Rég nem látott vehemenciával dühöngött a kanyaró Philadelphiában 1990 októbere és 1991 júniusa között. Közel 1400 esetet jegyeztek fel a városban, melynek a kiindulási pontja valószínűleg egy spanyol kiruccanásról visszajövő tinédzser lehetett, aki kiütései ellenére elment a helyi sportarénában tartott rock-koncertre.
A járvány során kilenc gyerek meghalt és hamar bebizonyosodott, hogy mindez nem ezért következett be, mert a a vírus különösen virulens lett volna, hanem sokkal inkább szülői felelőtlenségből. A járvány epicentrumává két fundamentalista keresztény gyülekezet vált, a Faith Tabernacle Congregation and First Century Gospel Church, amelyekben egyaránt elutasították az oltások beadatását. Sőt, a szülők szövődmények kialakulásakor sem voltak hajlandók gyerekeiket kórházba vinni, helyette otthon imádkoztak értük.
A város közegészségügyével megbízottak egy idő után nem nézhették tétlenül a dolgot és kijárták a bírósági végzést, hogy a beteg gyerekeket kezeljék, a nem betegeket pedig be kelljen oltatni. Ezen berzenkedve és a vallásgyakorlás szabadságára hivatkozva az egyik gyülekezet pásztora megkereste az American Civil Liberties Union (ACLU) helyi szervezetét, hogy képviselje őket. Az évek során az ACLU számos esetben valóban teljes mellszélességgel kiállt a szabad vallásgyakorlás mellett, így a kérés logikusnak tűnt, de ez alkalommal a szervezet nem vállalta el az ügyet. Indoklásuk szerint, melyet ma is fenntartanak:
"Bár a szülőknek széles mozgástere van abban, miként nevelik fel gyermekeiket, ugyanakkor az államnak kétségtelenül érdeke, hogy megóvja a gyerekeket a jelentős, akár halálos veszélytől. Szülők és nevelők nem hozhatnak olyan döntést, vallási, vagy más okból, ami ilyen veszélyeket eredményez."
Ugyan a szóbanforgó philadelphiai helyzet kétségkívül speciális (egy dühöngő kanyarójárvány közepén született a döntés és az ACLU hangsúlyozza, hogy sokat mérlegeltek), az indokolás tűnik annyira általánosnak, hogy a kötelező védőoltások esetében általában is megállja a helyét: hiszen ezek pont azért lettek kötelező oltások, mert a betegségek, amelyeket megelőznek nagyságrendileg veszélyesebbek, mint az oltások esetleges mellékhatásai. És a történet azért (is) válik ezen a ponton érdekessé, mert, mint az egy nem túl régi origo-s cikkből is kiderül, az ACLU magyarországi testvérszervezete,
a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) évek óta az oltás-ellenes szülőket és szervezeteket támogatja,
általában pont arra hivatkozva, hogy az oltás-megtagadás a társadalomra igazából nem veszélyes cselekedet (annyira biztos nem, hogy bírósági büntetőügy legyen belőle) és a szülők különben is a gyermekük legjobb érdekét tartották szem előtt.
Természetesen van olyan eset, amikor az oltások elhagyása indokolt lehet: a legtöbb oltást nem adják bizonyos életkor alatt, sok oltás esetén ellenjavallatot képez a terhesség, vagy például súlyosan immunszupresszált állapotban (ilyent okoz leukémiánál a sugárkezelés) pont azok a sejtek hiányoznak, akik az oltóanyagban levő legyengített kórokozók segítségével és legyőzésével "megtanulnák" felismerni a későbbi igazi veszélyt. Jellemző módon azonban nem az ilyen esetekből lesznek az oltás-megtagadások, hiszen ilyenkor senki nem akar oltatni (az egészségügyi törvény kifejezetten kezeli ezeket az eseteket). Akiknek a TASZ ellátja a képviseletét, azok általában nem terhesek, terápiásan immunszupprimáltak vagy túl fiatalok szülei: ezzel szemben sokkal inkább sokszor minden alapot nélkülöző, a szakirodalomban ezerszer megcáfolt áltudományos tényekkel igyekeznek megindokolni döntésüket - lásd pl. a Nebáncsvirág Egyesület "tájékoztatóját" az MMR-oltás és az autizmus közti (nem létező) kapcsolatról.
Mivel szerettem volna a TASZ motivációját pontosabban megérteni, megkerestem betegjogi szakértőjüket, Bence Ritát, hogy világosítsa meg számomra a védelem logikáját az origos cikkben is említett konkrét, 2009-es esetben. Az ő interpretációjában:
"érdemes figyelemmel lenni a WHO ajánlásokra, mely betegségtípusonként meghatározza a járványok megelőzéséhez szükséges átoltottsági arányt, ez sehol nem éri el a száz százalékot (csak egy példa, a mumpsznál 86%). Magyarországon, a kötelezés rendszere alól mentességet biztosít az egészségügyről szóló törvény 58.§-a: orvos által igazolt ellenjavallat esetén nem szükséges a gyermeket beoltani. A kötelezettség büntetőjogi eszközökkel történő kikényszerítését aránytalannak tartjuk, hiszen mind közigazgatási, mind szabálysértési bírsággal számolhat, aki indok nélkül megtagadja a védőoltást."
