Régi olvasóink tudják, hogy a tollas dínó - madár kapcsolat feszegetése az egyik nagy vesszőparipánk. primavis kolléga legutóbb az ikonikus Archeopteryx apropóján demonstrálta, hogy ugyan a madár - dinoszaurusz rokonság létező dolog, de minden jel szerint nem egészen úgy, ahogy azt a populáris irodalom szereti felhozni, azaz a madarak maguk nem dinoszaurusz-leszármazottak.
A tucatnyi poszt és számolatlan karakter ellenére, most mégis olyan aspektusát tárjuk fel a madár - dínó kapcsolatnak, amiről eddig nem szóltunk: egy gasztronómiait.
Arról van szó, hogy egy nemrég előkerült Microraptor gui fosszília (egyébként Kínából, de ennek ma már nincs hírértéke) gyomrában felismerhető formában fennmaradt az utolsó vacsorája, ami minden létező jel szerint nem volt más mint egy valódi madár.
A Microraptor egyébként szintén visszatérő vendége blogunknak, volt már itt róla szó korábban is,különleges megjelenésének köszönhetően: kvázi négy szárnya volt, mert a lábain is hosszú evezőtollak voltak, így ősi kétfedeles vadászgépként hasíthatta egykor a levegőt. Már ha valóban repült, mert erről azért volt egy kis vita, ami azzal zárult le, hogy valószínűleg igen, de csak passzívan vitorlázgatott az ősi erdők lombkoronájában.
Régi olvasóink tudják, hogy a tollas dínó - madár kapcsolat feszegetése az egyik nagy vesszőparipánk. primavis kolléga legutóbb az ikonikus Archeopteryx apropóján demonstrálta, hogy ugyan a madár - dinoszaurusz rokonság létező dolog, de minden jel szerint nem egészen úgy, ahogy azt a populáris irodalom szereti felhozni, azaz a madarak maguk nem dinoszaurusz-leszármazottak.
A tucatnyi poszt és számolatlan karakter ellenére, most mégis olyan aspektusát tárjuk fel a madár - dínó kapcsolatnak, amiről eddig nem szóltunk: egy gasztronómiait.
Arról van szó, hogy egy nemrég előkerült Microraptor gui fosszília (egyébként Kínából, de ennek ma már nincs hírértéke) gyomrában felismerhető formában fennmaradt az utolsó vacsorája, ami minden létező jel szerint nem volt más mint egy valódi madár.
A Microraptor egyébként szintén visszatérő vendége blogunknak, volt már itt róla szó korábban is,különleges megjelenésének köszönhetően: kvázi négy szárnya volt, mert a lábain is hosszú evezőtollak voltak, így ősi kétfedeles vadászgépként hasíthatta egykor a levegőt. Már ha valóban repült, mert erről azért volt egy kis vita, ami azzal zárult le, hogy valószínűleg igen, de csak passzívan vitorlázgatott az ősi erdők lombkoronájában.
A legutóbbi lelet is ezt látszik alátámasztani: a madarakból álló táplálék arra utal, hogy a Microraptor sikeres vadász lehetett, amelytől nem állt távol a fára mászás sem, sőt.
Ha pedig sikeresen felment a fára, jó eséllyel valóban képes lehetett a siklásra. (A korábbi cikkek szerint aerodinamikailag az alakja ezt lehetővé tette, és most akkor közvetett bizonyíték született arra nézve, hogy valóban eljutott olyan magasságokba, ahonnan erre lehetősége is volt.)
A látszólag triviális következtetés egy hosszú idő óta húzódó vitában jelent fontos érvet azok számára, akik a fent körvonalazott "sikló-repülős" utat favorizálják az aktív repülés előfutáraként, nem az alternatív nézetet, amely szerint a szárnyak a földön való gyors futás során stabilizálták gazdájukat.
Persze nyitott kérdés marad, hogy attól, hogy ez egy valóban reális útnak tűnik most, valóban ez jelentette-e a mai madarak számára is az első lépést a levegő meghódítása felé. Hiszen ne feledjük, ők egy párhuzamos úton érték el mai formájukat, aktív repülésre képes tollas dínóról pedig nem nagyon van tudomásunk (de primavis majd kijavít, ha mégis :-)).
O'Connor J, Zhou Z, Xu X (2011) Additional specimen of Microraptor provides unique evidence of dinosaurs preying on birds. PNAS 108: 19662-19665.
