Orthozanclus

Az élővilág formagazdagságában robbanásszerű változás következett be a Kambrium során, amikor hirtelen (minden relatív - itt olyan 40-50 millió évről van szó) kétoldali-szimmetriájú állatok elképesztő tárháza tűnt fel az élet és evolúció porondján. S bár első látásra ezek mind úgy néznek ki mint, egy megtaposott meztelencsiga, közelebbi vizsgálat kiderítette róluk, hogy valójában a ma is ismert nagyobb állatcsoportok elődeit, illetve ezen csoportok mára már kihalt rokonait tisztelhetjük bennük.

Utóbbiak (mármint a kihaltak) közé tartoztak a halkieriidák és wiwaxiidák. Előbbiek leginkább a fejükön páncélt, testükön pedig páncélpikkelyt hordó meztelencsigáknak tűnnek (és egyébként a puhatestűek rokonának tartják őket), míg az utóbbiak pedig a páncélpikkely mellett hosszú, oldalsó tüskékkel felszerelt csúszómászóknak (őket pedig a gyűrűsférgekkel rokonították). A korábban legelterjedtebb nézet szerint a halkieriidák és puhatesűek közös őse elvesztette a pikkelyeit és fejpáncéljából "csigaházat" fejlesztett ki, hogy létrehozza az utóbbi csoportot, míg a wiwaxiidák és gyűrűsférgek őse a tüskékből sörtét alakított ki az analóg mutatvány során.

Most azonban egy új lelet került elő (a "szokásos" helyről, a Burgess palából), amely egyesíti a két egzotikus csoport vonásait: hosszú oldalsó tüskéi és páncélpikkelyei mellett fejpáncélt is visel. Ez az Orthozanclus reburrus, amely egy kicsit egyszerűsíti a korábbi taxonómiai spekulációkat. Ugyanis, a két csoport helyett most már csak egyet, az ún. halwaxiidákat kell elhelyezni a törzsfákon. (Mivel a puhatestűeket és gyűrűsférgeket lárváik kinézete ill. a molekuláris vizsgálatok miatt már eddig is közeli rokonoknak tartották - ők alkotják a Lopohotrochozoa csoportot -, a két ősi csoport összevonása nem okoz nagy fennakadást, sőt inkább csak alátámasztja ezt a fajta osztályozást.) Ez egyelőre nyitott kérdés maradt és kétséges, hogy DNS minták hiányában valaha képesek leszünk-e ilyesmire.