Úgy tűnik Stanley Miller hagyatéka ma is él, legalábbis újra jelennek meg közlemények a jó fél évszázada végzett kísérleteiről. Például idén tavasszal a PNAS hasábjain látott napvilágot egy cikk, amelyben Miller egyik 1958 -as kísérletének a végtermékét elemezték újra a legújabb módszerekkel, amik nyilván nem álltak Miller rendelkezésére.
A kísérletben metán, ammónia, kénhidrogén és szén-dioxid gázokat használt, amelyekkel elektromos kisülésekkel közölt energiát. Annak idején maga Miller végezte el a kísérletet, a mintákat azonban félretette, de valamiért sohasem elemezte ki őket, ezt tették meg most Eric T. Parker és munkatársai. Huszonhárom aminosavat és négy amint mutattak ki a mintában, ezek közül hat kéntartalmú aminosavat és két kéntartalmú amint. A keletkezett alanin, metionin, izoszerin, izovalin, aminosavak egyenlő arányban tartalmaztak L és D aminosavakat (racém elegy), ami kizárja, hogy külső szennyezésből származnának, hiszen a földi élőlények túlnyomórészt L aminosavakból állnak.
Parker ET, Cleaves HJ, Dworkin JP, Glavin DP, Callahan M, Aubrey A, Lazcano A, Bada JL.(2011): Primordial synthesis of amines and amino acids in a 1958 Miller H2S-rich spark discharge experiment. PNAS 108(14):5526-31
