Már régóta foglalkoztatja a történészeket, hogy vajon létezett-e, létezhetett-e kapcsolat a dél-amerikai kontinens és a polinéz szigetvilág lakói között, a Kolumbusz előtti időkben. Számos elmélet és cáfolat született eddig ezügyben (a leghíresebb talán Thor Heyerdahl Kon-Tiki expedíciója), de igazán közvetlen bizonyíték eddig nem került elő. Márpedig DNS-bizonyíték hiányában (ui. az eddigi DNS vizsgálatok mindenesetre nem támasztották alá a dolgot, bár kétségtelen, hogy ez az eredmény önmagában nem cáfoló erejű - hiszen ha csak kismértékű keveredés volt a két populáció között, vagy esetleg csak keresekedtek, de nem keveredtek, annak mára aligha maradhatott nyoma), maradtak a közvetettebb dolgok, mint jellegzetes alakú kenuk, vagy éppen mindkét helyen előforduló, de csak az egyik helyen őshonos háziállatok ill. -növények. Utóbbira példa a batáta (vagy édesburgonya), amely ugyan az Újvilágból ered, de i.e. 1000 környékén már előfordult a Cook szigeteken, a régészeti leletek tanúsága szerint. Azonban ennél is érdekesebbnek bizonyult egy hétköznapi háziállat, a tyúk története.

A történelem folyamán a csirkét több helyen is háziasították, egyebek mellett Óceániában is. Vanatau és Tonga szigetén, az egykori emberi települések környékén, 3000 éves maradványai is előforulnak arra utalva, hogy a Lapita kultúra tagjai már felismerték a háziszárnyasok hasznát. A polinézek Melanéziából startoltak úgy ~3300 éve és az óceániai szigetvilág fokozatos belakását követően úgy ezer éve már Hawaii-ra is eljuttak, majd párszáz évvel később (de még bőven az európaiak előtt) a Húsvét szigeteket és Új Zélandot is megörvendeztették a jelenlétükkel (a moák mérsékelt örömére). Ha megnézzük a térképen, ezek egészen elképesztő távolságok - főleg a korabeli hajókkal -, ha ezeket sikerült abszolválni, akkor D-Amerika elérése teljesen benne van/volt a pakliban.

Olyannyira, hogy egy chilei ásatáson előkerült ~620 éves csirkecsontok mitokondriális DNS (mtDNS) analízise során kiderült, hogy azok teljesen megegyeznek Tongáról és Szamoáról előkerült még régebbi ill. hasonló korú maradaványok genetikai anyagával. Sőt, mind ez a szekvencia, mind a Chilében ma élő csirkékből kinyert mtDNS, sokkal jobban hasonlít a napjaink délkelet-ázsiai csirkéiben találhatóra, mint arra, amit európai rokonukból tudunk előbányászni. Márpedig ez azt jelenti - a képen látható Elizabeth Matisoo-Smith szerint -, hogy a polinéz csirkék leszármazottai voltak azok, amelyekkel pl. Pizarro az inkáknál találkozott, és még ma is ez a vérvonal kapirgál D-Amerika nyugati partjai mentén.