Ezernyi különböző módon próbálták már gyógyítani az egyes daganatos megbetegedéseket, a legfurcsább ötleteket is kipróbálták már, hátha működnek. W. B. Coley már 1910 -ben felvetette, hogy a szilárd daganatok belseje oxigénhiányos, anaerob környezet, így meg lehetne próbálni obligát anaerob, azaz kizárólag oxigén hiányában szaporodó baktériumokat juttatni oda, amelyek elszaporodva elpusztítanák a daganatsejteket, ám az oxigénnel jól ellátott egészséges szöveteket nem bántanák. Sajnos az utóbbi száz évben nem vezettek eredményre ezek a próbálkozások, így ez a kezelés sokáig megmaradt őrült ötletnek.
Azonban két csapat egészen új irányból közelítette meg a kérdést: Egy 2001 -es cikkben egy csomó baktériumtörzset megvizsgáltak, hogyan lehetne őket daganatos megbetegedések kezelésére használni, találtak is kettőt a Clostridium novyi -t és a C. sordellii -t, amelyek spórákat képeztek, a spórák a vérkeringésbe jutva sem indítottak immunválaszt, majd a daganatok oxigénszegény környezetébe jutva szaporodni kezdtek. Tökéletes eszköznek tűntek, azonban ezek egy elég erős toxint termeltek, ami megölte a kísérleti állatokat. Nyilván a "beavatkozás sikerült, a beteg meghalt" nem igazán működőképes kezelés, megpróbálták valahogyan kikerülni ezt a hátrányt. Erre találták ki a rekombináns DNS technológiát, vagy más néven génmódosítást, hogy élőlények genomját lehessen vele módosítani, egyszerűen fogták a C. novyi törzsüket és eltávolították a genomjából a mérget kódoló gént, ez lett a C. novyi-NT törzs. Az így megszelidített baktériumokat daganatos egereknek adták intravénásan, két szokásos kemoterápiás szerrel az MMc -vel és a Dolastatin 10 -zel együtt, aminek eredményeként a baktériumspórák eljutottak a daganatba és oxigénhiányos környezetben vígan szaporodni kezdtek. Az első ábra egy ilyen kezelés menetét mutatja, nagyon durván néz ki, mivel az elszaporodó baktériumok nyomán ödéma, majd gyulladás lép föl, de elég meggyőző az eredmény, a kezelés végére elpusztulnak a daganatsejtek, majd utána a bejuttatott baktériumok is, mivel az oxigénnel jól ellátott egészséges szövetek közt életképtelenek. A csak kemoterápiás szerekkel kezelt nyolc egérből nyolc elpusztult, azonban a baktériumokkal és kemoterápiás szerekkel együtt kezelt nyolc egérből négy meggyógyult, mutatva, hogy van értelme tovább vizsgálni ezt a kezelést, amit ebben a cikkben COBALT -nak neveztek el, mint kombinált bakteriolítikus kezelés (combined bacteriolytic therapy). Összesen két daganatos sejtvonallal próbálták ki a COBALT kezelést, egy HCT116 nevű vastagbél eredetű és egy M16 melnóma sejtvonallal, mindkettőre hatott a kezelés. Egy későbbi cikkben ugyanezt kipróbálták nyulakon is, hasonló eredménnyel.
Egy újabb cikkben patkány gliómákon vizsgálták a COBALT kezelés hatékonyságát. A gliómák híresen nehezen távolíthatóak el sebészi úton, ám a COBALT kezelés ezekkel is sikerrel vette fel a harcot, F98 glióma sejtvonallal kezelt patkányok túlélése jelentősen megnőtt. A kezelés egyik mellékhatásának bizonyult a tályogképződés, ez nem meglepő egy baktériumfertőzés során, de megfelelő antibiotikumos kezeléssel sikeresen megszüntették ezt a mellékhatást. Nyilván ha halálos beteg vagy, minden mellékhatás az alapbetegségnél csak enyhébb lehet és egy tályog mégiscsak viszonylag könnyen gyógyítható. Amiben viszont ez a cikk újat hozott, az hogy elkezdték a pre-klinikai vizsgálatokat, először állatokon.
