Mi lenne, ha a rák ragályos lenne? Sokakban merülhet fel ez a kérdés, de szerencsére alaptalanul, ahogy azt egy korábbi posztunkban már kifejtettük: emberben tulajdonképpen nem ismerünk ilyen daganatos betegséget.
De ez persze nem jelenti azt, hogy ilyen nem is létezik, és mint ugyanabban a posztban rámutattunk, legalább három esetről tudunk, amelyek közül kettő emlőst (kutyákat, illetve tasmán ördögöt) érint, egy pedig egy tengeri kagyló fajt.
Most azonban kiderült, hogy a tengeri puhatestűek között sokkal gyakoribb lehet ez az invazív, egyedek közti áttét képzésre is képes betegség, mint azt eddig gondoltuk. A Nature egyik újabb cikke további három tengeri fajt (Mytilus trossulus, Cerastoderma edule, Polititapes aureus) ír le, ahol a puhatestűekre jellemző fehérvérűség egy fajtája így terjed. (Magyarán a metasztatizáló sejtek a beteg egyedekben bizonyíthatóan egy másik egyedből származnak, és nem a saját testi sejtjeikben felhalmozódó mutációk okozzák a betegséget.)
Ami a mostani cikket különösen érdekessé teszi, az az a megfigyelés, hogy a P. aureus esetében ráadásul ezek a rákos sejtek nem is egyszerűen egy konkrét, valamikori P. aureus-ból származtathatók, hanem egy teljesen másik puhatestű fajból, a hasonló földrajzi területen élő Venerupis corrugata egyik egyedéből. (Érdekes módon abban a fajban egyáltalán nem találtak ugyanakkor ragályos neopláziát.)
Ez pedig így az első dokumentált eset, amikor egy állati rák nem csak ragályos, de még fajok közt is terjedni tud. A kérdések kérdése persze, hogy mindezt milyen molekuláris trükkök segítségével valósítja meg. Erre sajnos egyelőre nem ad választ a cikk, de egész biztos, hogy intenzív kutatások tárgya lesz a közeljövőben.
Metzger MJ, Villalba A, Carballal MJ, Iglesias D, Sherry J, et al. (2016) Widespread transmission of independent cancer lineages within multiple bivalve species. Nature 534(7609): 705-9.
