Ha gyantába fagyott őskori élőlényekről van szó, nehéz elkerülni a "Jurassic Park" összehasonlítás-klisét, de az az igazság, hogy mivel más nem is hasonlít a két sztoriban, mégis inkább vonatkoztassunk el a sci-fitől (különösen, ha annak szerzőjéről finoman szólva sem tudnánk pozitív dolgokat mondani mostanság).

Az olaszországi Dolomitokban talált mikroszkopikus méretű gyantacseppeket (a) az egykori Tethys tenger partján elterülő örökzöld erdők fái termelték, s a bennük levő mikroorganizmusok ezeknek a fáknak a kérgén éltek, úgy 220 millió éve, az első dinoszauruszok megjelenése idején.

A mindenütt jelenlevő baktériumok mellett eukarióta egysejtűek is a gyantába ragadtak: van ott ősi gomba (b), amely a kiterjedt Ramularia ág képviselője, de ostoros (c) és amoeboid (d) egysejtűek is. Amit mai rokonaik alapján tudunk, ezek az élőlények együttesen egy teljes mikroökoszitszémát alkothattak, ahol a bakteriális termelőket a csillós és amoeboid egysejtűek fogyasztották (amelyek egymás táplálékául is szolgálhattak), a gombák pedig az elpusztult élőlények lebontásáért feleltek.