Szűk egy éve kisebb port kavart fel egy Paul Manger nevű dél-afrikai kutató állítása, mely szerint a cetek (delfinek és bálnák) agya nem azért akkora amekkora (vagyis testméretükhöz képest relatív nagy), mert komoly értelmi képességeknek vannak birtokában, hanem inkább csak azon prózai okból kifolyólag, hogy szigetelje az agyukat a hideg vízben.

Mint akkoriban már említettem, ez az elmélet kvázi figyelmen kívül hagy minden eddigi ismeretanyagot a cetek intelligenciájáról (bár, mint abban molcsával megegyeztünk ott és akkor, az intelligenciát állati vonatkozásban még nehezebb definiálni mint az emberit) és éppen ezt teszi most a nagy nyilvánosság előtt is szóvá több mint tucatnyi cetkutató.

Manger elméletének egyik sarokköve, hogy a cet agy az eocén-oligocén határán nőtt meg, amely időszak mai ismereteink szerint egybeesett a világóceán viszonyag gyors lehűlésével. S mivel más állatok esetében (a klasszikus példa a pingvinek) rendszeresen megfigyelhető, hogy a hidegebb éghajlat nagyobb testmérettel jár (ami igencsak előnyös a hőháztartás szempontjából, hiszen csökken a felület/térfogat arány), miért pont a cetek lennének a kivételek? A bökkenő csak az, hogy a fosszilis leletanyag szerint a mai cetek 34.5 millió évvel ezelőtt élő ősei már igencsak termetesek voltak és ha esetükben egyáltalán beszélhetünk méretváltozásról ez időszakban, az inkább a csökkenés irányában mutat.

Persze lehetne azzal is érvelni (Manger meg is teszi), hogy ez esetben igazán fontos csak az agy szigetelőrétegének, vagyis az idegsejteket "betakaró" gliasejtek arányának a növekedése, de ez közel sem egyszerűsíthető le ennyire. Ugyanis a gliasejteknek még rengeteg más, az idegsejteket segítő funkciója is van és arányuk általában arányosan növekszik az értelmi képességekkel: így az emberi agy gliasejt/idegsejt aránya is meghaladja a többi emberszabású majomét.

Így továbbra is az a legvalószínűbb, hogy a cet agy jelentős mérete gazdájának komoly értelmi képességeiről árulkodik. (Az agykérgük redőzöttsége - ami sokak szerint az értelem egyik mércéje lehet, bár erre inkább csak indirekt bizonyítékaink vannak - meghaladja még az emberét is.) Utóbbit látszik alátámasztani a komplex viselkedésmintázatok egyre bővülő sora: a tükörteszt és tanított eszközhasználat mellett említést érdemel a komplex mozdulat- (lásd kép) és hangutánzás is. Ez azért is különleges, mert a delfinek nemcsak képesek hangszekvenciák megismétlésére, de spontán módon oktávnyival változtatják azt; ez pedig olyannyira nem triviális, hogy a hangutánzásban egyébként igencsak jeleskedő énekesmadarak sem tudják. (Az utánzás elsőre nem tűnik különlegesen "intelligens" tevékenységnek, de egy ma egyre elfogadottabb nézet szerint elengedhetetlen volt például az emberi kultúra kialakulásában.)

De az összes érv közül a legérdekesebb talán egyértelműen az ún. "multikulturalizmus" jelensége: ugyanazon az élőhelyen gyakran ugyanazon faj különböző csoportjai élnek egymás mellett, úgy, hogy szótáruk és szokásaik különböznek. Ez a képességük pedig ismételten egy olyan, igencsak elit klub tagjaivá teszi a ceteket, ahova a csimpánzoknak is csak egészen a közelmúltban sikerült bekerülniük (persze nem azért mert eddig ilyesmit nem csináltak volna, hanem azért mert korábban nem tudtuk megfigyelni ;-)).