A világ amelybe belenövünk tele van közhelyekkel, amelyek a férfi és női identitást valamilyen bináris választásként prezentálja, gondoljunk csak a Mars és Vénusz, vagy a Ying és Yang hasonlatokra. Csak amikor olyan különleges esetekkel kerülünk szembe mint Caster Semenya, akkor döbben rá a világ nagy többsége, hogy létezik egy "homály zóna" a két nem között, ahova olyan személye tartoznak, akiknek puszta léte bizonyítja, hogy a nemi determináció egy sokkal komplexebb folyamat, mint azt az átlagember képzeli

Nem segít a helyzeten, hogy az általános iskolai tananyag sem lép komolyabban túl a "másodlagos nemi jellegek", illetve nemi kromoszómák említésén túl, amikor a férfi és női nem közti különbségeket igyekszik kielemezni, és szinte semmilyen szinten nem kerül ismertetésre az a bonyolult genetikai folyamat, amely végén eldől, hogy a fejlődő magzat ivarszerve petefészekké, vagy herévé alakul.

A világ amelybe belenövünk tele van közhelyekkel, amelyek a férfi és női identitást valamilyen bináris választásként prezentálja, gondoljunk csak a Mars és Vénusz, vagy a Ying és Yang hasonlatokra. Csak amikor olyan különleges esetekkel kerülünk szembe mint Caster Semenya, akkor döbben rá a világ nagy többsége, hogy létezik egy "homály zóna" a két nem között, ahova olyan személye tartoznak, akiknek puszta léte bizonyítja, hogy a nemi determináció egy sokkal komplexebb folyamat, mint azt az átlagember képzeli

Nem segít a helyzeten, hogy az általános iskolai tananyag sem lép komolyabban túl a "másodlagos nemi jellegek", illetve nemi kromoszómák említésén túl, amikor a férfi és női nem közti különbségeket igyekszik kielemezni, és szinte semmilyen szinten nem kerül ismertetésre az a bonyolult genetikai folyamat, amely végén eldől, hogy a fejlődő magzat ivarszerve petefészekké, vagy herévé alakul.

A fejlődés korai szakaszában az ivarszerv-kezdemény abszolút bipotenciális. Normális esetben azért az Y kromoszóma jelenléte dönti el, hogy mi legyen belőle, mert az ezen található SRY gén terméke hímekben bekapcsolja az egyik nem-ivari kromoszómán (azaz autoszómán) levő SOX9 gént, ami aztán az ivarszerv sejtjeiben elindítja a herévé válás folyamatát. Nőstényekben a SOX9 szigorú letiltás alá kerül, és azokban a különleges esetekben amikor azok a fehérjék, amelyek a fejlődés elején ezt a tiltást közvetítik, hiányoznak, XX kromoszómás fiúkkal találkozhatunk.

A klasszikus nézet ennek megfelelően kb. az, hogy az ivarszerv "default" állapota a petefészekké válás, s csak a SOX9 működése révén változhat ez meg. Egy érdekes kísérlet azonban csavar egyet ezen a történeten.

Egy heidelbergi kutatócsoport az egyik olyan gént, a Foxl2-t, ütötte ki felnőtt nőstény egerek petefészkében, amelyikről eddig úgy gondoltuk, hogy a fejlődés korai szakaszában tölti be az említett gátló funkciót. (A kísérlethez egy genetikai trükköt alkalmaztak - ezt jelöli az XX R26CreERT2; Foxl2^f/f -, amely lehetővé tette, hogy az Foxl2-t egy általuk meghatározott időpontban töröljék, csak a petefészek sejtjeiből.)

Legnagyobb megdöbbenésükre, mintegy három héttel később a kezelt egerek petefészkei eltűntek, helyettük pedig tipikus herék jelentek meg (lásd fenti ábra felső sorát; balra a kontroll állatok ivarszervez láthatók). Az ivarsejtekről nem nagyon szól ez a történet (pontosabban, az "átállás" alatt, a már jelen levő petesejtek elpusztulnak), viszont az ivarszerveket alkotó további (járulékos)sejtekről annál inkább. Ezek még tesztoszteront is elkezdtek termelni (a fenti ábra, alsó sorában a kék szín a sejteket jelöli, a fehér pedig a tesztoszteron termeléséért felelős enzim, a Hsd17b3 átíródását), ugyanolyan mennyiségben, mint az egy normális hím esetében megfigyelhető.

Az egész dolog nem (csak) szerv szinten megdöbbentő, hanem a sejtek szintjén is: nem kevesebbről van szó, hogy kifejlett, differenciálódott sejtek egyszer csak hirtelen valami teljesen mássá alakulnak át. Az egész folyamat alapjaiban kérdőjelez meg néhány fontos dogmát, legfőképpen azt, hogy a "terminálisan differenciálódott" sejtek, valóban véglegesen differenciálódtak-e.

A történet másik fontos tanulsága, hogy amennyire fontos a hímek esetében a SOX9, legalább annyira lényeges nőstényekben a Foxl2 funkciója - igazából úgy tűnik, hogy az ivarszervek bipotencialitása sokkal alapvetőbb jelleg, mint azt eddig gondoltuk. (Érdekes lez majd látni, hogy mi történik, ha mindkét gént egyszerre ütik ki.)

Ha kellően felületesen és bombasztikusan fogalmazok (és most nem bírom megállni ;-)), akár azt is mondhatom végszóként, hogy utódaink fele férfivá válik, másik fele pedig egy életen keresztül küzd ez ellen.

Sinclair A, Smith C. (2009) Females battle to suppress their inner male. Cell 139(6):1051-3.
Uhlenhaut NH, Jakob S, Anlag K, Eisenberger T, Sekido R, et al. (2009) Somatic sex reprogramming of adult ovaries to testes by FOXL2 ablation. Cell 139(6): 1130-42.