Alig néhány órával azután, hogy vasárnap az MIT Technology Review megszellőztette, hogy a shenzeni egyetemhez kapcsolható kínai kutatók már valószínűleg életképes embriókon is végeztek genomszerkesztéses kísérletet, a YouTube-ra felkerült két videó, ahol a kutatócsoport vezetője, Csienkuj Ho bejelentette, a közelmúltban olyan ikerpár látta meg a napvilágot, akiken sikeresen alkalmazták a legújabb, ún. CRISPR-alapú genomszerkesztést.
A témában nem ez lenne az első alkalom, hogy egy kínai laborban történik áttörés, hiszen az első (és második) emberi embriókon végzett kísérlet is Kínában történt. Igaz, akkor még IVF (in vitro fertilizáció) kezelésekből visszamaradt, nem életképes (szakzsargonban tripronukleáris) embriókat használtak. Ezeknek a korai kísérleteknek a kis hatékonysága, illetve az Egyesült Államokban dolgozó, kazah származású Sukrat Mitalipov máig vitatott eredményű tavalyi kísérlete még azt valószínűsítette, hogy az első, emberi genom örökölhető módosítását hordozó gyerekek születésére jó ideig várni kell.
Az ilyen típusú kísérletek jegelése volt egyébként az egyik fő ajánlása a három évvel ezelőtti, amerikai, brit és kínai kutatók közös szervezésében megrendezett emberigenom-szerkesztésről szóló konferenciának. A közvéleménnyel többnyire összhangban éppen ezt a típusú génszerkesztést tették volna karanténba egy időre (szemben mondjuk az olyan beavatkozásokkal, ahol például a vérképző vagy mozgató rendszer betegségeinek kijavítását célzandó, egyes testi sejteket módosítanának).
Nyilván senki nem gondolta, hogy ezzel örökre lemondtunk a genomszerkesztés örökölhető verziójának kivitelezéséről, és már a három évvel ezelőtti bejelentés is előrevetítte, hogy időről időre visszatérnének ennek a megegyezésnek a felülvizsgálatára. Ugyanis bármit gondolunk a genomszerkesztés nagyon is létező veszélyeiről (például, ha nem figyelünk, olyan helyeken is mutációk keletkezhetnek a genomban, ahol nem is akarunk semmit változtatni), tagadhatatlan, hogy olyan eszköz került a kezünkbe, amivel potenciálisan akár nagyon súlyos, örökölhető betegségeket is legyőzhetünk - és ezt nem használni is egy etikai vonzatokkal rendelkező döntés.
Így is biztos azonban, hogy Csienkuj Ho hétfő hajnali bejelentése alaposan fel fogja kavarni a genomszerkesztés állónak egyébként sem nevezhető vizét. A bejelentést kísérő, gondosan megkoreografált videókban Ho hangsúlyozza, hogy a céljuk egyáltalán nem ún. „dizájner bébik” létrehozása volt, hanem úttörő munkájukkal olyan családoknak akarnak lehetőséget biztosítani a gyerekvállalásra, akik egyébként nem tudnának egészséges saját gyereket nemzeni.
Említésre kerülnek a súlyos genetikai betegségek, de Hóék konkrét esetében a genomszerkesztés célja egy CCR5 nevű gén volt, aminek ismert mutációi emberek milliói számára természetes HIV-rezisztenciát biztosítanak. A gyerekvállaló pár férfi tagja, állítja Ho, ugyanis maga is HIV-pozitív volt, és szerette volna megkímélni gyerekeit, hogy a Kínában rengeteg megbélyegzéssel járó betegséget elkaphassák. (A CCR5 fehérje az immunsejtek felszínén jelenik még és fontos tapadási pontot biztosít a HIV vírusnak, amely CCR5 hiányában egy idő után nem lel olyan sejtekre, amelyeken keresztül be tudna jutni a szervezetbe.)
