Pár napja ott hagytuk abba, hogy a szexualitás bizony hasznos dolog, különben az evolúció nem nagyon tartana ki mellette. S mégis akadnak fajok, amelyek mindennek fittyet hányva kifejezetten preferálják a szex mentes életformát.
A botsáskák egyik családját (Timemidae) képező levélsáskák számos faja a jelek szerint egymástól függetlenül választotta a szaporodás ezen formáját.
A dolog miértje nem egészen világos, így abban bízhatunk, hogy ezeket a kivételes fajokat jobban megismerve majd, fény derül, hogy miként képesek hosszú ideig megvédeni genomjukat a káros mutációk következtében bekövetkező degenerálódástól, ami ismereteink szerint, minden hasonló fajt egyformán kellene sújtson.
Pár napja ott hagytuk abba, hogy a szexualitás bizony hasznos dolog, különben az evolúció nem nagyon tartana ki mellette. S mégis akadnak fajok, amelyek mindennek fittyet hányva kifejezetten preferálják a szex mentes életformát.
A botsáskák egyik családját (Timemidae) képező levélsáskák számos faja a jelek szerint egymástól függetlenül választotta a szaporodás ezen formáját.
A dolog miértje nem egészen világos, így abban bízhatunk, hogy ezeket a kivételes fajokat jobban megismerve majd, fény derül, hogy miként képesek hosszú ideig megvédeni genomjukat a káros mutációk következtében bekövetkező degenerálódástól, ami ismereteink szerint, minden hasonló fajt egyformán kellene sújtson.
A Timema fajok azonban már így is jó tankönyvi példái egy érdekes jelenségnek, az ún. Meselson-hatásnak. Röviden a lényeg, hogy a múltkor említett genomi keveredés, pontosabban a meiózis során bekövetkező homológ kromoszómapárok közti DNS csere (crossover) nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ugyanazoknak a géneknek a kromoszómapárok egyes tagjain levő variánsainak (azaz alléljainak) a szekvenciája egymással is keveredjen, vagyis a köztük levő különbségek elmosódnak.
Ha azonban elmaradnak a meiózisok (ami aszexualitás esetében gyakran előfordul), akkor ez a genetikai csere-bere is megszűnik. Vagyis az egyes kromoszómákon az allélok egymástól teljesen függetlenül változhatnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a szexuális fajokkal ellentétben, az egyes egyedeken belül az egyes allélok jelentős mennyiségű különbséget hordoznak.
A Timema fajok esetében pont ez a helyzet, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy az egyes egyedek közt a mitokondriális DNS nagy különbségeket mutat, akkor minden más alternatív magyarázatot (pl. közelmúltban bekövetkezett hibridizáció távoli rokon fajok között) elvethetünk, csak az aszexualitás marad. A rendelkezésünkre álló adatok szerint egyes levélsáskák közel kétmillió éve gyakorolják kizárólagosan a fajfenntartásnak ezen formáját, s közben gyakorlatilag magukban két, egymástól függetlenül evolválódó haploid genomot hordoznak.
A nagy kérdés persze az, hogy milyen egyéb tulajdonságai képesek a levéltetveknek az aszexualitás hátrányait ellensúlyozni, illetve az ő életükben miért nem erős a szexualitás szaporodást preferáló szelekciós nyomás..?
Schwander T, Henry L, Crespi BJ (2011) Molecular evidence for ancient asexuality in timema stick insects. Curr Biol 21(13): 1129-34.
