Ha pusztán a statisztikákat nézzük, akkor is látható, hogy az ebola visszahúzódóban van Afrikában. Ugyanakkor ehhez a ponthoz nem "csak úgy" jutottunk, hanem rengeteg pénz, energia és számtalan orvos és egyéb egészségügyi alkalmazott áldozatkészsége (nagyon sokan közülük is meghaltak a járvány alatt) rejlik a javuló statisztikák mögött. Épp ezért azt is tudjuk, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hanem nagyon is résen kell lenni, hiszen a pusztító vírus könnyen újból felütheti a fejét, ha azok az intézkedések, amelyek a visszaszorulását okozták, lankadnának.
Az utóbbi hetek-hónapok egyik legfontosabb híre, hogy úgy tűnik, sikerült olyan oltást, pontosabban oltási stratégiát találni, amivel szinte teljesen kihúzható a talaj a nagyon fertőző kórokozó alól. A vizsgálatokhoz használt rVSV-ZEBOV oltásról, amelyet a kanadai közegészségügyi hivatal fejlesztett, már írtunk korábban, és lényege röviden abban rejlik, hogy egy, az emberben enyhe lefolyású, megfázás-szerű tüneteket okozó szarvasmarha vírusba beviszik az ebola egyik sejtfelszíni fehérjéjét. Ezzel egy olyan mesterséges vírust hoznak létre, amely az emberben továbbra sem okoz problémát, viszont az immunrendszer már a valódi ebola vírussal történő fertőzés előtt találkozik az ebola egyik kulcs-fehérjéjével, megtanulja felismerni azt, és hatékony immunválaszt fejleszt ki rá, így a valódi fertőzéskor a vírus képtelen elszaporodni.
Az oltás azonban a megfelelő oltási stratégia nélkül aligha ért volna el sikert, épp ezért legalább ennyire fontos utóbbiról is beszélni. Az oltási stratégia kérdése nem az ebola kapcsán került elő először, már korábban, más kórokozók esetében is sokszor mérlegelték ezt, így most volt honnan meríteni. A tökéletességre törekedve az elsődleges célunk, egy nagyon fertőző kórokozó esetében, persze az lenne, hogy mindenkit beoltsunk. Ez viszont szinte lehetetlen, részben mert félelmetesen sokba kerülne, részben pedig mert nem is biztos, hogy elő tudunk mindenkit keríteni. Ezért kidolgoztak olyan stratégiákat, amelyek lényegesen kevesebb ember beoltásával nagyon hasonló eredményt értek el.
Az egyik legfontosabb (most is alkalmazott) ilyen megközelítés, az ún. "gyűrű stratégia", ahol azokat kezdik beoltani, akik egy frissen azonosított beteggel kapcsolatba kerültek, amikor az már fertőző stádiumban volt, illetve azokat, akik ez utóbbiakkal kerülhettek ez idő alatt érintkezésbe. Így, elvileg, a vírus potenciális terjedési útvonalait "lezárjuk", ha pedig a kórokozó nem tud terjedni, új szervezeteket megfertőzni, akkor gyakorlatilag halott: hiszen a betegek immunrendszere vagy sikeresen veszi fel vele a harcot és győzi le egy idő után, vagy nem - de ez utóbbi esetben sem tud új gazdát lelni a vírus, így hordozójával egyetemben maga is elpusztul. A Lancet-ben megjelent publikációban ezt a megközelítést alkalmazták a nyugat-afrikai Guinea esetében és azt tapasztalták, hogy több tucat független betegség-góc esetében a gyűrű-stratégia alkalmazását követően a beteg környezetében senki nem lett ebola fertőzött a követlező 10 napban (ennyi idő bőven elég normális körülmények között a betegségnek, hogy megjelenjen), vagyis azt mondhatjuk, hogy az oltás 100% hatékonyságú. Az egész stratégia egyetlen hátránya talán, hogy az rVSV-ZEBOV egy első-generációs "hagyományos" oltás, amely tárolásához ultramélyhűtőkre van szükség, amiből viszont Afrikában nincs épp túlkínálat. Vagyis a következő kihívás a kevésbé hőérzékeny oltások kifejlesztése, amelyek hasonlóan hatékonyak, mint az rVSV-ZEBOV.
(forrás: Nature News, a remek Tableau-s ebola statisztikák a VirologyDownUnder blogból származnak)
[A poszt eredetileg a ScienceMeetup blogjában jelent meg.]