Darwin-nap alkalmából tegyük fel a címben szereplő kérdést. Szeretjük azt gondolni, hogy az ember az egyetlen faj az állatvilágban amelyik gondolkodni képes. Mivel pedig ismeretes, hogy agyunk komplexitása az egyik legnagyobb evolúciós vívmányunk, adódik a feltevés, hogy az emberi agy a gondolkodás végett fejlődött ki. Ilyenkor persze valójában az új agykéregre (továbbiakban neocortex) gondolunk, amely az evolúció során legutolsóként alakult ki a hüllő agyra és a limbikus rendszerre rárakódva, és amelyről ismert, hogy ténylegesen a kognitív funkciókhoz köthető.

Tudjuk azonban, hogy az evolúció lépésekben halad, és nincsen célja, főleg nem távlati céljai, csupán a szelekció hatása érvényesül. Egy-egy kis lépést külső szemlélőként interpretálhatunk úgy, hogy az aktuális kihíváshoz adaptálódott élőlény elérte a célját azzal a kis evolúciós lépéssel, ha felismerhető a változás konkrét haszna. Mielőtt tehát rögtön az agy legmagasabb funkcióját vizsgálnánk, felmerül a sokkal alapvetőbb kérdés, hogy az agy, mint szerv, mivégre alakult ki a kezdetek kezdetén.

Ez természetesen egy igen nehéz kérdés, hiszen már annak a definiálása is problémás, hogy mikor tekintünk valamit külön szervnek, továbbá igen keveset tudunk arról, hogy ez a fejlődési folyamat egyáltalán hogyan zajlódhatott le. Ha azonban funkcionális szempontból közelítünk a kérdéshez, akkor mégiscsak találunk utalásokat arra vonatkozóan, hogy mi lehetett az agy legfontosabb feladata egészen primitív élőlényeknél, amiknek már nem volt elegendő néhány érzékelő idegsejt, hanem azoknak komolyabb hálózatos struktúrával rendelkező idegrendszerré kellett szerveződniük.

Az egyik dolog, amit megvizsgálhatunk, hogy jelenleg az agy mekkora erőforrásokat biztosít bizonyos funkciók ellátására. Ember esetében például a kisagy jóval kisebb, mint a nagyagy féltekéi, idegsejtjeinek száma mégis több. Bár a kisagy szerepével ma sem vagyunk teljesen tisztában, elsődlegesen a mozgás finom összehangolásáért felel. Nem véletlen, hogy ember esetén legszembetűnőbb a kisagy és a neocortex fejlettsége, hiszen kognitív funkcióink mellett az emberré válás nyilvánvalóan fontos tényezői az olyan finommotoros mozgások, mint az eszközhasználat, a távolbadobás és a beszéd. Ismert esetek alapján azonban azt is tudjuk, hogy kisagy nélkül is lehet élni, mégpedig alig észrevehető motoros zavarral. A kisagy hatalmas neuronszáma és komplex struktúrája tehát azt sugallja, hogy az egyébként működő mozgás picit precízebbé tételére rengeteg erőforrást kell használni, vagyis a mozgáskoordináció egy olyan komplex feladat, amely különösen nagy és jól szervezett neuronhálózatot igényel.

Egy másik megfigyelés, ami az agy mozgáskoordinációban betöltött eredeti és elsődleges szerepére utal, hogy az előgerinchúrosok (zsákállatok), szabadon úszó lárvakoruk után letelepednek és felemésztik az idegrendszerüket. Tehát a jelenleg élő kezdetleges idegrendszerrel, de már aggyal rendelkező élőlényeknél azt látjuk, hogy az élőlény az agyát lényegében csak a mozgáshoz használja, és amikor már nincs rá szüksége, akkor megszabadul tőle.

Ami a neocortex kialakulását illeti, arról sincsenek vitathatatlan információink, de egy dolog biztos, hogy nagy árat fizetünk az extrém nagy agyunkért. A nyugvó anyagcserénknek ugyanis a negyede agyunkra fordítódik, míg ugyanez az arány más főemlősnél 8 az emlősöknél pedig 3-4 százalék csupán. Hogy mire jó a nagyobb kéreg? Valami kapaszkodónk ezzel kapcsolatban lehet, mert megfigyelhető, hogy főemlősöknél direkt kapcsolat áll fenn a csoport mérete és a neocortex nagysága között, amiből a szocializáció, kooperáció és manipuláció fontosságára következtethetünk.

Kép forrása: Robin I. M. Dunbar: The social brain hypothesis (1998)

Hogy mi okozta a szelekciós nyomást az ember evolúciós léptékben mérve fölöttébb gyors evolúciójában, amit aztán más emlősök nem ismételtek meg, az vitatott kérdés. A mérvadó szelekciós előnyök között lehet az általános problémamegoldás és az átverés képessége, de az is lehetséges, hogy csupán azt mutatta az agy, hogy parazitáktól mentesek vagyunk, sőt egyesek szerint akár egy pávatollként megszaladt csodálatra méltó dísz is lehetett.

[Gáspár Merse Előd posztja eredetileg a duplapluszjo blogon jelent meg, és mi a gyakornoki programunkra érkezett "pályamunkaként" közöljük újra.]