Ez a magyarázat egy szempontból mindenképp bizarr, hiszen alig leplezve a TASZ egy kifejezetten a nyájimmunitást gyengítő, cinikus, "potyautas" mentalitás pártjára áll. Ugyan valóban nem szükséges száz százalékos átoltottság ahhoz, hogy kialakuljon a teljes populációt védő nyájimmunitás, de ettől még minden egyes nyomós egészségügyi ok nélkül megtagadott oltás gyengíti a közösség teljes védelmét és végső soron veszélyezteti a társadalom valódi okok miatt be nem oltott részét (és hogy mennyire nem légből kapott ez a probléma, érdemes megnézni az épp aktuális, Disneylandből kiindult amerikai járvány önhibájukon kívül veszélyeztetettjeinek esetét.) A TASZ fenti indoklásából egyébként az sem olvasható ki, hogy vajon egy amúgy beadható oltás be nem adásához fűződő jog – elfogadva, hogy létezik ilyen – miért erősebb, mint a társadalom többi tagjának, és ezen belül is különösen a legelesettebbeknek az egészséghez fűződő joga…
A másik, ami fura az eset kapcsán, hogy a TASZ hosszabb indoklásából felsejlik az oltásmegtagadó-katekizmus egyik központi dogmája is (“A szülők gyermekük legjobb érdekét tartották szem előtt, amikor úgy döntöttek, hogy nem adatják be neki az esedékes oltásokat [...]“), amely szerint a védőoltások pont, hogy nem védenek, hanem veszélyeztetnek, csak az orvostársadalom igyekszik ezt elsunnyogni, de szerencsére a szülők ezt úgyis jobban tudják.
És ezzel még nincs vége a TASZ sajátos tudomány-értelmezésének. 2012-ben, az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) egy egyébként különösen szerencsétlen húzását kommentálva - az ETT az ügyészségen keresztül szerette volna elérni a Nebáncsvirág Egyesület betiltását -, a következő olvasható a blogjukban:
"Tudományos igazságokat, bármilyen tekintélyes személyek és szervezetek képviselik is, bárki jogosult kétségbe vonni – a vitának nem feltétele, hogy álláspontját valaki konferenciákon vagy szaklapokban fejtse ki, hiszen a tudomány par excellance demokratikus vállalkozás. Az a tény, hogy az ETT tagjai akadémikusok, főorvosok és egyetemi tanárok, nem jelenti azt, hogy az ő kezükben volna a bölcsek köve, hogy orákulumként nyilvánulhatnak meg, vagy hogy ők mondhatnák meg, ki az, aki művelője a tudománynak, és ki nem az."
Ugyan kétségtelen, hogy az ún. "argument from authority" nem egy valós érv, csakhogy senki nem is állítja, hogy a Nebáncsvirág Egyesületnek azért nincs igaza, mert a soraiban nincsenek "akadémikusok, főorvosok és akadémiai tanárok", az ETT-ben pedig vannak. Azért nincs igazuk, mert az állításaik nem felelnek meg a valóságnak: a Nebáncs honlapján bizonyíthatóan hamis információkat jelenítenek meg tényként (az ETT-t is kiborító idézet például ez volt: "a gyermekbénulás nem fertőző, tehát nem is okozhatja vírus, ezért védőoltással nem lehet küzdeni ellene.") És hát annak ellenére, hogy a tudomány művelése valóban "demokratikus vállalkozás", a tudományos állítások igazságtartalma már egyáltalán nem az. Egy tudományos vitában nem azért lesz igaza valakinek, mert sokan értenek vele egyet (a Föld sosem volt lapos és a Nap sem keringett körülötte, bár sokan, sokáig szentül hitték), hanem mert a rendelkezésünkre álló megfigyelések összességének legátfogóbb magyarázatát adja és magyarázata kiállja a teszt-kísérletek próbáját.
A Nebáncs járványos gyermekbénulásról szóló állításai ezeknek a kitételeknek egyáltalán nem felelnek meg, hiszen a védőoltások haszna és hatásossága évtizedek óta bizonyított tény, a polio vakcinák esetében pedig különösen a magyar vonzatok miatt lehetünk nagyon is tudatában annak, hogy a gyermekbénulást nagyon is fertőző vírus okozza, amely és oltással kiírtható lenne.
Visszatérve végül az eredeti kérdésre: úgy tűnik, hogy a TASZ véleménye szerint ma Magyarországon tulajdonképpen szabadságjog az oltásmegtagadás. Ez, paradox módon azt is jelenti, hogy ma egy amerikai és egy magyar jogvédő szervezet eltérőn értelmez szabadságjogokat, aminek az oka leginkább arra vezethető vissza, hogy míg az amerikai jogvédők szerint az oltások hiánya nagyon is valósan veszélyezteti a gyerekek egészségét, a magyar kollegáik - úgy tűnik - erről nincsenek meggyőződve. Csakhogy ez már nem egy jogi kérdés.
(A képek - egy kivételével- egy közel száz éves amerikai oltásellenes újsághirdetés részei. Az utolsó kép a WSJ cikkéből van, a Project Tycho eredményei alapján. Köszönet Ferenci Tamásnak a szöveghez fűzött megjegyzésekért.)
[A poszt eredetileg a Science Meetup blogján jelent meg.]
