A repülés, talán azért mert az általunk kevésbé meghódított térben való szabad mozgást kínál, mindig is lenyűgözte az embereket. Épp ezért mindig nagy érdeklődés övezi az olyan fosszíliákat, amelyekből megérthetjük, hogy miképpen alakultak ki azok az állatok, amelyek sikeresen elsajátították ezt a kunsztot, legyen szó rovarokról, denevérekről, pteroszauszruszokról, vagy éppen a madarakról.

Utóbbiak esetében ráadásul a hüllőszerű, dinoszaurusz-rokonoktól való származás még érdekesebbé tette a sztorit, így aztán az átmeneti alakok (legyenek azok bármennyire is evolúciós vakvágányak), a.k.a. "tollas dínók" mindig bízhatnak a populáris média érdeklődésében is (hogy ez mennyire is jó, vagy nem jó dolog, azt lásd majd később).

Most éppen az egyik legkisebb ilyen "tollas dínó", a tyúknagyságú Microraptor gui nevű dromaeoszaurusz került a címlapokra, egy, a PNAS-ben megjelenő cikk kapcsán.

A M. gui különlegessége, hogy nemcsak a szárnyán, azaz a mellső végtagján vannak jól fejlett, repüléshez alkalmazkodott tollak (erre a tollak aszimmetrikus alakjából lehet következtetni), hanem a lábaikon is. Éppen ezért, a fosszíliát eredetileg leíró kínai csoport azt vetette fel, hogy az állat kétfedeles repülőgépekhez hasonlóan vitorlázott a korabeli erdők fáinak ágai között, a lábait a szárnyai alatt/mögött oldalra kitartva.

Logikusnak, hangzik, de van egy anatómiai probléma ezzel a magyarázattal: a M. gui csípőcsontja nem tesz lehetővé ilyan különleges mozgást, ráadásul, a lábain levő tollak aerodinamikája sem lett volna optimális ebben a helyzetben. Épp ezért a Texas Tech egyik paleontológusa, Sankar Chattarjee és egy nyugdíjas ottawai repülőmérnök, Jack Templin, alternatív magyarázattal álltak elő.

Eszerint a M. gui nem oldalra tartotta ki a lábait, hanem inkább maga elé, ahhoz hasonlóan, ahogy a ragadozómadarak ma is rárepülnek a prédájukra (H). A lábon levő tollak így is egy (oldalra kiálló) második "fedelet" alkotnának (J) és a tollak is optimális irányban helyezkednének el, minimalizálva a lábak körül kialakuló légörvényeket. Ez a fajta testtartás továbbra is csak vitorlázórepülést tenne lehetővé, de azt meglehetősen hatékonyan - 40 méteres távolság is simán belefért egy-egy légi helyváltoztatásba.

Eddig a hír, ami meglehetősen egyszerű és logikus, de az Index-en mégis sikerül a jereváni rádió kreativitásával bemutatni. Valahogy így:

"A Mikroraptor gui (sic!) 125 millió évvel ezelőtt élt, az első repülő gerincesek egyike. Az eddigi vizsgálatok úgy vélték, a faj egyedeinek a szitakötőkhöz hasonlóan két pár szárnya volt, melyeket az állat tandem mozgással irányított. [...] A texasi Sankar Chatterjee és R. Jack Templin szerint valójában nem duplikált végtagokról van szó. Az állat hosszú, repülőtollakkal felszerelt lábát terjesztette szét szárnyként, mely a test alatt, a kétfedelű gépek rendszeréhez hasonlóan helyezkedett el."

Namost lehet, hogy tévedek (és abban az esetben bizton számítok primavis kartács vitriolos kritikájára), de szerintem ezt a tandem repülés dolgot soha senki nem propagálta (sem a fosszíliát leíró eredeti cikkben, se ebben az újban nem leltem ilyen utalást). Másrészt pedig Chattarjeék éppen, hogy a "szétterjesztett-láb" nézetet igyekeznek cáfolni.

(Az első kép Boban Filipovic honlapjáról származik.)