Állatklinikákon kerestek szarkómákban szenvedő kutyákat, ezek már nem sejtvonalból fejlesztett daganatok, hanem igazi, maguktól fejlődött természetes rákok, így ezek már sokkal inkább hasonlítanak az emberi megbetegedésekre. A baktériumspórákat közvetlenül a daganatokba juttatták, heti egy kezelés során négy héten át, majd kilencven napon át követték az állapotukat. Összesen tizenhat kutyát kezeltek így, ez látható a második ábrán. A mellékhatások enyhének bizonyultak, szinte minden kutya belázasodott, tíz alkalommal tályog alakult ki a daganatban, tizenkét alkalommal begyulladt a daganat, kilenc esetben anorexiát, hat esetben letargiát tapasztaltak. Végül tizennégy kutya válaszát értékelték ki, hat esetben látszott jelentős javulás, ötnél nem súlyosbodott a betegség, háromnál viszont súlyosbodott.
Mivel ilyen jól sikerültek az állatkísérletek, egy emberen is kipróbálták a C. novyi-NT kezelést. Egy 53 éves nőbeteg, retroperitoneális leiomyoszarkómával, aki semmilyen hagyományos kezelésre sem reagált, bár több műtéten is átesett és többféle kemoterápiás valamint radioterápiás kezelést is kapott, ennek ellenére az állapota rosszabbodott, már a májában s a tüdejében is megjelentek az áttétek. Végül az egyik áttétbe juttatták a baktériumspórákat egy injekcióstű segítségével. Két nap alatt belázasodott és gyógyszeresen kellett csillapítani a fájdalmait. A negyedik napon készült CT felvételeken már láthatóvá vált a daganatsejtek jelentős pusztulása, ez látható az utolsó ábrán. Kicsit zavaró módon a CT -vel készült A kép mutatja a kezelés utáni harmadik napi állapotot, a B a kezelés előtti MRI, a C a kezelés utáni negyedik, a D a kezelés utáni huszonkilencedik napon készült MRI felvétel. A nyilak az éppen zajló nekrózist, vagyis szövetpusztulást mutatják a daganatban. A cikk szerint a 2006 -os beavatkozás óta figyelik a beteget (a cikket 2014 márciusában küldték be) és bár nem gyógyult meg teljesen, önálló életvitelre képes a mai napig.
Nyilván nem ez lesz "a" rákgyógyszer, ebben az esetben sem sikerült meggyógyítani a beteget, csak időt nyertek, de mivel teljesen más módon hat, mint az összes eddig ismert kezelés, a következő lépés az lenne, hogy kiderítsék, azokkal együtt alkalmazva növeli -e a hatékonyságukat. Mindenesetre az első eredmények biztatóak. A kérdés csak annyi, hogy mivel a népesség ekkora hányada GMO ellenes, vajon hányan fogják megtagadni az esetlegesen életmentő kezelést, ha megtudják, hogy génmódosított baktériumokkal akarják kezelni őket?
Roberts, Nicholas J., Linping Zhang, Filip Janku, Amanda Collins, Ren-Yuan Bai, Verena Staedtke, Anthony W. Rusk, et al. “Intratumoral Injection of Clostridium Novyi-NT Spores Induces Antitumor Responses.” Science Translational Medicine 6, no. 249 (August 13, 2014): 249ra111–249ra111. doi:10.1126/scitranslmed.3008982.
Dang, Long H., Chetan Bettegowda, David L. Huso, Kenneth W. Kinzler, and Bert Vogelstein. “Combination Bacteriolytic Therapy for the Treatment of Experimental Tumors.” Proceedings of the National Academy of Sciences 98, no. 26 (December 18, 2001): 15155–60. doi:10.1073/pnas.251543698.