Laikusok és felszínes szemlélők számára mindez logikusnak is tűnhet, de az igazság az, hogy Ho magyarázata több ponton is sántít. Ahogy már a tavaly nyári Mitalipov-kísérletek során is elhangzott, a hagyományos szűrés (ahol a potenciális szülőket megvizsgálják, hordozók-e, illetve a beteg vagy hordozó embriókat nem ültetik be az IVF eljárás során) pont ugyanennyire jó lenne genetikai betegségek elleni küzdelemben. Jó példa erre a Tay-Sachs-betegség, ami sokáig a genetika tankönyvek klasszikus példája volt, és az askenázi zsidó közösségeket sújtotta leginkább: a szűrésnek köszönhetően ma ezekben a populációkban már ritkább a betegség előfordulása, mint a nem veszélyeztetett társadalmi csoportokban.
A HIV konkrét példája szintén több sebből vérzik. Ha a két szülő 1-2 évig szedi a megfelelő antivirális szereket, akkor még természetes úton is gyakorlatilag nulla annak az esélye, hogy a vírus átadódjon – nem véletlen, hogy a szülőtől gyerekre irányuló HIV transzmissziót már Afrikában is igen alacsony szintre szorították. Megfelelő antivirális szerek mellett, IVF körülmények között pedig elképzelhetetlen ez a dolog. Az pedig, hogy a gyerekeknek később se legyen esélye elkapni a betegséget, aligha esik ugyanabba a kategóriába, mint egy valóban életveszélyes betegség kezelése.
Így, bár hivatalosan Ho maga is azt hangsúlyozza, hogy nem támogatná az olyan beavatkozásokat, amelyek a dizájner bébik realitása felé mozdítanák a világot, nem teljesen egyértelmű, hogy a munkája valóban más kategóriába esik-e. Inkább az látszik valószínűnek, hogy Ho és csoportja kerestek egy apropót, ahol kevésbé lesz vitatható, amit csinálnak, és pusztán az elsőség volt a céljuk. Ezt pedig most – utólag – elfogadhatóvá próbálják tenni. A már említett MIT Technology Review-cikk is utal rá, hogy Ho az elmúlt hetekben felbérelt egy amerikai PR szakértőt, Ryan Ferrelt, és maga is igen aktív kampányolásba kezdett.
Persze a nulladik kérdés, hogy igaz-e az egész. Ho bejelentésén kívül ugyanis semmi bizonyíték nem létezik arra, hogy valóban megszületetett valahol egy egészséges ikerpár, akikben egy ennyire specifikus génszerkesztést tudtak végrehajtani.
Ez nem azt jelenti, hogy egyszerű médiahackről lenne szó, hiszen mai tudásunk szerint egy ilyen kísérlet tényleg kivitelezhető, de Ho videókban megfogalmazott specifikus állításait nem támasztja alá sem tudományos cikk, sem bármilyen más, kézzel fogható adathalmaz.
Ráadásul a Shenzeni Egyetem releváns etikai bizottsága ma hajnalban kiadott egy nyilatkozatot, amelyben tagadják, hogy Ho munkájára engedélyt adtak volna, és az egyetem is felfüggesztette a kutatót valamint elhatárolódott a munkájától.
A vita garantált (az első reakciók egyöntetűen negatívnak tűnnek), de legalább lesz miről beszélni az emberigenom-szerkesztésről szóló második nemzetközi konferencián, amely történetesen pont ma kezdődik.
Az első hivatalos kínai reakciók beérkezte előtt többen összefüggést, cinikus összejátszást véltek felfedezni Ho bejelentése és aközött, hogy miért szálltak ki hirtelen mondvacsinált indokokkal a hosszú hónapok óta tervezett konferencia szervezéséből a Kínai Tudományos Akadémia képviselői (amit így Peking helyett Hong Kongban tartanak majd). De azóta kiderült, hogy Kínában legalább annyira meglepetést okozott Lulu és Nana bejelentése, mint Nyugaton, és ott is tiltakozáshullámot indított el a kutatók körében.
Így Ho – most úgy tűnik – magára maradt az emberi génszerkesztés Rubiconjának átlépésében.
(Köszönet jár a cikk elkészítéséhez nyújtott tanácsokért Müller Viktornak, az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék munkatársának.)
(Ez az írás eredetileg a Qubiten volt olvasható.)