Gyakran fölmerül a kérdés fórumokon, hogy ha van evolúció, a Csernobili erőműbaleset után miért nem alkalmazkodtak az élőlények a sugárzáshoz? A válasz roppant egyszerű: De igen alkalmazkodtak, csak az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy megelevenedik a Fallout vagy az X-men világa. Igor Kovalchuk és munkatársai éppen ezt vizsgálták, Arabidopsis növénykéket gyűjtöttek a sugárfertőzött területekről, 1986 és 1992 között. A növénykéket metil metán szulfonáttal (MMS) és egy RB nevű szabadgyökképző anyaggal kezelték. Ezek DNS károsodást okoznak, ezzel körülbelül modellezik a radiokatív sugárzás hatásait.
Gyakran fölmerül a kérdés fórumokon, hogy ha van evolúció, a Csernobili erőműbaleset után miért nem alkalmazkodtak az élőlények a sugárzáshoz? A válasz roppant egyszerű: De igen alkalmazkodtak, csak az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy megelevenedik a Fallout vagy az X-men világa. Igor Kovalchuk és munkatársai éppen ezt vizsgálták, Arabidopsis növénykéket gyűjtöttek a sugárfertőzött területekről, 1986 és 1992 között. A növénykéket metil metán szulfonáttal (MMS) és egy RB nevű szabadgyökképző anyaggal kezelték. Ezek DNS károsodást okoznak, ezzel körülbelül modellezik a radiokatív sugárzás hatásait.
A növénykéket először tíz napig csíráztatták, majd áttették a különböző koncentrációjú mérgekkel kiegészített táptalajokra. Nem meglepő módon azt találták, hogy az erősen sugárfertőzött területekről származó magvakból kicsírázó növények sokkal ellenállóbbak voltak ezekre a mérgekre is, olyan körülmények között is nőttek, ahol a kontrollegyedek rég elpusztultak. Ez látható ez első képen, az egyes oszlopokban 0, 1, 2, 4, 6, 10 μM koncentrációjú RB vagy 0, 20, 50, 100, 120, 140 μM koncentrációjú MMS tartalmazó táptalajon nevelt növények látatóak, a sorokban, illetve a különböző színű grafikonokon pedig a területek, ahonnan a növénykék származtak. Látható, hogy 140 μM MMS mellett a kontrollnövények rég elpusztultak, míg a csernobili változatok azért elkaristoltak valahogyan.
Mi lehet ennek a sugárállóságnak az oka? Megvizsgálták a homológ rekombinációk gyakoriságát a csernobili törzsekben és azt találták, hogy tizenkétszer – tizenhatszor kevesebb homológ rekombinációs esemény történik a csernobili Arabidopsis növényekben, mint a kontrollban. Ez nyilván valamilyen mértékig véd a sugárzás hatásai ellen, hiszen a kevesebb rekombinációs esemény kevesebb kromoszómaátrendeződést, így állandóbb genomot eredményez. A másik lehetséges védelem ionizáló sugárzás ellen, ha a növény túltermeli a rendelkezésére álló DNS repair enzimeket. Megvizsgálták a Rad1 és a Rad54like gének kifejeződését és azt találták, hogy a kontrollnövényekben Röngensugárzás hatására kismértékben megnő ezek kifejeződése, a kezeletlen érték 1,3 és 1,4 szeresére, ám az erősen sugárfertőzött területről származó növények (TL90) esetében a növekedés 3,2 és 5,4 szeres volt, vagyis ezek a növények sugárzás hatására sokkal erősebb választ adtak, mint a kontrollegyedek. Érdekes módon egy enyhén sugárfertőzött területről származó növény (CH90) a vad típusúnál is gyengébben válaszolt a sugárterhelésre.
Mindebből egyértelműen látszik, hogy a csernobili reaktorbaleset után az ott maradt élőlények viszonylag gyorsan alkalmazkodtak a megemelkedett sugárzáshoz.
Igor Kovalchuk, Vladimir Abramov, Igor Pogribny, Olga Kovalchuk (2004): Molecular Aspects of Plant Adaptation to Life in the Chernobyl Zone; Plant Physiology, Vol. 135, pp. 357–363,
Sexcomb
