a híre, hogy a Monsanto miatt mindannyian a legpusztítóbb rákban foguk elpatkolni az egészen közeljövőben. Ez kb. az üzenete a Gilles-Eric Séralini csoportja által pár napja a Food and Chemical Toxicology c. lapban közölt cikknek (pontosabban annak a populáris médiában terjedő olvasatának) és ugyan távol álljon tőlünk, hogy ünneprontók legyünk, de azért nézzük csak meg, hogy milyen adatok alapján is jutott Séralini prof (aki amúgy egész pöpec megélhetést alakított ki a GMO-ellenzésből) erre a következtetésre.

A cikkben a Roundup gyomirtó, illetve az erre rezisztens kukorica (NK603) hatását vizsgálták patkányokban. Az egyszerűség kedvéért most csak a nagyobb visszhangot kiváltó GMO-etetős részre koncentrálnék, mert ez lesz az, amit a Greenpeace és járulékos szervei most véres kardként fognak éveken át lobogtatni.

A kérdés tehát az, hogy okoz-e rákot a GMO tartalmú kukorica. Ha ezt elfogadjuk nullhipotézisnek (ami, tegyük gyorsan hozzá, eleve hiba, mert a nullhipotézisünk definíció szerint az kellene legyen, hogy nincs hatás), néhány nagyon triviális predikciót tehetünk: (a) statisztikailag mérhető különbséget tudunk a kontroll patkányok és a kezelt egyedek között kimutatni, illetve (b) a GMO kukorica mennyiségének növelésével egyre erőteljesebb hatást tudunk észlelni.

Nézzük hát, Séraliniék adatai mennyire vannak összhangban ezekkel a következtetésekkel.

A baloldali ábrán a vizsgált állatok halálozási indexe látható az idő függvényében. A szaggatott vonal jelzi a kontroll csoportot, a vékony, közepesen vastag, illetve nagyon vastag vonalak pedig a 11%, 22% vagy 33% GMO kukoricát tartalamzó tápot kapó vizsgálati csoportokat. Az oszlopgrafikonok arra utalnak, hogy hány egyed halt természetes halált (vonalazott rész) és hányat kellett elaltatni, mert annyira súlyos megbetegedése lett (fekete).

Két dolog már itt szembeötlő: a hímeknél a magasabb GMO koncentrációt fogyasztó egerek tovább éltek, illetve sem hímek, sem nőstények esetében nyoma sincs a koncentráció-függő válasznak. Mielőtt ennek a magyarázatába jobban belefolynánk, még gyorsan fussuk át a cikk második táblázatának GMO fogyasztáshoz kapcsolatos részét, ahol azt látjuk, hgy a tumorok megjelenése milyen valószínűséggel volt megfigyelhető.

A zárójelben levő egyedek száma mellett a fellelt tumorok száma található (mivel egy-egy állat egyes szerveiben egynél több tumor lehet, ezért van, hogy az első szám nagyobb). Nem nagyon kerülgetném a forró kását: szeretném azt a tesztet látni, ami itt dózis hatást mutat ki, vagy akár csak statisztikai különbséget a kontroll és GMO 33% csoportok közt...

És ezzel el is jutottunk oda, hogy ebből az adatsorból bajosan vonható le bármi épeszű következtetés, egész egyszerűen annyira gyakori a tumorok megjelenése minden állatban, hogy még tendenciát sem lehet felfedezni.

Ez persze nem véletlen, hanem a cikk nagy gyengéjére mutat rá: Séraliniék egy olyan patkány-törzset (Spargue-Dawley) használtak a vizsgálataikhoz, amelynek egyedei a vizsgálati idő alatt (2 év) mindenféle behatás nélkül is 60-80%-os valószínűséggel rákosak lesznek. (Alább egy ilyen irányú tanulmány látható, vannak más cikkek is, ezért írtam a fenti intervallumot.)

Márpedig ez azt jelenti, hogy ha tíz egyedes csoportokat vizsgálok, akkor pusztán  véletlennek köszenhetően lesznek olyanok ahol csak az állatok fele hordoz majd daganatot, illetve olyanok is ahol minden állat. Vagyis laikusok számára bármilyen nagynak tűnik is ez a különbség, valójában semmit nem jelent, nem tudunk semmilyen következtetést belőle levonni.

Nem meglepő hát, hogy Sérliniék szokatlanul hosszan magyarázzák, milyen alapon is vonták le a következtetéseiket: durva statisztikai trükközésre van szükség, ahhoz, ebből szignifikánsnak nevezehető következtetésekre hajadzó valamit kapjunk.

Következik-e ebből, hogy a Roundup-rezisztens kukorica veszélytelen? Nem. Ez ugyanúgy nem derül ki, mint az, hogy veszélyes. Konkrétan semmivel nem lettünk okosabbak. Séraliniék sok pénzt és időt öltek egy olyan értelmetlen kísérletsorozatba. Pontosabban ismerve a kísérleteket pénzelő CRIIGEN múltját, sosem volt kérdéses, hogy milyen eredménynek kell kijönni, csak az hogy miként hozzák ki.

Összességében egy újabb használhattalan cikkel gazdagodott a GMO-ellenzők repertoárja, akiknek így tudományos eredmények hiányában továbbra is a jól bevált ad hominem támadásokhoz kell folyamodniuk, hogy igazuk bizonyítsák (bár ismerjük el, ebben egyre jobbak).

(Továbbik kritikát olvashattok itt, itt, itt és itt.)

Séralini, G.-E., et al. (2012) Long term toxicity of a Roundup herbicide and a Roundup-tolerant genetically modified maize. Food Chem. Toxicol. http://dx.doi.org/10.1016/j.fct.2012.08.005
Suzuki H, Mohr U, Kimmerle G. (1979) Spontaneous endocrine tumors in Sprague-Dawley rats. J Cancer Res Clin Oncol. 95(2): 187-96.