Hogy mind a mai napig nem sikerült rátalálni a méhcsalád-összeomlás okára, azt jól mutatja, hogy négy napja közöltek egy cikket, ami a legújabb elméletet vázolja, vagyis megkísérli megmagyarázni mi okozza a méhcsalád-összeomlást, vagy CCD -t.
Nyilván a méhcsalád-összeomlás kezdetekor a különböző rovarirtók az elsők voltak a gyanúsítottak sorában, de azóta sem sikerült egyikről sem kimutatni, hogy a jelenség oka lenne, annak ellenére, hogy különböző vizsgálatokban százhúsznál is több irtószert mutattak eddig ki méhkaptárakból. A szerzők elképzelése az, hogy nem egyes permetszerek a felelősek a pusztulásért, hanem két-három szer egymás hatását erősítve válthatja ki a méhcsalád-összeomlást. A többsejtűek körében általánosan elterjedtek az ABC transzportrendszerek, amelyek az idegen anyagokat távolítják el a sejtekből. Ezek jól ismertek például emberekben, a daganatsejtek kemoterápiás szerekkel szembeni ellenállása is gyakran ezeken alapul. Azonban ezen MDR (Multiple Drug Resistance) transzportfehérjék működése méhekben tökéletesen ismeretlen. Annyit tudunk róluk, hogy a Malpighi-edényekben, a kutikulában és a középbélben is működnek, a szervezetbe került mérgeket, többek közt a különböző irtószereket választják ki. A méh genomban megtalálhatóak ezen MDR fehérjék kódoló génjei, amik vélhetőleg hasonlóan működnek, mint a jobban ismert ízeltlábúakban például az ecetmuslicában található ortológjaik.
Hogy mind a mai napig nem sikerült rátalálni a méhcsalád-összeomlás okára, azt jól mutatja, hogy négy napja közöltek egy cikket, ami a legújabb elméletet vázolja, vagyis megkísérli megmagyarázni mi okozza a méhcsalád-összeomlást, vagy CCD -t.
Nyilván a méhcsalád-összeomlás kezdetekor a különböző rovarirtók az elsők voltak a gyanúsítottak sorában, de azóta sem sikerült egyikről sem kimutatni, hogy a jelenség oka lenne, annak ellenére, hogy különböző vizsgálatokban százhúsznál is több irtószert mutattak eddig ki méhkaptárakból. A szerzők elképzelése az, hogy nem egyes permetszerek a felelősek a pusztulásért, hanem két-három szer egymás hatását erősítve válthatja ki a méhcsalád-összeomlást. A többsejtűek körében általánosan elterjedtek az ABC transzportrendszerek, amelyek az idegen anyagokat távolítják el a sejtekből. Ezek jól ismertek például emberekben, a daganatsejtek kemoterápiás szerekkel szembeni ellenállása is gyakran ezeken alapul. Azonban ezen MDR (Multiple Drug Resistance) transzportfehérjék működése méhekben tökéletesen ismeretlen. Annyit tudunk róluk, hogy a Malpighi-edényekben, a kutikulában és a középbélben is működnek, a szervezetbe került mérgeket, többek közt a különböző irtószereket választják ki. A méh genomban megtalálhatóak ezen MDR fehérjék kódoló génjei, amik vélhetőleg hasonlóan működnek, mint a jobban ismert ízeltlábúakban például az ecetmuslicában található ortológjaik.
A közlemény szempontjából a legfontosabb a legjobban ismert ilyen fehérje, a p-glikoprotein (p-gp), számtalan szubsztrátja és sok gátlószere is ismert, ezekben a kísérletekben egy verapamil nevű gátlószert és oxitetraciklint használtak, szubsztrátként pedig öt irtószert (Coumaphos, τ-fluvalinate, imidacloprid, thiacloprid, acetamiprid), amelyek közül három elterjedt méhgyógyszer. Nem meglepő módon a verapamil kezelés mind az öt irtószer hatását növelte, némelyikét nagyon durván, a Fluvanilate és a Coumaphos tíz százalék alatti halálozását kilencven százalék fölé emelte. (Ez látható az első ábrán.) Mindkettőt varroa atka irtásra használják méheknél. Az oka kézenfekvő, ha a verapamil gátolja az MDR fehérjéket, azok nem tudják kijuttatni a mérgeket a szervezetből.
Ezek után megvizsgálták az oxitetraciklin hatását, ez egy antibiotikum, amivel szokás a méheket is kezelni, az európai költésrothadás ellen hatásos, e mellett ugyaúgy az MDR transzportfehérjék ismert gátlószere. Mint a második ábrán látható, önmagában sem az oxitetraciklin, sem a Coumaphos, sem a Fluvalinate nem veszélyes a méhekre (10%; 7% illetve 5,6% halálozás), de az oxitetraciklin kezelés után adott Coumaphos és Fluvalinate is jelentős (51% illetve 39%) méhpusztulást eredményez. (Ez látható a második ábrán.)
Azért valószínűleg nem ez a tanulmány jelenti a méhcsalád-összeomlás végső megoldását, de rávilágít egy nagyon fontos és gyakran figyelmen kívül hagyott szempontra is: Egész eddig leginkább a környezeti hatásokra összpontosítottak, de könnyen lehet, hogy a méhcsalád-összeomlás egyik oka a kaptáron belül található. A méhtartás során folyamatosan védekezni kell a különböző kártevők ellen, ám az ezekhez használt szerek kölcsönhatásai is éppen olyan veszélyesek lehetnek a méhekre, mint maguk a kártevők. Nyilván még rengeteg vizsgálatot kell végezni ebben az irányban, az alapkutatások ritkán alkalmazhatóak közvetlenül a gyakorlatban, de ez a közlemény kijelöli a fő csapásirányt: A méhgyógyszerek körültekintő megválasztásával, egyes párosítások kerülésével, a veszélyeik nagymértékben csökkenthetőek.
Hawthorne DJ, Dively GP (2011): Killing Them with Kindness? In-Hive Medications May Inhibit Xenobiotic Efflux Transporters and Endanger Honey Bees. PLoS ONE 6(11): e26796.
